Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-21 / 3. szám
1905. január 21. KÖZÉRDEK 5 Szavazási sorrend: Az I. szavazatszedő- kiildöttség előtt a községházánál szavaznak: Bonyhád, Börzsöny, Dörypatlan, Zomba, Alsónáua, Szálka, Grábócz, Tabód, Bonyhád- varasd, Kisdorog, Ladomány, Belacz, Kakasd, Tevel és Kovácsi. A II. szavazatszcdükül- düttség előtt a fapiaczon levő izr. iskola- helyiségben szavaznak : Czikó, Mőcsény, Pala- tiucza, Kisvejke, Závod, Lengyel, Győré, Máza, Izméuy, Mucsfa, Mórágy, Bátaapáti, Nagymányo^, Kistnányok, Váralja, Majos, Nagyvejkc, Hant és Apar. III. Paksi válaszló- kerüld. Választási székhely: Paks. Választási elnök: Kovács Sebestyen Ludre. Jegyző: Dr. Róth Zsiga. Szava z&tszedőkttl- döttségi elnök: Késmárky Iván (egyszersmind választási elnökhelyettes.) Jegyző : Popo- vics Gyula. Helyettes elnökök: Fördős Géza és Kátay Endre. Helyettes jegyzők : Fuggerth Károly és Szamossy Béla. Szavazási sorrend: Az 1. szavazatszedőkiildöttség e őtt az ev. ref. iskolaháznál szavazunk : Paks, Gei- jen, Dunaszentgyörgy, Györköny, Bikács, Németkér és Kistápé. A II. szavazatszedőkül- döttség előtt a községházánál szavaznak: Dunatoldvár, Bölcske, Madoesa és Dunaköin- lűd. IV. Köíesdi választókerület. Választási székhely: Kölesd. \ . h.sztási elnök: Dr. Schwetz Antal. Jegyző; Linde Gylila. Szava- zatszedőktildöttségi elnök: Pestliy Endre (egyszersmind választási elnök-helyettes). Jegyző: G)öre Pál. Helyettes elnökök: Illgeu Antal és ifj. Benn idei1 József. Helyettes jegyzők: Várkonyi Iván és Várkonyi Imre. Szavazási sorrend: Az I. szavazat- szedóklildöttség előtt a községházánál szavaznak : Kölesd, Murga, Kistormás, Felsőnána, M ucsi, Kéty, Kalaznó, Diósberény, Szakadat és Varsád. A II. szavazatszedőjeüldöttség előtt a róni. kath. iskolahelyiségben szavaz- n k : Udvari, Gindlicsalád, Medina, Gyünk, Uzdborjád, Fadd, Sárszentlőrincz, Harcz, * Szedres, Kajdaes, Kiskajdacs, Nagydorog és Pálfa. \'. Pinczehelyi választókerület. Vá Iasztási székhely : Pinczehely. Választás elnök : Hass László. Jegyző: Kinnes Antal. Szavazat- szedőküldöttségi elnök: Kerbolt István (egyszersmind választási elnök-helyettes). Jegyző: Bereczk István. Helyettes elnökök : .Mányoky Tamás és Mechwart Ernő. 1 lelyetes jegyzők : Cholnoky Lajos és Csukly Ignácz. Szavazási surrend: Az 1. szavazatszedőkiildöttség előtt a községháznál szavaznak: Pinczehely, Szakály, Fürgéd, Nagyszokoly, Felsőnyék, Szárazd, Miszla, Tolnauémedi, Simontornya és Tamási. A 11. szavazatszedőkiildöttség előtt a r. kath. iskolahelyiségben szavaznak: Görbő, Belecska, Nagyszékely, Regöly, Hő- gyész, Magyarkeszi, Keszőhidegkut, Szern- cséd, Kisszékely, Majsamiklósvár, Ozora és Felsőireg. VI. Szakcsi választókerület. Választási székhely: Szakos. Választási elnök: Jeszenszky Andor. Jegyző: Reizner Béla. SzavazntszedőkUidöttségi elnök : Fejes György (egyszersmind választási elnök-helyettes.) Jegyző : Czéli Ferencz. Helyettes elnökök : Szallós János és Döry Hugó. Helyettes jegyzők ; Szabó Zoltán és Laskó Dezső. Szavazási sorrend: Az I. szavazatszedőkiildöttség előtt a községházánál szavaznak : Szakos, Tengőd, Kánya, Bedeg, Magyarkér, Dombóvár, Ujdombóvár. Váruug, Lápafő, Nal-c és Kocsola. A II. szavazatszedőküldöttség előtt a róm. kath. iskoláké yiségbep szavaznak: Nagykónyij K oppányszántó, Értény, Dúzs, Csibrák, Kurd, Dübröküz, Gyulaj és Pári. A választás a fenn kitett napon pontban reggeli 8 órakor fog a választási elnök- állal rhegng it látni. A szavazás a szükséghez képest az illető szavazatszedőkuldöttségek előtt reggeli 9 órakor veszi kezdetét. — Az ajáidás reggel fél 9 óráig történhetik Döry Pál, Szevald Oszkár. Tolnavárro. alispánja, elnök. a