Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-07 / 1. szám
8 ^ÓZÉRDHK 1905. január 7. Adolf főkönyvelőnek és Wallacher X. Lajos pénztárosnak, egyenként 400—400 K. lakbért állapított meg. Xem szorul dicséretre a választmány eme határozata, de kiemelendőnek tartjuk, hogy nagyon időszerű volt a tisztviselők eme fizetésemelése, mert ama fontos, idegölő és felelősség terhes munkáért, amit végezniük kell, 2300 és 1980 K. fizetéssel bizon mostohán voltak díjazva. Szekszárdi Polgári Olvasókör évi közgyűlése. A szekszárdi Polgári Olvasókör f. hó 1-én, délután 2 órakor tartotta fíoda Vilmos elnöklete alatt évi rendes közgyűlését. A tagok nagy számmal jelentek meg, akik tudomásul vették az elnöknek a lefolyt évről szóló jelentését. Élénkebb eszmecserére, mint minden évben, az egyleti helyiség alkalmatlan volta, a házépítés kérdése adott alkalmat. Ezen ügyben elhatározták, hogy a választmányt Fránek János, Molnár János, Pekari János, Éber Márton, Fasz Ferencz, Horváth János, Uglár János, Vinkovits Vincze, Adler N. János, Villa József és Taussig Ignácz tagokkal kiegészítve, mint építő bizottságot megbízták, hogy az épités kérdésével egész komolyan foglalkozzék és körültekintő gonddal kidolgozott javaslatát mielőbb terjeszsze a közgyűlés elé. A tisztujitás eredménye a következő volt. Elnökké Hada Vilmos, alclniikkó hűbéri Ferencz, ügyészszé dr. Török Ottó, igazgatóvá dr. Albersz Rezső, pénztárossá Mirth Gyula, könyvtárossá ifj. Szabó Antal, jegyzővé Csizmazia József, számvizsgálókká Schneider János és Horváth József, választmány tagjaivá T. Nyilrau Lajos, Stann István, haja Béla, Székelyi József, Grosz- baiter Ferencz, Vaczek László, Sinos Márton, dr. Zsigmond Ferncz, ifj. Tóth Pál, Hahn Ferencz, Debaluy Imre és Horváth Ignácz választattak meg, póttagok Tarlós János és Adler N. János lettek. — A szépen virágzó egyletnek 270 tagja és körülbelül 18—20.000 kor. vagyona van ingatlanban, az évi tagdíj pedig csak 8 korona. A szekszárdi kaszinó választmányi Illése. A szekszárdi kaszinó választmánya f. hó 5, délután 5 órakor Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő soros elnöklésével ülést tartott, a mely alkalommal Rácz József pénztárosnak jelentését a lapok megrendeléséről elfogadták és a rendes tagok sorába Miculescu János pénzügyi titkárt, dr. Kozacsek József kir- alügyészt, Kovács Ottó fogtechnikust és Diczenty László építő szekszárdi lakosokat fölvették. GAZDASÁG. Budapest, 1904. decs. 31. A bortermelő hibái. — Borbodegák.* Irta: Dicenty Dezsfí. Nem egy borvidékünkön telve vannak a pinczék ; mindenfelé nehéz értékesítési viszonyokról panaszkodnak. Nemzeti sóhaj ez már, a mióta a phylloxeravész okozta csapás után ismét talpra állottunk. Okait ismerjük. — Töméntelen sok rossz bor és sok jó; a kereskedő pinczéjében meg kitűnő olaszbor — elasticus lelkiismeretű kereskedők legnagyobb önzéstől illatos csoportja — udvarias bortörvény — kevésbé szerencsés fogyasztási adó, a régi nóta motívumai. De ne ezeket feszegessük most. Volt, van és ki tudja még meddig lesz meg borforgalmunk eminens fejlődésének azon gátló akadálya, a mely nem is a kereskedelmi bűnös üzelmek keretében, hanem a tuljámbor magyar bortermelő munká* Örömmel közöljük e fiatal, kiváló tehetségű közgazdasági írónk tanulságos czikkét s számítunk ígéretére, hogy jövőben is megkeresi lapunkat tartalmas szakközleményeivel. A szerk. jában, munkájának tervnélküliségében keresendő; és a mely nem csak most érezteti hatását a nehezebb körülmények válságosabb idejében, hanem meg volt már a múltban, a dicső kánaáni múltban is. TervnéJküliség ! A phylloxera vész előtti zavartalan időben kinek jutott volna eszébe, hogy termékeivel a kereskedelem igényeinek