Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-04 / 9. szám
2 KÖZÉRDEK hivta ő a figyelmét a selyemtenyész- tésre az akkori földmivelésügyi miniszternek, Kemény Gábornak és Mat- lekovics Sándor államtitkárnak s most márczius 1-én volt éppen huszonöt esztendeje annak, bogy a miniszter tolla Bezerédj Pálnak, a selyemte- nvésztés miniszteri meghatalmazottjává való kineveztetését, vagyis inkább megbízatását aláirta. Ha az a ministeri toll meg lenne, örök emlékül meg kellene — aranyozni. Hasznosabb derekabb, az országra nagyobb jelentőségű dolgot ugy sem igen irt vele alá a — gazdája ! Mert hivatást, Magyarországon ; ily lelkesen egyhamar nem igen fogtak fel. Egész legendák keringenek Bezerédj Pálról, erről a vasemberről, a kinek azonban a szive — vaj. A munkában fáradhatlan, agilitása sohasem lankadó. Odaadása páratlan, önzetlensége unikum. Áldozatkészsége annvira megy: az államtól semmit, a selyemtenyésztésért mindent, még a sajátját is. Valóban Bezerédj István nemes, feukölt lelke ihlette meg rokonát. De beszéljenek a számok : 1879-ben a termelők számát sem tudták s mindössze csak 2507 j kiló gubát termeltek. 1904. évben a termelők száma 112,712 volt s a termelt gubó 1633,452 kilogramm. 1879-ben 7400 koronát fizettek ki gubáért s 1904-ben 4.509,945 koronát. Egészben véve eddig Bezerédj Pál 60.783,926 koronát juttatott eddig a magyar selyemtcnyésztéssel és selyemiparral foglalkozók kezébe. Minek folytassuk tovább ? Az eredmény bámulatos, a számsorok megszéditenek. Csak egy ember áll nyugodtan : Bezerédj Pál. Az az dehogy áll, megy tovább a maga utján. Elbírta a kételkedők ellenvetéseit, a cselekvésre képtelen, de kritizálni mindig tudók apró kifogásait, tavaly egy félkegyelmű alak szennyes inditó okokból meg is rágalmazta. Kibirja talán a — jubileumot is. Lapunk más helyén emlékezünk meg arról a lelkes ováczióról, amelyet az ő hozzá annyira ragaszkodó alkalmazottjai készítettek elő tiszteletére, mi mint a sajtó szerény munkásai, tudva azt, hogy a dicséret mindig bántja a valóban érdemest, ez alkalommal csak az ő lapidáris modorában emlékezünk meg róla! Tartsa meg Isten őt fénynek, ragyogásnak még nagyon soká, a mi borús felleges napjainkban. Száz, ötven, sőt csak tiz ilyen igazán lelkes, önzetlen, puritán ember s mekkorát nőhetne ez a kis — Magyarország . . . B-r. Városi szépítő egylet. Idegen forgalom. Minden városban van valamely egylet, vagy intézmény az idegen forgalom gondozására, fejlesztézére. Meg vannak nálunk egy vidéki forgalmi központ kifejlődésének összes kellékei — kivéve a vasúti összeköttetésünket. Hogy eddig mindent veszni hagytunk és Pató Pálként semmivel se törődtünk annak is mi vagyunk okai. A vasúti közlekedés sanyaruságán is lehet segiteni csak akarni kell. A vízi lit is itt van az orrunk előtt, a Sió hajózhatóvá tételét (Balaton —Duna összekötés) országos érdek követeli (csak mi nem) a legutóbbi kormány már programúiba is vette. Term ész A szerint forgalmi központtá lehetünk, csak járhatóvá kell tennünk a forgalom országutak. Megyei és intellectuális központja vagyunk egy tekintélyes vidéknek, közművelődési központjává az utolsó évtizedben fejlődtünk. Nőjjünk ki már a gyermek ruhából, ne kicsinyitsiik magunkat hiszen jövőnk van! Dolgozzunk annak megteremtésén. Ha lesz a külön vámterülettel ablakánál, felkuszott, az ablakot kivágta, kinyitotta, a szobába bemászott, a kettős zárral ellátott szekrényt kinyitotta s a Nep- tunt zsebrevágta, elvitte, valószínűleg azért, hogy a főiskolának soha vissza ne adja. A létrát visszadobta ugyan az udvarba, de azért a szemes rendőrséget nem vezethette félre, mert kinyomozta, hogy a létra előtte való estén nem azon a helyen volt, mint a hol találták, de kimutatta az utczán is, ahol végighuz- ták; a létra a kövezet mellett nyomot hagyva, e nyom megszűnt az épület azon részénél, a hol az emeleten a hires Neptun vala kettős zár alatt eh'ejtve. Ellenben arra, hogy a tolvaj miként nyithatta ki a mondva csinált két zárt, a rendőrség feleletet adni nem tudott éá a zárakra csak azt állapította meg, mint tényt, hogy azokat nem törték fel s hogy a tolvaj a lopás után nem zárta el a zárakat. A rendőrség meghívta a szekrényt zá- rogató két tanárt is, akik a kulcsokat mindig magukkal hordták s az elkért kulcsok segélyével megállapították, hogyazárak nincsenek elromolva, mert pompásan csukódnak. Mindezen, bár el kell ismerni fontos eredmények azonban az igazgatót nem elégítették ki. Mit bánja ő, hogy és miként lopták el Neptunt, az ő kívánsága az, hogy a rendőrség élve, vagy halva kerítse elő, hogy újra a szekrénybe zárhassák, magában erős fogadást tévén, hogy ezután az utczára szolgáló ablakokat is zárral fogja elláttatni. 