választmány jegyzője. VÁROSI ÉLET. A vidéki városok 8 a rendőrség államosítása. Gróf Tisza István miniszterelnök múlt heti programbeszédjében nagyon fontos elvi kijelentéseket tett a vidéki városok jövőjére vonatkozólag. Szerinte ma már egészen közhely lyé vált az a jelszó, hogy úgy a főváros, valamint a városok nagyon sok állami functiót is végeznek, illő és szükséges dolog tehát, hogy ezért az állam által kárpótoltassanak. Ezt a nézetet ily alakban nem osztja, mert közczélokban nagyon önkényes ; és elvi alapon nagyon kevéssé indokolható dolog állami és helyi ügyek között külömb- j séget tenni. Hanem igenis van a városoknak egy S jogos panasza egy szempontból, a melyre helyezkedve joggal hivatkozhatnak az állam pénzügyi segélyére és ez a következő: A rendezett tanácsú városok viselik az első fokit hatóságok költségeit is, a melyeket községekre nézve az állampénztár utalványoz; törvényhatósági városok nemcsak az elsőfokú, de a középfokú hatóságok költségeit is viselik, ezenfelül pedig a közbiztonsági szolgálatot is saját erejükből látják el, a mely faluhelyen az állami csendőrségre nehezedik. Itt van a helyes jogezim, amelyre he- | lyezkedve, teljesen igazolható a városoknak pénzügyi segélyezés iránti kérése. Felmerült az az eszme már régebben, hogy e czélból az állam a bor- és hnsfoggasztási adót bocsássa a városok rendelkezésére Ezt azonban nem tartja kivihetőnek, I részint azért, mert az államtól nagy jövedelmi források vonatnának el s egyik város nagyon is sokat nyerne, s mások talán a legérdemesebbek pedig veszítenének. Hanem van a segítésnek egy másik módja, az, hogy az állam a közbiztonsági szolgálatot a városoktól egészen véggé át, a főváros 2 milliót s a vidéki városok pedig átlag az állami adó 25°/0-át nyernék ezáltal évente, a melyet aztán vagy a lakosság terheinek könnyítésére, vagy alkalmazottjai illetményeinek rendezésére fordíthatnának. Hát biz a kérdésnek ilyen alakban való megoldása nem olyan kedvező Szekszárdiba, mintha az egész bor- és húsfogyasztást adót megkapná. Ez az adó ugyanis 47917 k. 87 fillért tesz ki, inig a -rendőrség fenntartása 6425 koronába kerül ezidőszerint. De azért mégis nagy segítség lesz az is, mert a rendezett tanács mellett 6425 koronából rendőrségünket fenti nem tarthatjuk, legalább 20—25 ezer koronára kell értékelni azt a terhet, a melyet az állam annak idején majd . átvállal. De a legnagyobb nyereség az lesz, ha rendőrségünk modern alapon, teljesen újjá szerveződik! Toluamegyei fiatalember az idegenek dándárában. A fenti czimmel lapunk múlt heti számának „Hirw rovatában taegirtuk egy messze idegenbe került tolnavármegyei fiatal ember nek szomorú sorsát. Lapunk egy dombóvári jó akarója közölte velünk azt a hirt, 'hogy Kanitzer Oszkár volt műegyetemi hallgató, a hadi teugerészet kiszolgált önkéntese, miután úgy Magyarországion, mint a külföldön kifáradt az élettel való nehéz küzdelemben, elkeseredésében belépett a híressé vált „idegenek légiójába “ E hírre vonatkozólag most Koritsánszky Ottó iró kollégánktól Sopronból levelet kaptunk, amely czáfolat ama vád ellen, mintha Kanitzer Ottót a neki tulajdonított fiatalos meggondolatlan kalandvágy vitte volna, arra az elátkozottnak méltán nevezhető helyre. Nagy erőlködésbe kerül leküzdeni a szándékot, hogy ezt a tagadhatatlanul érdekes levelet egész terjedelmében kiadjuk. Koritsanszfei ur ugyanis az egyedüli, a kinek az eltávozott leplezetlen bizalommal elmondta Zürichből, Hardenvejkből, majd pedig Jáva szigetéről Írott leveleiben az idegen légióba való belépésének igazi okát. Egy faluban születtek, szoros baráti viszony tűzte és fűzi őket össze, igy letéteményese ő fiatal barátja