Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-18 / 11. szám
II. szám Szekszárd, I. évfolyam. Szombat, 1905. márczius 18. TOLNAVARMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDÉKÉIT KÉPVISELD HETILAP. IMIeg'jelenils: rrii:n.cLezi szombaton. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 140. szám. TELEFON-SZÁM: 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : HAUGH BÉLA. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. Szerkesztőség: Széchenyi-utcza lO'sS. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. ELiőpiZETÉs : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. A kender és lentermesztés fölkarolása* Ha a hazai gazdálkodás szempontjából összehasonlítást teszünk múlt és jelen között, kétségtelenül arra a tapasztalatra jutunk, hogy a földmivelésügyi kormányzat üdvös kezdeményezései folytán, az utóbbi időben gazdasági tekintetekben igen-igen sokat haladtunk — daczára annak, hogy a gabona értékesítése terén nem voltak kedvezők az áralakulási konjunktúrák. Azt is be kell azonban ismernünk, hogy a gazdasági haladással kapcsolatban a megélhetési viszonyok is nehezebbé váltak és ezek ma a gazdának hovatovább több és több gondot okoznak. Fillökszera, perenoszpóra, állati tuberkólózis, sertésvész, elemi csapások, a közterhek emelkedése, a termelési költségek szaporodása és emelkedése határozott ellenségévé váltak a gazdának, kiszámithatatlan kárt okozva az egész mezőgazdaságnak, de különösen E czikk írója, Berger Károly Lajos ur, a keszthelyi m. kir. gazdasági intézet gazdasági intézője csak az elmúlt héten tartott e tárgyról Szekszárdon érdekes szakelőadást. Már csak ezért is kész örömmel adunk helyet eme, gazdáinkat közelről érdeklő közleményének. A szeri. a mi szép országunknak, a honnan sajnos igen sok pénz a külföldi tökét szaporítja, az idegen ipar termékeit portálja, annak divatját utánozza. Különösen észlelhető volt ez az utóbbi években, a mikor a gabonatermelés úgy mennyiségre, mint árára nézve a legtöbb esztendőben oly kedvezőtlen eredménynyel járt, hogy alig fizette vissza a termelési költséget, több esetben pedig a gazdának úgy szólván a tönk szélére jutását eredményezte. Ezért tehát még a tolnamegyei, fejlettebb gazdasági viszonyok között is czélszerü lesz azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy ezen a bajokon miként lehetne segiteni, a meglévő bajok káros hatását enyhiteni és ellensúlyozni? Különösen mainapság kétszeresen indokolt lett e kérdéssel foglalkozni egyrészt a hazai ipar megteremtése, másrészt az ijesztő módon megindult és országos jellegű kivándorlás meggátlása érdekében, hogy a legjava munkáskéz itthon maradjon; továbbá — hogy fokozatosan kezdjük lerakni annak az épületnek alapozó munkáját, a melyen idővel (10—12 év múlva) Magyarország önálló gazdasági berendezkedésének töl kell épülnie. Ezért már most különösen indokolt a közfigyelmet olyan növények termesztésére felhívni, a melyeknek tenyésztése eddig még általánosságban el nem terjedt, s ha terjedt is — de nem azon mértékben, mint annak a termesztés kedvező megoszlása érdekében elterjednie kellene; az ugyanis a legnagyobb bajunk, hogy ezeket a nyerstermékeket potom áron viszik ki s mint földolgozott kész kereskedelmi árut drága pénzen hozzák vissza hozzánk. így ha többek közt a statisztikai adatokat figyelemmel kisérjük, kétségtelenül arról szerezhetünk meggyőződést, hogy kendertermesztésünk, de külünösen kender- és lengyári iparunk még korántsem érte