Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-25 / 8. szám
1905. február 25 KÖZÉRDEK 7 korában, az egész világgal kell versenyeznünk s ezen nagy imperiális szervezetekkel a monarchiát vámközösségben és szétváltan szemben. Beszélő számok ezek. A terület és lélekszám mellé itt — mivel akié a hajó, azé Az egész világ területe Az angol imperium . Az amerikat Unió . . Anglo-saxon faj együtt Oroszország .... Sárga faj ..................g 12 000,000 Francziao rszág ... 9 000,000 Németország . . . Monarchia . . . Ausztria .... Magyarország . . 145 000.000. tengerrel 509.000 30.000. 000 10.000. 000 40.000. 000 22.000. 000 3.200,000 675.000 (Boszniával)' 300.000 325.000 Ezeket a számokat kérem tisztelt gazdatársaimat jól megjegyezni. Hisz ezekből azt látjuk, hogy a világ 145 millió területéből 40 millió az angol fajé 2 gazd. egység 22 „ az oroszé 1 „ „ 12 „ a sárga fajé 2 „ „ 9 a francziáé 1 83 millió 6 gazd. egység Másszóval ma a világnak 145 millió területének több mint a fele: csak hat gazdi sági egységbe van oszolva. Látjuk továbbá, hogy még a monarchia is, még a legkisebb imperiális egységnek is csak 15-Öd részét, Ausztria és lagyarország pedig külön csak egy 30 ad részét teszik ki. Már harmincz év előtt ráállott az Országos Magyar Gazd. Egyesület a vámunió alapjára; nem-e igazolják a fenti számok, melyek a nagy imperiumokat csak területük, lakosságuk, hajóikban s nem egyéb gazdasági erejükben mutatják, melyek csak a kezdetét mutatják a gazdasági imperializmusnak, melynek a jövő 10 évben való fejlődését bárki is könnyen elképzelheti, ennek az álláspontnak a helyes voltát. És elképzelhető-e az, hogy fokozni fogja gazdasági önállóságunkat, ha e'en nagy imperiális egységek versenyével szemben, ha a már velük szemben ma is elégtelen, de napról- napra még elégtelenebb gazdasági szövetséget két törpe gazdasági egységre szakasztjuk szét és annak úgyis gyenge, eladósodott gazdasági életét, mely a nagy unperiumok- kal szemben katonai szolgálat és államadósságok utján úgyis már majdnem verseny- képtelen, most egy közbenső vámvonalnak óriási költségeivel, a szabadforgalom meg- akasztásával, a hitel- és valutafejlődés szét- szaggatásával teljes verseny képtelenné tesz- sziik 2 Mindig jajgatunk a nagy katonai terhek felett és most meg egy óriási improduktív és ineffektiv fináncz-ánnádiának felállításában keressük a nemzet gazdasági jövőjét. Olyan irányban, mely a világ gazdasági fejlődésével a legmerevebb ellentétben áll. Ha valaki a szék szárd—sárbogárdi viczi- nálisról leugrik, mert önállóan akarja útját í’olvtatni, valami nagy baja nem történik s tán még hamarabb jut el Sárbogárdiba, mintha a vonaton maradt volna. De mi történik azzal az emberrel, aki a mai világgazdaság őrületesen rohanó express- vouatjáról ugrik le, amely vonatnak egy Roosewelt, Morgan és Chamberlain a masinisztája ? * * * Nézzük most aj mit hagyunk el, bl mibe megyünk. A vámközüsségnek ma kévés a baratja. Tíz év óta mindenki támadta, senki sem védte; még barátai sem, hisz Ausztriával alkuban lévén, senki sem adhatott ezzel fegyvert annak kezébe. Ennek az okai 1. hogy a régi, 48 előtti vámsorompós állapotokat, melyeket a 48-iki szabadságharcz döntött le, a mai nemzedék nem ismeri s nem is tanulmányozza; 2. mert ezt a kérdést nem tisztán gazdasági szempontból tárgyalja s a közösségben egy Ausztriával szemben való politikai kényszerhelyzetet lát, nem pedig a nagy világ- versenynek minden kis nemzetre természetszerű folyományát, hogy egyesülés, szövetkezés által alkosson olyan gazdasági a tenger is — csak a kereskedelmi flotta szamait csatolom, bar itt meg a mezőgazda- sági, pénzügyi, ipari erő, vas, arany, szén, textilanyagprodukcziót is be kellene vennünk. Mit látunk ? .000 lakosa, 1.550 000,000, hajó tonnatarh 28.000.000 400.000. 