Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-11 / 10. szám
TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELD HETILAP. Zkzleg'jelenük rr2.irid.en szombaton. Kiadóhivatal: Széchcnyi-utcza 140. szám. TELEFON-SZÁM : 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. HIRDETÉSE^ legjutányosabb számítással, díjszabás szei'int. Mindenki ismeri a nap jelentőségét, mindenki tudja történetét. Mindenki tudja, liogy márczius tizenötödike volt a negyvennyolczas események erősebb megindítója, hogy márczius tizenötödike siettette az események lefolyását, hogy márczius tizenötödikén vivatott ki a sajtószabadság. A köztudatba átment a nap jelentősége, s tulajdonképen e naphoz fűződnek a negyvennyolczas emlékek, ez a nap nemzeti ünneppé lett, olyan nemzeti ünneppé, amely a nép szivében gyökeredzik, a mit onnan kiirtani nem lehet Márczius tizenötödikét országszerte megünneplik, s a megünneplés módja sohasem változik, a lelkesedés SZ BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs r HAUGH BÉLA. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdim. sohasem csökken, mint az egyéb nemzeti ünnepeknél előfordul. Itt tehát az úgynevezett, magyar szalmatüz több a szaímatüznél. Itt a lelkekbe vésődött a nap emléke s igen valószínű, hogy ez a nap a messze jövőben is jelentős nemzeti ünnepe lesz a magyarnak. És ha a történetiró jelentéktelennek tartja is e napot, ha kisszerűnek is a többi nagy eseményhez képest, mégis csak hozzá fűződnek a nevezetes emlékek, mégis csak ez ment át a köztudatba s azt onnan kiirtani senki sem fogja, akármi történjék. A magyar nép emlékezete, a mi a történelmet illeti, nincs nagyon megterhelve ; legfölebb a Rákóczy névre és mozgalomra emlékezik a negyvennyolczas eseményeken kívül. Nem politikai szempontból nézzük a dolgokat, de azt gondoljuk, hogy a népnek a múlt iránt érzett tisztelete mindenkor megbecsülendő. A múlton épül fel a jövő, a múlt olyan kapocs, a melynek hiányában minden felbomlik, a melynek hiányában nincs igazi hazaszeretet. Csak örömmel tölthet el a gondolat, hogy vannak történelmi emlékek, a melyek a nép szivében meggyökereztek, a melyek alkalmas foSzerkesztoség: Széchenyl-utcza lt)So. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. ELŐFIZETÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. kozói az igazi, nem a pártok keretébe tartozó, önfeláldozó hazafiságnak. És márczius tizenötödike valóban az egész magyar nép ünnepe művelteké s műveletleneké egyaránt. Nincs egyetlenegy nemzeti ünnepünk, a mely általánosságra nézve márczius tizenötödikéhez hasonlítható lenne. De mégis különös ünnepnapja a sajtónak, a szabad sajtónak. Mióta ! Petőfi költeménye napvilágot látott censura nélkül, azóta ötvenhét esz- 7 m tendő múlt el, s mindenki tudja, mek- j korát fejlődőt azóta a magyar újságírás, s mindenki érzi, mily erő és | hatalom rejlik a gondolatok szabad nyilvánításában. Hasztalanul vádolják a szabaddá lett sajtót, hogy visszaél hatalmával, hogy fölforgatja, a társadalmi rendet, ez nem is igaz igy egészében ; de azt mindenkinek el kell ismernie, hogy ; uia már sajtószabadság nélkül alig 1 tudnánk meglenni, olyanná vált, mint ; a levegő. Es hogy van sajtószabadságunk, ennek ötvenhét esztendeje, öt- venhetedik évfordulóját üljük az idén ! s nem kevesebb lelkesedéssel mint ötvenkét esztendővel ezelőtt ülték. Kevesebb zajjal talán, bár a főTAKCZA. Ne hívjatok . . . Xe hívjatok, kedves barátaim, Csak hagyjatok itt engemet! Oda, hova majd mind elérünk, E csendes út is elvezet. Ott, nálatok riaszt a lárma, Itt elbájol a méla csend; Ott bűn a bűnnel jár karöltve, űr én falum nyugalma szent. A feltörő zajgó tömeggel Együtt futni nem vágyom én . . Mért nem megy a virág a bérezre ? Miért marad a völgy ölén ? A csalogány mért száll bokorra, S nem énekel a tölgy felett . . ■ ? Nem, én sem vágyom a magasba, Nem hagyom el kis fészkemet. Fenn, a magasban fergeteg dúl, Czikázó villám elvakít .... . . . . Szilaj gyülölség harcza zajául, S elűzi a szív álmait. Szélvész kitépi a virágot, A zajban elnémul a dal .... Mig itt magános kis falumban Átszáll felettem a vihar. Ti a valóért lelkesültök, Csábít a fény, csábít a hír, A kincs, a Mammon vágya, láza Xem csüggedő küzdésre bír. Az én szivembe más van írva: Ábránd az élet himpora. S én, jelszavamhoz, álmaimhoz. Hűtlenné nem leszek soha ! űr én szivem másért sóvárog ! Béke, barátság, szerelem ! ............. S kicsiny falum csendes ölében E háromságot fellelem. Xe hívjatok hát, jó barátim, Csak hagyjatok itt engemet! Oda, hová majd mind elérünk, E csendes út is elvezet. BORSOS ISTVÁN A nagyságos asszony és a nevelő. Nagyságos Radnay Domokos képviselő ur névnapját mindig nagy pompával szokta megülni. Nemcsak családjáról szokott ilyenkor megemlékezni, hanem rokonságát és legközelebbi barátait is megliivja „egy kis kedélyes vacsorára,“ a mely azonban nem annyira kedélyes, mint inkább feszélyes egy kissé. Mert őszintén szólva senki sem érzi jól magát a nagy családi ebédlőben, mely éven- kint csak egyszer, csak épen Domokos ur ! névünnepének előestélyén szokott megnyílni | a rokonok és barátok előtt, akik valószinüleg jobban fölmelegednének a családi ünnepségen, ha Radnay Domokosné őnagysága arra határozná magát, hogy a jeles alkalom idején j nem jelenik meg. Ennek oka pedig ~äz, hogy Radnayné őnagysága igen savanyu ábrázatot szokott vágni, a mi egyébként igen jól illett sovány, száraz alakjához; s szinte bajos is lett volna elképzelni a magas hölgyet, ránezba sze- ' dett homlok, gúnyos száj és sötét, mogorva tekintet nélkül. Hogy őnagyságának a sötét, mogorva tekintetre volt valami oka, az nagyon valószínű. A Radnayak között nem is igen érezhette jól magát, mert tudta, hogy csupán vagyona miatt lett Radnayné. Születése, neveltetése, körülményei egészen mások voltak, semhogy ő megérthette volna a Radnayakat, ide számítva férjét is; vagy hogy a Radnayak megérthették volna őt. Egészen más világban éltek s bizony a nagyságos úr ebből nem csinált nagy titkot, még abból sem, hogy a házon kívül keresett és talált külön, váloga-. tott szórakozásokat, mint igen sokan mások is, a kik hasonló körülmények között élnek. Ilyen okai voltak annak, hogy Domokos ur családi ebédlője évenkint csak egyszer nyílt meg rokonai és barátai számára, s hogy ez egyszer is megnyilt, annak meg az volt az oka, hogy a látszat is meglegyen.