1905. márczius 4. magijai' ipar, az legelőször a gazdasági termények feldolgozásán kezdi. Hol fejlődhetnek ki Budapestről Villány-Pécsig természetszerűleg a cognac ipar. a szesz ipar a szőlőnek mellck- terményei: törköly, söprő, szőlőmag kikészítését czélzó iparágak másutt, mint Szekszárdon, mely Agárdtól Bátáig 17 ezer kát. hold hegyi szőlőjével borkereskedelmi központ volt mindig, és lesz jövőre még inkább. Valamelyes idegen forgalmunk már is van. Borággal koszoruzott hegyeink nedűje mind több hazai és külföldi látogatót, kereskedőt vonz. Az évenkénti borvásárok forgalma sem lenne megvetendő, ha ugyan tennénk ez irányban is valamit. Tavaly a Magyar Szőlősgazdák Országos egyesülete vidéki kongresszust akart nálunk tartani, nem volt aki elfogadta volna — inkább lebeszéltük! Most a gazdasági egyesület tartja érdekes felolvasásait, vájjon érdeklődünk-e ? Aztán van nekünk egy pár olyan közintézetiink mely külföldről is vonzza a szaklátogatókat. Csakhogy ha ide vetődik egy-egy idegen, az ugyan elmenekül mielőbb, vagy legfellebb úgy tesz, mint kereskedelmi utazóink, akik az estéli vonattal Bátaszékre menekülnek szállásra, hogy kialudhassak magukat. Az idegen forgalom első szükséglete modern berendezésű hotelek, művelt tisztességes személyzettel és ami legfőbb: pedáns tisztasággal. A mi vendéglő iparunk — hogy is mondja a német: „unter aller Kritik,“ alul van minden kritikán! Pár év előtt itt járt egy külföldi i egyetem professora assistenseivel és | tanítványaival. Voltak 27-en. Az el- i szállásolás nehézségein valahogy tul- 1 estünk. Rögtön szekszárdi vörös bori kértek (szekszárdi hotelben olyan nincs!) 1 aztán sétálni akartak (Augusztusban ; Szekszárdon ?) szerencsére itt van a kaszinó kertje, ott aztán megkóstolhatták a valódi szekszárdit is. Minden i iránt érdeklődtek, a selyemgyár, a A rendőrség alázattal kérte a felingerült igazgatót, hogy mondja meg gyanúját, kit vagy kiket gyanúsít. — Mindenkit — kiáltott az igazgató — aki él és a főgimnázium névre hallgat, mert meg vagyok győződve, hogy irigységből lopták el. A rendőrség majd hanyatt esett a rettenetes gyanúra : Mit csináljon ő azzal a sok főiskolával, hogyan hallgassa ki és hol keresse azt az ügyes gépészt, aki oly mesteriesen tudta megcsinálni a hamis kulcsokat ? Az u—í rendőrségnek még ily hatalmas ügye nem volt s mert megfejtésében egy cseppet sem bizott, nem is örült neki. Az ördögnek kell, nem az u—i rendőrségnek az ilyen országos hirü ügy. Micsoda lármát fog csinálni a vallás- és közoktatásügyi miniszter, vagy talán még az összkormány is, de talán még a király is, aki bizonyára nem szereti, ha iskoláiból valamit anélkül ellophatnak, hogy a rendőrség meg ne találja. — Istenem mi lesz ebből — sóhajtott a rendőrkapitány. Majd kísérletet tett kisebb térre szorítani az igazgató gyanúját. — Háta testületből nem lehet valakiregyanuja? Az igazgatón volt most a sor, hogy megrémüljön. Hisz a testületben ő is benne van. — Tartsanak mindenkinél házkutatást hebegte. — Vagy arra a két tanárra, akiknél a két kulcs szokott lenni ? Az a két tanár pedig ott állott mellette. Az öreg Tóth, rideg, kemény arczu ember, zordon nézéssel, a ki mindig csak kéményén beszélt. Mintha szive sem volna. Pedig a rideg külső alatt a legnemesebb szív, a legmelegebben érző kebel volt. Évközben sorra buktatta diákjait, de év végén minden fenyegetés daczára egyet sem. Az élet nagyobb iskola, mint a mienk szokta mondani. Hadd menjen a gyerek nagyobb iskolába ! A másik, Ádándi, fiatal, csinos férfi, szorgalmas igyekező tanár. E két ember közt nem volt jó viszony, de csak azért, mert Tóth gyereknek tartotta Adándit, fiatallotta tanárnak. Ezzel az egv- gyel nem tegeződött, ami sértette a tehetséges Adándit. A kapitány kérdésére az igazgató meggyőzően fejét rázta. — Ezen kellett volna kezdeni — szólt gúnyos mosolylyal Tóth. A kapitány elvörösödött. — Ez nem felelet uram — szólt. — Nem felelet volt — válaszolt Tóth — de nyilvánvaló, hogy legközelebbről mi lehetünk gyanúsítva. A fel nem tett kérdésre különben feleletem az, hogy fogalmam sincs, hol lehet a Neptun és csak azt tudom, hogy én el nem loptam. — Én sem — szólt Ádándi is. — lalán az iskolaszolga? Kérdezte a kapitány — hisz az az épületben lakik.