000 10000.000 90.000. 000 6.000,000 490.000. 000 16 600,000 131.000. 000 600,000 380.000. 000 1.300,000 90 000,000 1.300.000 70.000. 000 2.300,000 50.000. 000 380,000 27.000. 000 290,000 20.000. 000 80,000 szervezetet, melyben — elég gazdasági erőt nyerhessen arra, hogy az a vdágversenyben megállhasson s a szövetkezés által nyert gazdasági erejével — nemzeti individualitását is fenntarthassa. 3. A magyar gazda — ezen az alapon a legnagyobb gazdasági krízist élte át; s elfelejti, hogy ez a krizis még akutabb, még pusztitobb lett volna, hogyha a marcheggi vámok fennálltak s ez a krizis az ország gazdaságát izoláltan érte volna. 4. Magunk is még (mint monarchia) exportállam voltunk s mivel jó magunk is, nem hallgatva az egypár agrárius szavára, mind a szabadkereskedelem hívei voltunk s a véd vám-politikával elkéstünk, ezekkel a kérdésekkel nem törődtünk, azokat nem értettük — a vámvédelem eddig részben nem érvényesült. — De csak részben! Hisz hogyan alakultak volna viszonyaink, mérlegünk, lisztiparunk, állattenyésztésünk, ha a múltban. Marcheggnél a mostan várható 80°/o-os gabna- és 2ö°/o-OS állatvámokat találtuk volna ? 5. A vámközösség terhére irtuk annak a bizonytalanságnak káros hatását, mely az utóbbi 7 év óta fennállott; pedig ezt nem a vám közösség okozta; hisz a hét év óta fennálló vámközösség nem is vámközösség volt, hanem a vámközösségnek igazi paródiája, mivel — éppen azt a stabilitást ölte meg a provizóriumok egész sorozata, mely a vámközösségnek innen és túlról is főértékét képezi. — Sőt éppen semmi sem szól annyira a közösség mellett, mint az, hogy ezen két esztendei eltorzítása daczára is hitelünk nemcsak nem rosszabbodott, hanem javult any- nyira, hogy a múlt évnegyed folyamán az osztrák-magyar Inaik kamatlába, a német és angol kamatlábnál majdnem mindig olcsóbb volt! (5. Az iparfejlesztés lassúságát is a kü züs vámterület terhére, nem pedig a provizóriumokra vezettük vissza. Pedig éppen attól a percztől kezdődik az iparfejlődés stagnatiója, amióta a vámbank és hitel- közösség a provizóriumok és az elválás eszméjének térfoglalása által kérdésessé vált. Ugyan melyik reális európai gyáros és tőkepénzes fog ma, mikor az egész világ nyitva áll neki. egy olyan kis országban befektetést csinálni, ahol a lakosság fizető hitelképessége, a fogyasztóknak 50 millióról 20 millióra való csökkentése, a mezőgazdasági bruttó-jövedelemnek a 30°/o marcheggi vámok által való 30°/o-os csökkentése s evvel a mezőgazdaság az egyetlen reális hitelalapnak teljes destruk- cziója s gyarmati értékre való devalvácziója, tehát egy óriási agrárkrízis, hatványozva i egy hitel- és valuta-krízissel minden perez- } ben várható s csak egy szavazás esélyé- nek hajszálánál függ 2 7. Mindenki annyira beleélte magát az 1 ausztria gyarmatiság rögeszméjébe, hogy efeletti buslakodásában egészen elfelejtkezett arról, hogy a bilancziákal megnézze. Hogy államhitelünk ezen „gyarmat“ állapotban a Kerkápolyi-féle 10°/o-ról //°/0-ra szállt le, hogy forgalmunk Ausztriával, mely a 48-as vámsorompók idejében 80 millió koronát tett ki, most 1904-ben 1007 milliót tesz ki, teliéit közel áll a 2 milliárdhoz erre senki sem gondol. De van-e csak egy ember száz között, aki tudná azt, hogy az utolsó öt évben állandóan aktiv volt Ausztriáival való mérlegünk! Lássuk a számokat. A Centrallstelle adatai szerint: hevittünk hoztunk mérleg jai Ausztriába Ausztriából millió kor o n a 1900 922 885 36 1901 902 874 28 1902 945 874 71 