keretébe helyezkedni igyekezzék; gondolt valaha termelő arra, hogy czikkével, ennek minémüségével a kereskedő kívánalmaihoz alkalmazkodjék? Fontolgattuk e azt valaha, hogy boraink átlagos tulajdonait a nagyban kereslet és értékesítés föltételeihez siinitgatni, okos dolog; tekintettünk-e valaha arra, hogy a kereskedő borainkat mikor értékesítheti jobban és könyebben, tehát mikor keres fel bennünket ismét biztosabban, majd állandóbban ? Bizonyára igen kevés volt ama borvidékek száma, a melyek ilyen tervszerű termeléssel dicsekedhettek. Tudjuk, hogy a nagybani kereskedelem egyik feltétele, hogy a kereskedő bizonyos vagy már megszokott, vagy megkedvelt, tehát bevált czikke fölött a quantumot illetőleg minél állandóbban rendelkezhessék. A tartós, életerős forgalmat csak ez biztosítja, a termelő anyagának ez csinál természetes nagy keresletet. Vagyis legyen a borkereskedőnek egy már ismert és megkedvelt borából, borfajából minél egyöntetűbb, egyformább és minél több. De azt is tudjuk, hogy egyforma bort nagy meny- nyiségben és éveken keresztül, sőt állandóan szürui természeti lehetetlenség ; azonban élő és hangos példa gyanánt áll előttünk a fran- czia borászat, melynek fényes tehetségű közegei évről évre ugyanazon jellegű, szinte ugyanazon minőségűnek tetsző anyaggal szolgáinak az Ízlésében becsülettel megátalkodott fogyasztó közönségnek. Wo ist die Katze ? A legokszerübb, legintlvégzibl) házasitás palástja alatt rejtőzik a becsületes csalás a kereskedő hasznára és a fogyasztó örömére. (A káposzta és a kecske !) Kitűnő pinczemestereik bemondják a reczeptet, a mely szerint ugyanazon jellegit és minőségű borok készülnek. Természetes, hogy házasítani annál könnyebb dolog, minél egyformább és minél nagyobb készletek állanak rendelkezésre, vagyis annál könnyebb a kereskedő dolga, minél több egyöntetű anyagot állítanak elő a termelők. Logice következik ebből, hogy tehát az egyformaság jegyében szűrt borok termelői, minthogy a kereskedő itt találja meg legkönnyebben a legalkalmasabb anyagának kutforrásait, a keresletben előnyben részesülnek. Az ilyen vidékeken, tekintet nélkül a bor nemesebb, vagy szerényebb minőségére, legélénkebb a forgalom, itt vannak a termelőnek, borának állandó jó értékesithetésére a legnagyobb ki látásai. Példának hozhat) ujc fel a Délvidék (Versecz- Fehértemplom) igazán cseppctsem qualitás borait, a melyek néhány évtizeddel ezelőtt az ausztriai savanyu természetű testesebb borokkal való házasitás czéljából szép keresletnek örvendhettek. A kereskedőnek érdekében áll tehát oly szőlővidéken ütni fel vásárlásainak állandó tanyáit, a hol a borok természet, vagy jelleg szerint nagyobb quántumban is egyöntetűeknek a legállandóbban mutatkoznak. Hogyan érhetjük el ezen állandó jelleget vagy természetet? Egyszerű felelet Egymáshoz illő minél kevesebb számú borfajtákkal. Itt csúcsosodik ki azután a jelleget teremtő szőlőfajták általános és rendszeres tenyésztésének közgazdasági jelentősége. Felesleges azt hiszem bizonyítani, hogy bár mely ismert nevű borvidéknek úgynevezett jellegét, az ott hosszú időn keresztül kulti- vált, előszeretettel tenyésző és kedvelt szőlőfajtának tulajdonai teremtették meg. A Kéknyelű híressé tette Badacsonyt, a Furmint Tokajt, a Leányka Küküllőmentét, a Rajnai Rizling Csombortot, a Kadarka Egert, Szek- szárdot, a Sárfehér a decsi-hegyet, a Zier- fandl Mór vidékét, a Szlankamenka, Kriacza a Délvidéket stb. A fajtáknak a természetes kiválás utján való ezen elhelyezkedését úgy a régi, mind pedig az újabb telepítéseknél okvetlenül szem előtt kellett volna, illetőleg kell tartani, sőt az egyöntetűség rovására szolgáló bárminő kezdeményezést a legerélyesebben kellett volna elfojtani és