Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-25 / 8. szám
2 KÖZÉRDEK 1905. február 25. bogy ideg’en országban készült selyem kaczatot többet magára nem vesz. Ott vannak a lelkes cseh asszonyok, esküvel fogadták s gyerekeikkel is megfogadtatják, hogy a gyűlölt osztrák portékájából meg nem vásárolnak egy gyufaszála érőt. S Csehország gazdagszik. Ott már az örökös tartományok — súlypontja . . . S a magyar asszony öröklött hazafiassága, faji büszkesége ne tudná legyőzni — hiúságát . . . ? Az igazi magyar nő nem lehet tetszelgő, öntelt, nem lehet divatbáb, a magyar asszony csak — magyar lehet. Adjanak tehát nemes példát a férfiaknak is. Az angolnak nevezett, de jobbára briinni szövetek világhíréért ők se vessék meg a tán kevésbbé tetszetős, de éppen olyan jó — hazai gyártmányt. A férfiak részéről is csak 10—15 ezer ilyen fogadalom évente s nemsokára a mi posztógyáraink is éppen olyan divatos kelméket produkálnak, akárcsak a külföldiek, hiszen anyagjuk jó részét ezek is a magyar gazdáktól szerzik be. Ilyen fajta nemes fellángolás már volt egyszer Magyarországon. Lelkes férfiak megalkották a Honi védegyletet. József nádor volt a védnöke. Bécs meg is ijedt tőle, mert a magyarasszonyok komolyan vették a dolgot s elkezdték hordani az itthon készült szövetet, pedig a gyár egy fajtát készített csupán. A kék-fehérpettyes ruhának ma is „honi szövet“ a neve, ha odakinn gyártják is. Ennek az egyletnek Tolnában is 6 fiókja volt. Bezerédj s a legjobbak alapiták. Bonyhádon Perezel Gábor Bölcskén Gaal Eduárd, Dunaföldváron Derecskéi Lajos, Hidján Bezerédj István, Pakson Madarász József, szek- szárdon Perczel Béla voltak az elnökei. Bezerédjnk most is megvan hozzá, kérve, kérjük tehát, vegye kezébe ezt a nagy és fontos ügyet: milliók jóvoltáért s a sok — milliókért, a melyek itthon maradnának S ha ilyen, nagyobb szabású magyar selyemszövőgyár létesül, akkor azután Bezerédj István kis selyemszövő széke is, akárcsak Stephenson első lokomativja, oda kerülhet valamelyik múzeum kegyelettel őrzött emléktárgyai közé. Megszűnik az a hivatása, hogy a gyönyörül palotást felelevenítő lelkes magyarnőknek „magyar gyártmányú szekszárdi selymet“ egyes-egye- dül szállítson. Áhítattal nézi majd ezt a kis, idejét múlta gépet a hálás utókor s száz meg száz érczszobornál is ékesebb hirdetője lesz az a Bezerédj xiév — halhatatlanságának! B-r. Yáros szépítő-egylet. Sédszabályozás. Második közlemény. A Séd szabályozására való törekvés nem mai keletű. Wosinsky tanúsága szerint a szekszárdi apát már 200 év előtt — Szekszárd azidő szerint való földesura — a török kiűzetése után visszanyert és módfelett elhagyatott uradalmának x-endezése közbexx kiterjesztette figyelmét a Séd szabályozására is. Még pedig bebohozás- sal lett volna az egész Sédszakadék alaposan eltüntetve. Nagy dolog, melyhez az apátság kasszája sovány lehetett, nem is lett belőle semmi. De hová fejlődött a baj azóta! Ki gondolna ma már a Séd bebolto- zására? Harmadfél kilométer kosszbaix vomxl végig a városon egy szédito szakadék, a tovdai hasadék kisebbített kiadásban : 40—60 méter széles meder 12—15 méter magas függőleges partokkal, a partélen a mélységbe kívánkozó — derékon ketté repesztett épületekkel, massiv kőhidak romba döntve, a közlekedés a két part közt beszüntetve. Az oldal, sédek szakadásai — Páli gödör, bödői séd — már már az xxtezák kövezését fenyegetik. Bizony mennél tovább huzzuk anxxál drágább lesz, mint a Sybilla könyve ! Falusi elöljáróságunk — szegényes erejéhez képest — folyvást küzkö- dött vele. Hol elgátoltatta, hol elfonatta, a 70-es években igénybe vette Sebők Kálmán állanxépitészeti főmérnök segítségét is, tele hordatta földdel a veszedelmes Páli sédet — hiába! az első zápor elviit mindent. Rájöttek, hogy átgondolt terv xxélkül ily xxagy mx'íszaki feladat meg xxem oldható. De ehhez nxéimök kell! Nehány buzgó tagja az intelligentiá- nak addig agitált mig a képviselő- testület mérnöki állást szervezett 400 frt. évi fizetéssel. Ki is írták a pályázatot. Pei’sze a”'“’ zsix-os állásra nem akadt pályázó. Ezzel