Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-04 / 9. szám
1905. márczius 4. KÖZÉRDEK 7 a létesítendő nyomdász szanatórium javára fordítják. A „Bölcskei Polgári Ifjúság“ Bölcs- i kén a községi nagyvendéglő összes termeiben 1905. évi márczius hó 4 ik napján zártkörű tánczvigalom, konfetti és világpostával egybekötött műkedvelő szini előadást rendez. A tiszta jövedelmet teljesen a bölcskei sze- | gény iskolás gyermekek felruházására fordítják. Felülíizetéseket köszönettel fogad- | nak és hirlapilag nyugtáznak. Szinre ke- j rül: „A Gyimesi Vadvirág.“ 2000 koronás díjjal kitüntetett népszínmű 3 felvonásban. Irta: Géczy István. Rendezi: Vass j Ignácz kántor-tanitó. A katli. kör tréfás farsangi estélye. Páratlan anyagi és erkölcsi siker koronázta a katb. kör múlt vasárnapi tréfás farsangi estélyét, melyen a nagy számban megjelent érdeklődő közönség mindvégig a legvidámabb kedélyhangulatban szórakozott, nevetett és kaezagott. Az estély kitünően összeválogatott pontjai egytől-egyig becsületére váltak a kör műkedvelőinek és dalárdistáinak. Különös elismerés illeti Nemes Győző karmestert, ki pár év alatt egy jól szervezett dalárdát léte- I sitett, mely ezúttal másodízben lépett a nyíl vánosság elé kifogástalanul betanult és nagy hatással előadott zamatos dalaival. A lelkesült közönség nem is fukarkodott a tapsokkal s ismételten óhajtotta hallani a szép énekszámokat. László Annuska és Haha Annuska kettős éneke pedig valósággal be- ! hizelegte szép melódiáit a hallgatóság szivébe, csattogó dalaik jutalma viharos taps volt minden dal után. A szép nóták mellett csak fokozólag hatott a vidám hangulat emelésére Kardos József komikus monológja : „Az öngyilkos “ Ezt követte egy helyzetkomikumban végtelen gazdag bohózat a katonaéletből, melyben Bencze János, mint folyton mérgelődő lármás őrmester, Taksonyi János mint ravasz komiszbaka, Dürr Béla mint „silóidig“, de erélyeskedő kis hadnagy és Lengyel Sándor, mint nagyképüsködő káplár a rogyásig kaczagásba hozták a közönséget. Az estély csattanója: „Valami hibája nan“ ez. vígjáték volt, melyben László An- , nuska rendetlen, slendrián fiatal asszonykát, Taksonyi János a betegeiért aggódót, Szűcs Mihály a roszkor érkezett „nőgyülölő“ nagybácsit, László Rozika a naiv, de gyak- van duzzogó szobaleányt általános derültséget keltve alakították. Az estély végén úgy a közreműködőknek, mint a rendezőségnek bőven kijutott a tapsból és elismerésből. Az estély jövedelme 180 korona. Á hath, kör tréfás estélye közkívánatra másodszor. Márczius 6-án, hétfőn a ! katli. kör saját nagytermében este 8 órakor megismétli sikerű.t tréfás farsangi estélyét. 1 Helyárak: I. hely 60 fill., II. hely 40 fill. Állóhely, deák- és gyermekjegy 20 fill. Jegyek előre válthatók az elnökségnél és a kör házmesterénél. Tánezpróbabál. Dobos Adolf táncmester szokásos táncpróbáját febr. 25-ikén | tartotta meg. Először a növendékek mutat- | ták meg, hogy minő szép haladást tettek az ügyes mester vezetése mellett. Azután a szoló tánezok következtek. Igen ügyesen tánczolta Mationi Lidiké a bolerót. Bodnár Mariska magyar szólóját is bő tapssal jutalmazta a nagyszámú közönség. Lassanként a felnőttek is beleelegyedtek a tánezba, és a jól sikerült mulatságnak a hajnali órák vetettek véget. BÍRÓSÁGI ügyek. A szekszárdi kir. törvényszéknél fő- tárgyalásra kitűzött bűnügyek: 1905. év márczius bó 7-én: Jagicza János ellen hatóság elleni erőszak miatt; Kati Mihályné ellen súlyos testi sértés miatt; Csomó István ellen zsarolás miatt; Lukács János és neje ellen anyakönyvi vétség miatt; Kocza Józsefné és társa ellen magzatelhajtás miatt; Mózer József ellen erőszakos nemi közösülés miatt. 