minden intim titkának. De épen ez az, a mi leginkább visszatart a teljességében való közléstől. Azt értjük meg ugyanis a levélből, hogy Kanitzer Oszkár eltávozása inkább családi okokra vezethető vissza, igy a levélből különben teljes nagyrabecsüléssel írója iránt, inkább azokat a részleteket közöljük, a melyek az eltávozott gondolkodására és lelki világára vetnek némi fényt. „A hir azt mondja, hogy szerencsétlen barátomat a „kalandok utáni vágy“ és „regényes hajlamai“ vitték el messze a hazától, a szülőktől, barátoktól vad idegenbe. Ez alkalom arra, hogy bővebben meg- ismertesem a t. olvasó közönséget azokkal az okokkal, amelyek arra indították Káni- tzert, hogy belépjen az „Ost Indise Leger“-be ; hogy száműzze magát, aki szeretetreméltó és kedves modorával, jó kedélyével megnyerte minden társaságnak szeretetét, becsülését, amelyben csak megfordult. Most ott vau távol a műveltségtől félvad nép között. Környezete csupa briganti. Egy fél év óta nem hall magyarszót. „Meghaltam rátok nézve“ tör ki belőle a keserűség. De ő mindezt előre tudta. Hát kaland vágy ez, vagy pedig elkeseredett embernek zavaros pillanatban való elhatározása ? Egy embernek, aki csalódott mindenben; akinek a munkakedvét azonban az ezerszeres csalódás csak növelte, hogy megmutassa: „csak azért is megfogok élni.“ De azután nagy gát elé került, s ezt az úgynevezett „anyagiak“ képezték. Ezzel kellett küzdenie. És küzdött, küszködött kitartóan, szívóssággal, hogy bámulni kellett őt lelkierejéért. De aztán egy újabb csalódás, ami szivét, lelkét megrázkódtatta, végleg elkeserítette. A szivében azonban volt a hit, az nem engedte, hogy életétől fossza meg magát. „Elmegyek — irta hozzám intézett levelében — hogy ne álljak többé útba . . .“ És egy önfeledett perezben, aláírta az eléje tett kötelező ivet . . . Aztán elment, mert el kellett mennie . . . Most ott van a távolban, ahol nem csak a váltóláz, hanem azonkívül a tigris, a kigyók és a vadak mérgezett nyilai leskelődnek sokat hányatott életére. És azt előre tudta, hogy igy lesz. Azért nem panaszkodik ; nem vádolja önmagát, de nem vádolja azokat sem, akik a hullámba való elmerülését okozták. Szabad idejében topográfiával foglalkozik, aztán tanulja az angol és malaj nyelveket. Lelke ott is szomjazza, a tudást. Amellett szorgalmasan írja naplóját, amelynek alapján viszontagságos tengődését, az ottani szók sokat, életet, népet és a többit tárgyaló részt legközelebb sajtó alá rendezem. Engem kért meg erre. Nem az vezeti, hogy nevét s naplóját nyomtatásban lássa, hanem néhány fillérnyi tiszta hasznot remélünk ebből a vállalatból s az a néhány fillér is jól esik annak, akinek — iskoláit jó eredménynyel végezvén, művelt ifjú létére 19 krajezár napi fizetéssel kell fenntartani magát De ne tovább. Azonban újra hangsúlyozom, hogy Ká- nitzert nem a kalandvágy, hanem a végső elkeseredés vitte a messzeségbe s azért nem megvetést, hanem szánalmat érdemel, mivel ő csak áldozat, másoknak áldozata, olyanoknak áldozata, akiktől segítséget és nem az elkeseredésbe való kergetést remélte . . . Kérem tekintetes szerkesztő urat közölje levelemet, vagy ismertesse meg — kérem — ennek tartalmát b. lapjának olvasóival, mert nem lehetne nyugodt lelkiismeretem, ha az a tudat töltene el, hogy egy hir alapján félreismerték egy jó barátomat és én nein tettem semmit, hogy a félreértést elhárítsam. Nagyrabecsülésem kifejezése mellett vagyok és maradok igen tisztelt Szerkesztő urnák Sopron, 1905. jan. 17. tisztelő hive Koritsánszky Ottó. Közöltük a levélnek közölhetőnek ítélt részét, még csak a hir beküldőjének teljes jóhiszeműségét hangsúlyozzuk. A ki múlt számunk hirét elolvassa, ki kell éreznie az