Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-14 / 2. szám
KÖZÉRDEK 3 1905. január 14. binszkira czélozva: „Hallgass, hiszen te olyan vagy mint a — Kubinszki.“ Majd: „Eredj innen te — Kubinszki.“ £z a valaki Madarász szerint Pa- czolay György esküdt volt. S állítólag akkor élt ezzel a visszavágással, mikor öt Huszár . pecsovicsnak“ nevezte. ’gy nemsokára a párt valamennyi vezetőjének, sőt minden liberálisnak Kubinszki lett a neve. S pár évig ugyancsak eleven élet köszöntött be az egész vármegyébe. (Folyt, köv.) A bátai töltés magasítás. 29 esztendeje nem öntött ki nálunk a Duna. Már csak az öregek emlékeznek arra, mikor 1876-ban, hamvazó szerdán az alsó piaczig jött az áradás. Az orvos utcza, a mostani selyemgyár környéke, az egész alsó városrész viz alá jutott, 67 ház bedőlt, 537 ember bajlék nélkül maradt, élelmi szereket, ruhákat osztott ki a nőegylet. Az anyagi kárt pedig 397T38 forintra becsülte a hatóság. Nagy veszedelem volt ez! Az ármen- tesitő társulat sokat okult a katasztrófán. 1876-tól 1895-ig folyvást a töltés megerősítésére fordította minden erejét. Különösen a felső részi töltéseket Szekszárd—Ocsény— Decs határában, — ahol a jégtorlódások minden évben mutatkoztak úgy felmagasitotta, hogy a szemközti társulatok töltései 1 méterrel is alatta maradtak. Azóta jöttek nagy áradások: 1883— 91—93—97 években, volt idő, hogy körülöttünk minden társulatot elsöpört a Duna, a Paks-faddi elült kétszer, a kalocsai szintén, a szeremlei háromszor is. A bátai töltéseket nem erősíthette meg annyira a társulat. Itt sohasem volt jégtorlódás. A rendes magasságú töltés is elég biztosságot nyújtott. Ámde most a sükösdi Csanádi és bajai átmetszések kiképződnek a Dunán, lehozzák a vizet Bétára. Lefelé, Mohácsnak nincs a Duna szabályozva, a viz megtorlódik, és évről évre alacsonyabbnak mutatkozik a bátai töltés! Hozzá még a szemközti Szeremlei—margitta szigeti társulat az utóbbi években a mienknél magasabb és erősebb töltéseket emelt, úgy, hogy tényleg el vagyunk nyomva! Ily helyzetben határozta el az ármen- tesitő társulat, bogy a bátai 16 kin. hosszú töltést kiépítteti olyan erősre, mint a felső szakasz, — vagyis a túlsó részi, margitta- szigeti társulat töltésénél 50 cz-el magasabbra emelteti fel. E munka 156 000 m* földanyag beépítését teszi szükségessé 109000 korona költséggel. A töltés nemcsak magasítva lesz, hanem kétszeres padkázattal lépcsőzetesen megerősítve is. A társulat oly rendezett anyagi vigetéseket majdnem valóra váltotta. A bájos angyal mosolyai mindig gyakoribbak lettek, s alkalmat találtunk a beszélgetésre. A bájos Miczike — mert hiszen minden bájos angyalt Miczikének hívnak — szívesen fogadta látogatásaimat, s én viszonzáskép minden lehető alkalommal czukorral meg virággal kedveskedtem neki. A körülmények azt mutatták, hogy Miczike mamája sem idegenke dik attól, hogy a leányát boldoggá tegyem, legalább is erre vallott titokzatos tudakozódása vagyoni viszonyaim felöl. Azt gondoltam, hogy most már határozottabban is fölléphetek. Aki valaha elszánta magát ilyen határozott lépésre, az tudhatja, hogy a dolog nagy lelki tusákkal jár, s tudhatja azt is, hogy a bátorság mindig akkor hagyja cserben az embert, mikor legnagyobb szükség volna rá, tudniillik a bátorságra. De végre is vallottam és megkértem Miczike kezét. Miczike nyakamba borult, és igent mondott ; a mama pedig áldását adta ránk, mint ez már szokásos hasonló körülményrek között. Életemnek legszebb napjai következtek ezután. Tervezgettünk, megái lapítottuk az esküvő napját, és