1905. ér márczius bó 9-én: Bodros József és társai ellen hatóság elleni erőszak miatt; Tóth Kálmán ellen súlyos testi sértés miatt; Berényi Pál és társai ellen lopás miatt és Boros József és társa ellen emberölés kísérlete miatt. Takács József fegyelmi ügye. A kir. törvszék fegyelmi bírósága dr. Selcz József kir. törvszéki elnök vezetése alatt e hó 1-én tárgyalta Takács József volt bonyhádi járás- birósági Írnok fegyelmi ügyét, aki 1904. év január hó 16 án hivatalát elhagyta és azóta nyomtalanul eltűnt. — A tanács tagjai voltak : Kövessy Ödön ktbiró és dr. Sonnewend Frigyes ktbiró, a jegyzőkönyvet pedig dr. Vé- gess Ferencz ktaljegyző vezette. Közvádló a szakértő véleménye ellenére, aki a tanuk vallomása alapján nagy lelki felindulás következtében korszakos elmezavart állapított meg, hivatalvesztésre kérte Takács Józsefet Ítélni. Ezzel szemben Nagy Ferencz ügyvéd, védő éppen a tanuk vallomása alapján és az orvosszakértő véleményének elfogadásával Takács József felmentését kérte. — A kir. törvszék a védő álláspontját tette magáévá és Takács József ellen a fegyelmi eljárást megszüntette. GAZDASÁG. Borértékesítés. — Borszövetkezetek. A Közérdek 6. számában egy érdemes czikk jelent meg Simontsits Elemértől, a melyre vonatkozólag, legyen szabad néhány szóval a czikkiró nemes óhajához hozzájárulni, de legyen szabad ugyancsak ama nézeteimet is hozzáfűzni, a melyek a czikkiró véleményével nem ugyanaz mederben találnak lefolyást. A czikkiró említi, hogy a bármi irányban megalkotott érdekszövetség az össze alkotó elemeink erejét hatványozottan juttatja a társulás hatalmában kifejezésre; igy tehát szükebb körben a gazdasági szövetségek a termékek forgalmának emelése által, a kereslet kínálat viszonyának egészséges alapra való fektetése által, a termékek reális árhullámzását biztosítják, szóval minden bővebb logikai áthidalás nélkül egy nagyot ugorva és populárisán kifejezve: e szövetkezetek hatalma által a szőlőgazda borát minden esztendőben rendesen és viszonylagos illő árért eladhatja. Kétségkívül az eddigi különböző termékek könnyebb ér*ekesithetésének szolgálatában szervezett és működésben lévő szövetkezetek a vágynak immár testi kifejezését is magukra öltötték, sőt sokhelyütt már ott tartunk (hála a testnek, üdv a szervezőknek), hogy a remény, megszűnt mint ilyen, élni a szövetkezett elemek pessimisti- kus lelkületében, mivel a főkönyv kedvező mérlegében édes valóra változott. Ezen szövetkezetek, de beszéljünk egyenesebb vonatkozásban, ezen a gazdasági nyers termények értékesítésére alakult szövetkezetek, röviden gazdaszövetségek között hazánkban kétségkívül a tejszövetkezetek váltották be, sőt mondhatni, tetemesen túlszárnyalták, a hozzájuk fűzött reményeket, a minek egy lényeges ok tényezőjéül, tekintet nélkül egyébb agrár és socziálpolitikai viszonyokra véleményem szerint azt hozhatjuk fel, hogy minden kevesebb számú belső tulajdonnal és jelleggel felruházott czikk elárusitására alakuló társulás mindig eredményesebb kilátásokkal biztosíthat, olyan czikkel szemben a melyeknél akár a közönség, akár a kereskedelem, akár a vegyipar szempontjából a termék igen sokféle tekintetben jut elbírálás alá. Hogy példát is említsek, hivatkozhatom épen a themában előforduló két czikkre: a tejre és a borra. Akármelyik említett szempontból, ugyebár többféle igénynyel áll a fogyasztás a termék elé a borral, mint a tejjel szemben. A tejtől mást nem kívánunk, mint hogy minél tartalmasabb, tehát minél zsírosabb legyen. A tej mérő egyetlen fokjel- zése a tej összes tulajdonaira úgy az ipar, mint a nyersen fogyasztó közönség szempontjából, elegendő világot vet, annak értékét teljes realitással kifejezi. De mit kívánunk a bortól? Ezt tán a régi szekszárdi pinezézők tudnák, ezen vélemény legjobb igazolására, a legkörülményesebben megmondani. Elegendő-e valamely bor jellegzetes jóságának értékének kifejezésére a szesztartalom ? Irányadó-e valamely borjóságára az egyedüli szesz- tartalom, ennek