az ügy elaludt, és aludnék ma is, ha egy véletlen körülmény nem jön közbe. Ugyanis az ármentesitő táx-sulat megsokalta azt a i’engeteg iszapot, melyet a Séd az ártérre zudit, melyet neki kell nagy költséggel kikotorni csalóiméiból: igénybe vette a vízügyi törvény 55-ik §-át (mely a szakadásos partok birtokosait kötelezi a rombolások megszüntetéséibe alkalmas véd- mttvek és elgátolások létesítésére és — az iszap visszatartásái’a) és a hatósági eljárás megindítását kérte 1898. május havában. A hatóság aztán gondoskodott a tervekről is: kötelezte a kérelmező társulatot azok elkészitéséx*e. Két alternativ tervet készített a társulat. Az egyik szerint 40 drb cze- nxentbe rakott szilárd fenékgát rögzítené a jelenlegi állapotot, megakadályozva a fenék további mélyülését. A másik, a drágább, mely el is fogad; tatott, a medernek 4—5 mét eimel fel - iszapolását czélozza, 109 drb szái’az- ban rakott terméskő gáttal, melyek az iszapot felfogván, évenként feljebb magasittatnának, mig a kívánt feltöl- tődés a természet segítségével (úgy 10—12 év múltán) eléretnék. Az oldalról betorkoló páli és bödői sédek pedig szilárd fenékgátakkal és kőburkolattal láttatnának el. A költségek összege 30 ezer korona. Tehát nem is olyan horribilis összeg. Most már a kivitel stádiumába jutott az ügy. 1901. szept. 11-én megtörtént. a helyszíni tárgyalás, 1903. nov. 9-én pedig meghozta az alispán a véghatározatot és a költségek viselésére a következő érdekeltséget állapította meg: Szekszárd mint erkölcsi testület ..................... 16,000 kor. Az ármentesitő társulat 4,000 „ 140 parti birtokos össz. 10,000 „ Összes költség 30,000 kor. 1904. febr. 10-én meghozatott a II. fokú határozat is, melyet az árm. társulat a közigazgatási bírósághoz ismét megfellebbezett, sértve érezvén magát főképen a fentartásra való kötelezettség által, minthogy az iszap megkötési munkálatok befejeztevel minden hordalék ismét le fog kerülni az áx-térbe. Nincs kétség benne, hogy e csekély akadály még az idén elháxútta- tik az útból és jövő tavaszon egy 200 esztendős feladat gyökeres megoldására tesszük meg az első kapavágást! De a szabályozással még nem lesz teljesen i’endezve a Séd. Csupasz partjai oly falusiasán néznek ki; különösen az országút alatti rész két sor szép alléval, a partok burkolásával vagy legalább kigyöpözésével modernizálandó. A felső rész elrombolt hidjai is felépitendők, a város két fele nem maradhat 2 kilométer hosszban összekötő kapocs nélkül. A város alacsonyabb fekvésű részeit sem szabad prédául hagyni a Séd kiöntéseinek. Ezt minden 10 évben elönti a Séd és elfogja önteni a szabályozás után is. 1900. junius 2-ikán 42 köbméter. viztömeg zudult le, a csatorna pedig csak 18-at birt el! A többlet elboritotta a várost. így volt ez 1896-ban is. Az öx’egek még nagyobb veszedelmekre is emlékeznek. A 60-as években Pándzsó is viz alá jutott és a Széchenyi-uton rohant le az ái’adat, 2 láb vastag iszapot hagyva maga után. Egy megi-akott gabonás szekex-et felkapott és a Diczenty ház sarkához vágott. Ily óriási cyclonok ellen nines mérnöki védekezés! Nemcsak az elöntés a baj. hiszen a viz lxanxar letakarodik: de az átázó11 falak és alapok kiszáradásának évek kellenek, addig terjed a miazma baczillus és minden járvány. Ezen pedig úgy lehet segiteni, ha a szabályozási rend nemcsak az útirányokra hanem a magassági viszonyokra, is kiterjed és uj építkezések csak rendszeresen megállapított magasságra feltöltve engedélyeztetnek. Ez se lehet meg nagyobb mérnöki munkálat — a város domborzati térképezése nélkül, mely megszüntetné azon botrányos állapotot is, bogy az uj bázak hol alacsonyon, hol pedig’ tulmagasan feltöltve épülnek, ahozké- pest a járda is hol kapaszkodik, hol leesik. Persze egy faluból várost építeni első sorban műszaki feladat. A nagy föladatra azonban, nem nevetséges dolog-e: évi 500 frt salláriommal akarunk városi mérnököt alkalmazni ? ! Bizonyosan e busás honoráriumért még megkívánjuk tóle tán a város teljes kikövezésének és csatornázásának tervét, és végrehajtását —- sőt a villamos