boldogok voltunk. Hanem, hanem melyik boldogság tart örökké ?! Én, a rút és törpe legény, aki néhány héttel előbb hinni sem mertem, hogy egy csinos szonyok közt van, hogy e nagy kiadást minden kivetés nélkül megbiija. A munkálatot 5 évre osztják fel és pedig úgy, hogy csak télen folyik az építkezés, hogy az árterület legszegényebb osztályának legyen téli keresete. Idegen munkások nem fogadtatnak be. Vállalkozók ki vannak zárva. A társulat egyenesen a kubikosoknak adja ki a munkát, akik 4—5-en összeállnak és 20 méter hosszú szelvényt vállalnak előre kialkudott árban. A töltés mellett oly mély a talaj, hogy onnan földet nem igen lehet nyerni — igy a bátai hegyet hordják le. Három kiszögelő hegyoromnak állottak a munkások, és azt hordják le a hegy tetőtől az ut mentéig. Egy Q-öl hegy kiad 50—60 köbméter földet. A munkát novemberben kezdték meg, és e két hó alatt 11‘000 koronát keresett a legszegényebb néposztály, 40—50 k. apró részletekbe kifizetve A munkások száma 90—100 gyalogos és 15—20 fuvaros, csaknem kivétel nélkül bátaiak. A gyalogosok megkerestek naponként 1—1 V2 koronát, a fuvarosok 4—5 koronát. Nem sok, de téli keresetnek áldás. Tőül Károly. S&t*gult lapok Tolnavármegye történetéből. E czim alatt uj rovatot nyitunk. Vármegyénk levéltárában s egyes családok régi leveles ládájában rengeteg eltemetett kincs fekszik. Ezeket feltárni hozzáférhetővé tenni a történetírás számára, lesz a törekvésünk. Tisztelettel kérjük vármegyénk régi, úri családjait, támogassanak kegyele- tes munkánkban Ez alkalommal Béri Balogh Boldizsár- I nak, nagy nemzeti hősünk, a vértanú Béri Balogh Adóm kuruc brigadéros fiának egy Párisból írott érdekes léveiét mutatjuk be. Béri Balogh Boldizsár legfeljebb 15—16 éves lehetett, a mikor Rákóczit számkive- tésbe elkisérte. A távolból ide jutott sóhajtás ez a levél, talán az utolsó, mert a fiatal Boldizsár ott halt idegenben. Paris 24 X bris 1714. Ides Asszonyom Anyám. En Lengyel Országban létemben a minek előtte Kéri László Uram ki nem ment volna Magyar Országban, Festetic« Pál Nagy- Atyám Uram levelét a melyben négy aranyot küldőt eö kegyelme nagy becsülettel vettem, de azon négy aranyokhoz nem léven szeren- | csém mert talán mingyárást harmad napra | el lopták tülem, az ótatul foghvást ednyihány rendbéli leveleket irtain volt cö kegyelmének kegyelmednek is hasonló képpen nem tudom- -- I , . --------nő viszonozza érzelmeimet, most rettentő nagy boldogságomban igen furcsa módon megváltoztam. Természetesnek kezdtem találni, hogy Miczike belém szeretett s férfiasságomnak tudatában bizonyos felsőbbséget gyakoroltam S Miczikével szemben. Egyszer azt kívántam tőle, hogy haját máskép fésülje, máskor arra figyelmeztettem, hogy ne fogadja mosolyogva más fiatal emberek köszöntését. És sok ilyen ostobaságot kívántam tőle, ami nem volt helyes és észszerű. Fájdalom, ma már későn van ennek beismerése. Történt egyszer, hogy Miczikét egy fiatal ember, egy- veszedelmesen csinos fiatal ember haza kisérte, s én ezt megláttam. Megláttam azt is, hogy igen barátságosan váltak el egymástól. Micsoda fájdalmat éreztem én akkor! Szédült velem a világ, szivem Í3zo- | ny-uan dobogott, s talán, talán ölni is tudtam volna . . . Meg sem vártam, mig indulatom lecsillapodik, berontottam Miczikéhez, heves szemrehányásokkal illettem és . . . és . . . goromba is voltam. Minden egyes mozzanatra nem emlékszem, de azt még ma is tisztán látom, hogy Miczike zokogni kezdett, lehúzta ujjáról a karikagyűrűt, és az asztalra dobta. Aztán beszaladt a másik szobába, és