emelkedésével a bor értéke, finomsága talán arányos ? Ugyebár nem. Avagy a bor testesége annak fehérje tartalma vagy hamualkatrészének nagysága, egymagában a bor minőségével arányos ? Sohasem! Hiszen nagyon jó példát idézhetek, (legalább Szekszárdon a 90-es években rengeteg volt belőle) ott van az olasz bor. Van az olaszborban annyi szesz, test meg gliczerin, hogy öröm rá nézni, ha a mi határainkon kívül van. De vajon Összehasonlitható-e ama nemes jellegű, finom zamatu, a régi időkben kissé fanyar, de mégis tejszerü szekszárdival, a mely olyan, mintha egy darab rubint oldottunk volna fel a pohárban, úgy miként Garay János mondotta: „Tölts pohárba s csodát látsz, színe, mint a bikavér.“ Mindezen sorokat azonban csak annak a bizonyítására akarom felhozni, hogy milyen nagy külömbség nyilvánul két nyerstermék megitélhetésének tekintetében, vagy milyen nehezen és milyen körülményes utón lehet az egy termék körébe tartozó egyedeket, nemcsak egymással szemben, hanem absolute értékileg kifejezni. Vagyis a sokféle igény szempontjából elbírálandó termények érték- külömbségeinek meghatározása, gyakorlati alapon még a legnagyobb tehetség ítélő kamrájában is mindig illuzórikus, tehát a termények szempontjából nem igazságos. Ezen segíteni pedig nem lehet, ettől a szövetkezőknek el kell tekinteni. De kérdés, hogy eltudnak-e tekinteni? Azt hiszem, nem fogok tévedni, ha azt mondom, hogy nem. Állunk e mi olyan magas színvonalon összes gazdasági intelligentiánkban, socialis philozophiánk- ban, hogy, ha az a X y. szövetkezeti tényező, a ki a bírálatot teljesiti, ha valamikor a sa ját drága évünk kárára tévedni méltóztatna, hogy neheztelésünkkel az ideális bölcs szerepére vállalkozzunk. Nem tartunk még ott, nem vagyunk még olyan kívánatos magaslaton; az áskáló- dók, az irigyek minden jó és szent ügynek, még a legigazságosabbaknak is csak egy kis narancs-héjjat csuszta sze idén a bázisa alá, mikor saját zsebük úgy kívánja. És épen itt, a borszövetkezeteknél le bet ezen társadalmi kérdést felhozni; a hol a szövetkezet elemeinek adhaesiojában a megakadásra fenntebb említett okoknál fogva, oly nagy tér kínálkozik. Épen azért vagyok nézeteltérésben az idézett czikk igen tiszteletre méltó, nemes gondolkozása szerzőjével, azon kijelentésére vonatkozólag, hogy tegyük félre a kezdet nehézségei miatt támasztott aggályainkat, akárki, csak valaki alakítsa meg a borszövet- kezetet. A borszövetkezet az a bizonyos kivételes dolog, mint a hogy a viz kivétel a hőfokszerinti terimeváltozás törvényeivel szemben, a melynél nem a kezdet, hanem a folytatás nehéz. Megalakulni, bármi módon köny- nyen megalakulhat, de hogyan folytatódik ? Az elégedetlennek, a mi pedig mindig van és épen a bornál, az említett okok folytán, nagyon könnyen van bomlasztó tevékenysége, innen is onnan is kipiszkál az az egészé alakult vegyületből egy-egy lazábban megkötött atomot, mig egyszer csak az egész felbomlik. Felbomlik, de más alakban ismét összeáll, az igazság érvényesül, értéke mindig ugyanaz marad. Bár igy lenne az agrár-társadalomban is. Részemről tehát a borszövetkezetet, mint elárusitó testület, pinczeegylet, jövőjét illetőleg kecsegtető reményeket táplálni nem tudok. Vajha üres phantomoknak bizonyulnának tépelődéseim ! Szerénytelenség és oktalanság lenne tőlem, ha most, midőn a szekszárdi szövetkezet megalakulása a küszöbön áll, a bomlasztó szerepre, épen én vállalkoznám. Csak a figyelmet szeretném felhívni aggályaim leírásával, a mely pontok körül a legtöbb erizis mutatkozhatik, hogy előleges okos rendszabályok által, azok bekövetkezésének esetleg eleje vétessék. Nem is szólhatok tehát már a szövetkezet jövendő működésénél várható eredményéről kihatással a helyi és környéki borforgalomra, hiszen ez a szövetkezeti belső ügyek folyásától teljesen független dolog,