1903 945 903 42 1904 977 914 33 javunkra Mérlegünk tehát az utolsó 5 évben 210 millió koronával volt aktiv áusztriával szemben; De vegyük még azt is, hogy az Ausztriából hozzánk behozott 945 millióból mi a textilimportnál az idegen nyersanyag árát nem Ausztriának, hanem gyapotért India és az Unió, gyapjúért Ausztráliának fizetjük. Ez a kitétel maga (gyapot és gyapjú) éven kint a Centrallstelle adatai szerint 100—120 millió koronát tesz ki, ennyivel rosszabbitja meg Ausztria mérlegét, úgy, hogy ezen té telt évenként csak 100 millióra számítva, ez 5 évre 500 millió koronával csökkenti még a 210 millión túl Ausztria mérlegét ; ami tehát összesen 710 millió passzívumot tesz ki 5 évre Ausztria számára. Evvel szemben levonandó volna ugyan a mi külföldi takarmányimportunk azon része, melyet az Ausztriában küldött állatokba etetünk, de ezt a tételt bőven kompenzálja megint azon egyéb nyersanyagok és vegyi áruk, műszerek tétele, melyeket Ausztria (a gyapoton és gyapjún kívül) külföldről hoz és szállít mi- hozzáuk és a magyar szekéren való (országúti) takarmánygabona, tojás stb. import az ausztriai határon, mely sokkal többet tesz ki a bilancziákba beállított számoknál. Ezek a számok, melyek tehát minden mást mutatnak, mint gyarmati állapotokat, adják annak a magyarázatát is, hogy miért csappant meg ausztriábau — ipari köröket kivéve — a kiegyezés, a „vyarmat“-állapot iránti hajlandóság s miért szaporodnak a német vámunió eszméjének hívei. * * Nézzük most röviden : mit hagyunk el. Elhagyjuk 1. a nagy vámegység összes előnyeit, a szabad piacz, korlátlan forgalmát, 600,000 kilométer és 50 millió fogyasztóról | 325,000 négyszögkilométerre és 20 millió fogyasztóra redukálódik a legolcsóbb im- | portáló világverseny hajnaléin ! 2. Elhagyjuk a hitelünk legbiztosabb j bázisát, a rendezett pénzügyeket, a valuta- | szabályozást is, hisz egy passzív fizetési \ mérlegül önálló vámterületen valutát szabá- j lyozni nem lehet. Elhagyjuk az európai nagy [ pénzforgalom bázisát, hisz kiválva az osztrák-magyar bank köréből a külön banknak j már gyengesége is kizárja, hogy az európai [ pénzpiaczon azt a szerepet, azt a helyet fog- i lalja el, mint a mostani. 3. Feladjuk forgalmi és tarifapolitikánk I stabilitását. Hisz nyugat felé ki sem mozdulhatnánk a Dunát eltekintve, melyen állatot egyáltalán nem, s a többit is csak egy irányban Passauig szállíthatunk, ha ausztriával előbb tarifákonvencziót nem kötünk ! Egész szőlőexportunk megszűnne, ha Berlinig két határon, ausztriai és porosz vámállomáson kellene az elvámolás proczedurá- ját elszenvedni; kezébe volna adva Ausztriának, hogy a magyar exportot vonatlassitás- sal és tarifaemeléssel épp úgy lehetetlenné tegye vagy megdrágitsa, mint Európa hozzánk való bevitelét. Ki fog velünk egyáltalában alkuba állani, mielőtt Ausztriával előbb eziránt ki nem egyeztünk volna 2 Már abból is látható, hogy bizony még az önálló vámterület esetén is csak az volna az első dolgunk, ami most, t. i. hogy megalkudjunk Ausztriával. 4. Lemondunk arról, hogy mérlegünk javuljon. Exportunk megcsappan vagy megszűnik ; importunk megmarad, mert a fent emlitett okokból (a szétválással járó mező- gazdasági hitel- és valutakrizis), de a kellő emberanyag hiánya miatt is szó sem lehet arról, hogy a jövő 10 évben a külföldről való ipari függésünk számbavehetőleg csökkenjen. Végtére pedig — és ez a fő — mező- gazdaságunk az önálló vámterületen 20 millió kommenze lévén csak, de 26—28 millióra produkálván, közös vámterületi import-államból abszolút export-állammá száll alá. Védtelenül lesz a gyarmatállamok versenyének kitéve, annak áraival kell dolgozni,