elzárkózott. hogy ha vehette e kegyelmetek vagy sem mert éppen semmi hirit nem halhattam az otátul foghvást kegyelmeteknek, Gondolom hogy Kéri László Uram informálta kegyelmedet hogy akkor kezdődőt Lengyel Országban az hadakozás, en Augustus Király Hadai közzé Voluntéról mentem volt, ot meg is ujobban egy lovat szereztem volt magamnak arra egy Lengyel szolgát fogattam, de ahoz sem volt szerencsém mert mihant azen Lengyel szolgát meghruháztam, az mingyárt el 8zököt a íovamat is pár puskástul kardostul edgyüt el vitte. Látván ot való szerencsétlenségemet Zokva nevű Városban a Saksoktul el marattam volt, ot egy jo akaró Uramtul vettem egy levelet a kiben irta volt hogy mennyek Varsovára onnét Francziaországban el mehetek bizonyos alkalmatosságval, de mivel Varsovára nem mehettem az Lengyel hadak miat én is fogtam magamat, a mim volt mégh, ruhámat fegyveremet, lovamat mindenemet elhattam egy Görög ruhában öltöztem volt avval az Tengerre ültem mindazon Tengeri haburukban is az Isten szeren- cséssen megh mentet Franczia Orsagban Mársely névu Varosban ki szállottám volt a Tengeriül ennet Parisban jöttem, már it ha Istennek úgy tetezik valami kévés exertitio- mokatt fogok tanulni annak utanna ha Isten eö szent Felsége jó egességben megh fogh tartani azon lesek hogy mentül hamaréb kegyelmed Ides Anyai kezei csokolásara el mehessek. Ezek után ajánlom magamat kegyelmed Ides Anyai szeretetében Maradok alázatos engedelmes fia Béri Balogh Böldisár P: S: Ides Asszonyom Anyám Kérem alazatossan Kegyelmedet meltoztassék Kegyelmed ötezem Uraiinekat Hugóm Asszonyokat szómmal köszönteni hogy kívánok eö Kegyelmeknek jo egességet azon kívül minden feitet jo szándékokban való előmeneteleket azon is kérem alazatossan Kegyelmedet hogy meltoztassék Kegyelmed tudósítani eö Kegyelmek felől hogy mint szolgál eö Kegyelmeknek egésségek főképpen Katicza Hugóm Asszony felöl, hogy Kihez ment eö Kegyelme félhez Ismeretlen Sógor Uramnak is hasonlóképpen ajánlom alazatos szolgálatomat. Ides Asszonyom Any-am kérem alázatossan Kegyelmedet méltoztassék Kegyelmed a czi- merünket el küldeni mert nem tudom micso- das az Czimerunk. Azon is kerem alázatossan Kegyelmedet hogy meltoztassék Kegyelmed Kéri László Uramat szómmal köszönteni Kivtil: Tekintetes Nemzetes Festeticz Julianna Aszszonnak nékem Kedves Asz- szonyom Anyámnak adassék Kovácziban És itt vége a regénynek, a boldogságnak. A törpe termetű, nagyfejű legény a bájos angyalt megsértette, a bájos angyal visszadobta a karika gyűrűt, s többé szóba sem állott a törpe legénynyel, aki pedig kö- nyörgőre fogta a dolgot, és megpróbált vezekelni. Hasztalan volt minden. Miczike nem tágított, de nem is ment soha férjhez, ami a törpe legényt még jobban busította, keserítette. Pedig, pedig amúgy is kijut szegény fejemnek. Nemcsak nappal gyötör az önvád; minden éjjelem iszonyatos. Minden éjjel megjelenik álmomban a szegény sorvadó Miczike alakja. Arcza kisértetiesen halvány, szeme gyilkos tűzben ég. Én menekülni akarnék előle, de nem lehet, futni akarnék, de nem tudok; ő ott áll előttem, s minden éjjel szivembe szúrja azt a tőrt, amely- az asztalon hevert akkor, mikor a jegy-gyűrűt visszadobta. És én érzem a szvirást, érzem, amint a ruhán keresztül hatolva átmetszi a húst, aztán pillanatra megakadva a csontban, benyomul szivembe és nagy sugárban tör elő vérem. Ilyenkor fölébredek, s arezomat nem vér csak verejték lepi. Mellemből keserves sóhajtás fakad, de minden hasztalan. A lá- tomány minden éjjel visszatér, s minden nappalomat tönkre teszi. Hajdú Elemér.
