Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-23 / 51. szám
Szekszáfd, I. évfolyam. 51. szám. Szombat, 1905 deezembet* 23. A „KÖZÉRDEK“ KARÁCSONYI MELLÉKLETE. 0kaFgitka unokám. Dílifőf ofy SaEesatnos, üde a feuetjő ? £)afam£ ssáfT, ezüstös szárnyakon feßecje; ^Köszöntik fíajfonyna fifiomfeucfcl; — <i4z én kis aranyos ‘Dharyifka unokám cTyors fépfc közefey. «Körűiéin micsoda füitdéri fény ratmocj ? öRózsáf dokáfnak a mennyei anyyalok, ^fíiitd-mind ide jöttek, ott kayyua az eget — (iáz én kis aranyos 'OÍCaraitka unokám ífiros ajka neuef. «Jfajnafi áfomSan édes zene zcndiif, i?seny piczi csengettyű a csiffayos mennytnif, ‘Üflintfia Eöfcsőm renyne, újra gyermek fettem — (síz én kis aranyos vfutrgifka unokám ^Jőyicséf meffettem. telkemet cffoyja eyy titkos igézet, Szítja, szítja ajkam a csurgatott mézet; 6 méznéf is édcsE’ édesség mi feftef ? (éíz én kis aranyos 01iargitka unokám t?sókoft meg engemet. Sántha Károly. A karácsonyfa. Irta : K®rd0® perenez. A karácsonyfa eredetéről, elterjedésének idejéről különfélék a vélemények. A régi germánoknál szokásban volt deczember végén vagy január elején 12 napig tartó nagy áldozatokkal egybekötött ünnepeket rendezni, amelyeken az istenektől a nap melegének a megjelenését kérték. A begyeken és mezőkön örömtüzeket raktak, a konyhában egy nagy fatuskó égett, a házak előtt pedig fenyőfákat állítottak fel és azokat megvilágították. A kereszténység idejében ebből származott volna a karácsonyfa. A régi pogányoktól származik az a hit, hogy azon ágak, melyek november 10 és 11-ike közti éjjelen lesznek levágva, külö- I nős csodás erővel bírnak; ha ezen ágakat | nedves földbe vagy vízbe állítjuk, egy hónap múlva kivirágoznak. Még a kereszténység idejében is ilyen ágakkal érintették azokat, kiket megáldani akartak. Sőt egyes népeknél ma is vannak | ilyen szokások. így Tlmringiában az a bit, hogy azon cseresznyeágak, melyeket András- napon éjjel 11 és 12 óra közt vágnak le, újévkor kivirágoznak. Krajnában ez a Lucza- napja, Ausztriában Borbála napja. A lányok egy cseresznyeágot nedves homokba dugnak, ha ez karácsonykor kivirágzik, akkor titkos óhajtásaik az újévben megvalósulnak. De Luther Márton is bevitte házába a karácsonyfát. A monda szerint ez igy történt. Egyszer egy este csillagos ég alatt gyalog utazott, a tiszta égbolt ezer meg ezer tündöklő csillagjaival mély benyomást gyakorolt érzékeny lelkére; midőn hazaért az erdőből hozott egy fenyőfát, azt megrakta gyertyával és meggyujtotta, hogy gyermekeinek fo- : galmuk legyen a gyönyörű égboltról, melyből a Megváltó szállt íe. De Schverdegeburth Antal egy „Karácsony Luther házában“, czimű képében is megörökitette ezt. E képen Luther felesége mellett ül körülvéve öt gyermekétől, előtte egy nehéz cserfa asztal, ezen egy sok égő gyertyával ellátott karácsonyfa áll, mellette az ajándékok, perecz, alma, lovaskatona stb. A karácsonyfát azonban sokan mégis csak katholikus származásúnak tartják. Heu- sel kétségenkivülinek tartja, hogy a karácsonyfa nem volna keresztény eredetű. Sám* son is tagadja pogány eredetét és felemlíti a régi legendákat a virágzó bokrokról, melyek ! karácsony éjjel rózsákkal voltak tele. Ugyanis mikor a szent éjjelen a kis Jézus a világot keresztül járja és egy rózsabokrot megérint, az rögtön kihajt és a legszebb rózsákat hozza. Ilyen rózsával minden betegség gyógyítható. Itt megemlítendő a jerichói rózsa, j mely először a szent Szűz nyomdokain hajtott ki, midőn a kisded Jézussal Egyiptomba menekült. Heuser azt állitja, hogy a karácsonyfát a reformáczió előtt régen használták. 5 Dannhauer Konrád 1645-ben a karácsonfa I ellen agitált és azt gyerekjátéknak nevezi: J s mint mondja, nem tudja, hogy az általa elitéit szokás honnét származik. Dannbauer I protestáns volt. Bár a szinte protestáns Kiss- ling vittenbergi jogtanár 1737-ben a karácsonyfát védelmébe veszi és annak felálli- j tását ajánlja. A karácsonyfa ma mégis mindenütt el van terjedve. Heuser szerint katholikus karaktere van, mely annálinkább kidomborodik, í ha a mellett jászol is van, benne a kisded ( Jézussal. Mi a karácsonyfát feldíszítjük gyertyákkal, világossággal, mert Krisztus lett a világ világossága, ráakasztunk ajándékokat, megemlékezve Krisztus Ígéreteiről, melyeket | azoknak ad, kik benne hisznek. Nem hiányzik az alma sem, megemlékezve a paradicsomi almáról, mely eredete minden bánat- j nak. A karácsonyfa emlékezetünkbe hozza I a paradicsomi tiltott fát is. A karácsonyfa fénye örömöt gerjeszt a gyermekek szivében, kikről a%t mondta Jé- | zus: „Hagyjátok hozzám jönni a kisdedeket.