el azon íokot, a melyet már eddig is el kelletett volna érnie. így a statisztika azt igazolja, hogy hazánkban a kendert eddig még csak 150,000 holdon, a lent csak 25,000 holdon termesztik ; mig más országok, hol ezen fonalasnövények tisztahozadé- kát már ismerik, öt-hatszorta nagyobb területen termesztik, mert tudják, hogy annak termesztése sokkal nagyobb tiszta jövedelemmel jár. Ha pedig a behozatalt méltatjuk TAECZA. Versek. Fenyvesek közt. Sejtelmesen suttog a fenyves, Egy-egy levél alig zizeg, Talán nagy titkát félti tőlem, Hogy szivein ne is sejtse meg 9 Szerelmes fák, suttoghat bátran Összeboruló ágatok, Hisz, párosán bolyongva messze : Látjátok, én is hangotok . . . Balog Juliskáról. Dörgött az ég már, Balog Juliskát A boltba küldte mostoha anyja, Ezüst forintost adott kezébe, Rászólt: az legyen a szeme fénye, Mert ha elveszti, hát . . . agyoncsapja . . . Futott a kis lány, aprózta léptit, De a fergeteg gyorsabb volt nála S a megnőtt patak azt várta épen, Hogy a kis csöppség a hidra érjen, Elkapta s lenn egy sziklához vágta . . . Keresték aztán a kis Juliskát, Nem foghatták ki csak másnap délre, Selyem haját sár, iszap borítja, De forintját görcsösen szorítja: Mintha még most is — veréstől félne . . . BODNÁR ISTVÁN. Vásárhelyi professzor ur. Nem közönséges, nem mindennapi ember volt Vásárhelyi Boldizsár ur, a . . . i kollégium hires mathesis professzora. Haladt is szépen előre. De ne tessék félreérteni, nem tudományos téren történt e haladás; ő tőle ugyan jelenhetett meg akárhány tudományos értekezés a véges és végtelen görbékről s a kör négyszögüsitéséről, nem sok kárt tett azokban. Tanítványairól sem mondhatta az irigység sem, hogy az eget ostromolják tudományukkal, de az ellenkezőről annál többet panaszkodtak az elkeseredett szülők. S éppen ! ennek köszönhette ő óriási mtretu előhala- i dását — az anyagiakban. Tudós nem volt, az igaz, de hogy okos ne lett volna, no azt már a leghalálosabb I ellensége sem mondhatta el róla. Volt neki világ- s emberismerete, amennyi kevésnek a tudós professzori karban. Tudta, hogy haladnunk kell a korral, ha boldogulni akarunk s jól tudta, hogy korunk mozgató lelke a pénz, s hogy csak a gazdag ember a becsületes ember, a szegény ember gazember. O pedig okvetlen a becsületes emberek sorába akart tartozni már hivatásánál fogva is, mert hát mint professzortól, a reá bízott ifjuság_ mintaképétől megvárja ezt a világ is. Lletczéljának megfelelőleg intézte minden lépését, de különösen a legfontosabbikat, a nősülését. Szegény leány volt, akit nejéül szeretett volna, ha ugyan lehetett volna szó ő nála szeretetről, nemesebb értelemben, mert biz’ ő kigyelme mindent a pénz magasabb szempontjából bírált el, házasságot, barátságot s több efféle mellékes, de mégis elkerül- hetlen terheit az életnek. így aztán mégis csak oda lyukadt ki hő szerelmével, bogy a város leggazdagabb leányát nevezhette feleségének. Rendelkezésére állott egy néhány eze- recske, de evés közben jön meg az igazi étvágy. Nincs a pénzszerzésnek az a módja, amit ő ne ismert volna minden csinjával- binjával együtt, s ha kínálkozott az alkalom, üstökön is ragadta két marokkal. Legnagyobb ereje, a legbővebb forrása mégis csak a legnagyobb gyöngéje volt. Mit nem áldozna egy jó szülő gyermekéért? Mit nem követne el annak előhala- dásáért ? Már pedig az ő vezetése alatt, aki csak valamicske eredményt is akart elérni — lett légyen ez az eredmény akár tényleges, akár csak látszólagos — vagy valódi