nem csak arra a bizonyos büszkeségre alapított szempontból, hogy a vidék hírnevén, illetve ennek nagyságán valami kis folt ne esaék, hanem a legtisztább anyagi szempontból is, mert csak világos dolog, hogy az állandó forgalmú nagykereskedelemben egy bizonyos minőség mellett csak a quantum formálhat jogot nagyobb keresletre. Már pedig quantumot sok egyöntetű jellegű, egymást erősen megközelítő bort csakis minél kevesebb számú fajtával lehet elérni, minden egyébb természeti dolog mellőzésével azon egyszerű okból, hogy kevesebb számú fajt mindig sokkal könnyebb beszerezni, mint többet. A legegyformább természetű borokkal tehát a legkevesebb fajtával rendelkező borvidékek bírnak. (Példa Erdélyben Maros és Nyárád mente.) A borok általános természete, mondjuk a jelleg ugyanaz, a külömbség csak ez utóbbinak scálá- jában jelentkezik. íz, zamat, illat ugyanaz csak különböző fokú kifejlődésben. Es mit jelent ez a kereskedő szemében ? Azt, hogy a házasitásnál nem kell a külömböző jellegek és bouquettek egymásra való rejtélyes hatásának tömkelegében, — feltéve, hogy ezen, nem gyakori tehetséggel rendelkezik, fáradsággal, koczkázattal búvárkodnia, hanem ismerve az alkotó tényezők qualitásának mértékét, az elérendő minőségét illetőleg csak közönséges számmüvelettel áll szemben. így tűnik ki azután, hogy midőn telepítéseinknél a fajták megválasztásánál elegendő körültekintést nem fejtünk ki, a bor forgalmát megnehezítve, értékesithelési esélyeit kisebbítve, legjobban magunknak, a termelőknek ártunk. így történik azután meg, hogy még nálunk is, ahol pedig a házasitás nem a művészi okszerűség* méhében fogam- zott meg, aránylag jó minőségű borok állva maradnak. A sok dirib-darab százféle jellegű anyagot a leglojálisabb magyar keverő sem meri összeereszteni. A kereskedő vásárlásainál egy bizonyos minőségi gradus mellett mindig egy általános jellegre, tónusra, zamatra ügyel. Az ezenkívül eső borok csak a véletlen folytán, biztos helyre véve, kerülnek az adás-vevésbe. Az általános tonus elérése pedig annál könnyebben következhetik be, minél kisebb eltérések mutatkoznak az egyes vásárlások jellegei között, ille'tőleg ezen eltérések minél állandóbbak és arányosabbak. Az igen sokfele fajta egyesei egyik esztendőben igy, a másikban meg máskép fognak kifejlődni, e szerint a bor zamatjában is egyszer egyik, másszor meg másik fog vezérszerepre vergődni, a minek tarmészetes következménye- kép egy állandó borjelleg kialakulása eo ipso lehetetlenség. Ennek a termelőre nézve kellemetlen oldala abban tűnik ki, hogy midőn a kereskedő, valamely vidékre nem egy i bizonyos szükségletének beszerzése czéljá- ból, biztosan, hanem csak találomra utazik, a termelő bora iránti keresletet a véletlen szükség, szerencsére utalja. Mert hát hová fordulnak szivesebben a kereskedők, a hol szükségletüknek megfelelő, tehát már előre kijelölt jellegű anyagot a biztosság tudatával szerezhetnek be, vagy a I hová minden alap nélkül, csak úgy találomra ■ inproductiv munka, időpazarlás gondjával kell zarándokolnak ; hová mennek szivesebben, a hol a jövőben is állandóan megfelelő bort találandó, egy bizonyos irányban kifejlődött ízlésnek hosszú idejű kielégithetése biztosítja, vagy a hol minden alap nélkül örökké változó czikk küvetkezésekép örökké változó vevőközönságre van utalva ? Hiszen talán már mindenkivel megtörtént az, hogy midőn valamely bort megkedvelt, rövid idő alatt le kellett róla mondania, mivel a készlet, mint jelentik elfogyott. Egy megkedvelt czikknek sohsem szabad elfogynia! Erről alapjában véve a termelők gondoskod(Folyt. köv.) A magyar szőlősgazdákat súlyos csapás érte. F. hó 3-án elhunyt bellusi Baross Károly a magyar szőlészet és borászat egyik