“ Hogy az Istenfia em’ _.... iett és mint gyermek és nem mint meglett férti jött a világba, bizonyára a gyermekek iránti szere- tetéből tette. Ha a család a karácsonyfa körül gyülekezik, a gyermekek öröme megihleti a j szülők szivét is. Lélekben szintén megifjod- | nak ők is, ezért a karácsonyi szent est az egyedüli igazi családi örömünnep, a boldog szülők gyermekeiknek és a boldog gyermekek szülőiknek és a Jézuskától kapott ajándékoknak örülnek, — még álmaikban is. VERSEK. i. Szenvedések iskoláját Végigjártam már gyakorta: Türelemre megtanított — S rászoktatott bús dalokra! Villámot, ha szór az ég rám, Paskol a sors ádáz karja .. . Mig elbi om, tűröm némán, — Belesirom egy kis dalba! II. Kiváncsi vagy tán : hogy' s miképen Sziilemlenek a kis dalok? Csak úgy, ha te mosolygva, szépen Szemedet rám ragyoglatod! Tükréből rám oly fény sugárzik, Bűbájos, mint a napsugár: Lelkemből dal kél szárnyra tőle, Hint rózsából az illatár! III. Láz emészti testem, lelkem. Sincs nyugalmam, édes álmom . . . Dűlt agyamban villant czikáz Eszme, érzés villámszárnyon ! És szivemben bús érzelmek Syilt tenget e zúgva tombol: Tört sóhajok, röpke dalok Születnek a fájdalomból. Csilingelnek csöngők gyanánt, Csengnek-bongnak, de reggelre: Tört sóhajból, röpke dalból, Máj■ egy hang sincs az eszembe — . . . Csak egy könny ég a szemembe ! SZESDRÖI JÓZSEF. A kehidai Deák-örökség és annak eladása.* Irta: Danáezy Zoltán. Deák Ferencznek, szarvas kendi Sibrik Erzsébettől tudvalevőleg négy gyermeke maradt, u. m. Antal1) (szül. Kehida 1788. — f u. o. 1842 jun. 20.), Jozefa (+ Paks 1853 okt. 13.) férje nemes keéri Kiss József, Klára (őzül. 1793 okt. 28. f 1859 decz. 25.) férje Oszterhuber Tarányi József és végre Ferencz, a haza bölcse, (szül. Söjtörön 1803 okt. 17 én f 1876 jan. 29.) Sajnos a családi iratok, melyek az atyai és anyai örökség mikénti felosztására világot vetnének, nincsenek kezeim között s igy a birtokokról csupán annyit irhatok, hogy Kehida, Koppány, Kutsán és tartozékaik már 1854-ben osztott állapotban voltak. Ekkor azonban már sem Antal, (f 1842), sem Jozefa (f 1853) és félje Kiss József nem éltek. Ä testvérek közül életben volt Ferencz és Klára, továbbá Jozefának, Kiss Józseftől született Emma leánya, férjezett Nedeczky Károly Lajosné, Anna, Eduárd, Zsigmond, Vincze, Eleonora és Katalin, férjezett Szeniczei Ferenczné. Kláráról a kezeim között lévő okmányokban nincs emlités téve s igy hihetőleg ő Kebidán részbirtokokat nem örökölt. Nagyon természetesen, mint legnagyobb birtokos Deák Ferencz szerepelt, de hogy mily arányban, azt feljegyezve nem találtam, némi útbaigazítást ad azon 1854 május 8-án kelt adásvételi szerződés, mely szerint Szeniczey Ferencz és neje eladják „a kehidai határban a Zala vizén lévő malomnak Viz-ed részét s a kehidai korcsmának Vio részét Deák Ferencz urnák 1200 pengő forintokért“1). Ebből tehát az tűnik ki, hogy Deák Ferencz és nővére Jozefa Kehidán feles arányban osztoztak. A birtok részek közül Kissnéét D. Ferencztől felvett, valamelyes adósság is terhelte, igy Emma terheit is Szeniczey Ferencz magára vállalván a fentemlitett malom eladásakor D. Ferencznek a tartozást visszafizette. Ugyanekkor adja el Szeniczey Ferencz a kutsáni 123/* holdat kitevő és Deák Jozefa után maradt rétjeit 1237 pengő forintért.2) 1854 május 9-én újból elad Szeniczey Ferencz a kehidai határban, a pusztafalusi szántóföldekből 2 holdat 200 pengő forintokért ;8) ugyancsak ezen dűlőben ismét elad 1854 május 29-én 56/s hold földet 575 ezüst * Eötvös Károly: »Deák Ferencz és családja* czimü müvében részletesen leírja ugyan a kehidai osztozkodást, de az erre vonatkozólag itt rendelkezésünkre bocsátott uj adatok is érdekesek s érdemesek a közlésre. A szerkesztő. t) Daróczy Zoltán levéltára. Eredeti adásvételi szerződés D. Ferenez nyugtájával. v 2) D. Zoltán Itára. Eredeti adásvételi szerződés. 3) > » > > * >
