Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1905-02-11 / 6. szám

TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP.

ÜN/feg'jelenük: mind-en szombaton.

Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 140. szám.

TELEFON-SZÁM : 22.

Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések

legjutányoeabb számítással, díjszabás szerint.

Felelős szerkesztő:

BODNÁR ISTVÁN.

Főmunkatárs:

HAUGH BÉLA.

Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon.

Szerkesztőség: Széclienyi-utcza 1085. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények.

EnŐpiZETÉS :

egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill.

NÉPTANÍTÓKNAK,

ha az előfizetést egész évre előre beküldik: 5 kor.

Szekszárd, 1905. febr. 8.

Mikor ez a kis újság megindult, homlokára irva azt a magasztos jelszót, mely neki nem csak czime, de programmja is, — többen adtak jóindulatú sajnálkozással kifejezést abbeli vélekedésüknek, bogy naiv vállalkozás Magyarországon lapot indítani annak nyílt bejelentésével, hogy a lap politikát nem csinál! Mert mit csinál hát, ha politikát nem ? S ha már nem csinál, hát muszáj azt be is vallani? Mivel foglalkozzék egy lap, mely egy megye szűk körére szorilva, a vidéki élet tejló'dési folyamatának lassúsága következtében alig számit,hat arra, hogy feltűnő újdonságok ingerével hathasson, ha tátongó hasábjait, még a múlt hét actuálitásukat, veszitett politikai eseményeinek regisztrálásával sem töltheti ki ?

A lapszerkesztés technikája szempontjából igaza van ennek a felfogásnak, mert politikai lapot szerkeszteni könnyebb. Ebből azonban nem az következik, bogy a másik vállalkozás csak meddő lehet, hanem az, hogy abban a kis lelkes csapatban, mely a politika végső menedékhelyét ki merte

rekeszteni, a bátorságon kivtil meg kell lenni annak a komoly elhatározásnak s az ahhoz való képességnek is, hogy a viszonyokból eredő közismeretes nehézségek közepette, szakadatlanul eredeti, egyéni munkásságot, fejtsen ki kitűzött, czélja szolgálatában.

Megvan az értelme, megvan a czélja, megvan a maga nagy hivatása az ilyen vállalkozásnak, csak azt ne tévessze szem elől, hogy mindig annak a vidéknek közszükségeiből kell mentenie, melynek szolgálatába szegődött!

S ez nem nehéz dolog, csak nyitott szemmel kell a lap czimére tekinteni; kiapadhatlan örök forrása az a közjó előmozdítását «zolgáló eszméknek és törekvéseknek!

S merem állítani, hogy ha ez a lap, például a közgazdaság körébe vágó kérdések cultiválása terén fejt ki inten- sivebb tevékenységet, több hasznot, hajt, mintha a szó hétköznapi értelmében politizálna.

Csakhogy e tekintetben megint az a véleményem, hogy habár nem zárhatja is ki hasábjairól az elvek magasságában mozgó elméletet, mégis inkább a gyakorlati élet azon problémáival kell foglalkoznia, melyek megoldásának feltételeivel a vidéki társadalom szervezete rendelkezik.

Ilyen gyakorlati kérdés megyénkben, melynek lakossága a szőlőket nagy fáradtsággal és sok költséggel reconstruálta; ahol pedig immunis homok állott rendelkezésre — a régi értéktelen földeken, szakszerűen ültetett, nagy kiterjedésű homok-szőlő-tele- peket teremtett: — a bor szövetkezetek létesítésének kérdése.

Egyetlen egy községről tudok vár- megyénkben, hol a borszövetkezet létrehozatala már csak idő kérdése, s ez — bizonyára azt hiszi mindenki, hogy Szekszárd, pedig Dunaszentgyörgy! Dunaszentgyörgy az a sajátságos község, mely nem a maga kárán, hanem a maga hasznán okul!

Dunaszentgyörgyön — s ezt a csodát leg37en szabad többi községeink szives figyelmébe ajánlani — igaz, hogy nincsen korcsma, de e helyett van egy virágzó hitelszövetkezet, mely a községbeliek összes hiteligényeit szépen kielégiti, s van egy tejszövetkezet, melynek ugyancsak a községbeli kisgazdák látják hasznát; most pedig keletkezőben van a borszövetkezet,

TÜECZA.

Vád.

Az én nagy keservem nem érti meg senki, Búgó, vad haraggal nem hirdethetem ki ;

Nem tudom leírni, ami lelkem nyomja :

De súlyos, de nehéz a szerelem gondja!

Hosszú éjszakákon elkerül az álom,

Henlergek, virrasztók rideg nyoszolyámon, Megkinoz egy vágyás, ennek vagyok rabja, Mint boszorkánynyomás, lelkem fogva tartja.

Rémképeket látok, álomlátást ébren,

Vakító, tündöklő alakot az éjben ; Incselkednek vélem vihogó koboldok,

Fiilembe kaczagván : sohse leszesz boldog !

Aztán megjelenik ... ez az Ő alakja . . . Arc.zán haloványság, fehér ruha rajta ; Tekintete vádol, lemondás az arczán. Szemrehányás ül a néma, hideg ajkán.

Szám beszélni nem tud, szivem nem is dobban, S a néma ajk vádol: boldogságom hol van ? Szörnyű az én kínom, nincs, a ki megváltsa, Mind a sírig üldöz az — Ö csalódása.

ALAPI GYULA.

„S o h a.“

A két szép fehérszőrii tehén ott állott az udvaron és csöndesen kérődzőit. Néha- néha felemelték okos fejőket és olyan szomorúan néztek Mókus György uramra, mintha azt mondták volna :

—- Bizony, György gazda, elvisznek j innen bennünket — örökre. Mi már nem lát- { juk többé egymást; nem is lesz többé kigyel- ! mednek két ilyen szép jószága.

György gazda pedig úgy összehúzta | j magát a szalma boglya tövében, akár egy ! sün. Rágta erősen a pipaszárat, pedig dohány se égett a pipájában ; törülgette az arczát j ingeujjával, pedig nem is izzadt, csak a 1 könnyei nedvesítették meg egy kissé . . .

— Hatvankét forint . . . először . . . drum! Ki ád többet érte ? Hatvankét forint — először . . . drum !

Jaj de szeretett volna György gazda felugrani, azt a mafla dobost torkon ragadni, a földre teperni, s klavirozni a dobverővel a j háta közepén. Hát még mit tenne azzal a nyurga végrehajtóval, aki olyan hetykén dö- foli kalamárisába a kalamusát, s nagy árkus papirosra körmöli — a halálos Ítéletet. Még osztán azzal a hiénával, aki az ő szép jószágaiért hatvankét forintot mer ígérni. De nem tehet semmit, mert jártányi ereje sincs, úgy oda van. Különben is megvédelmezné az a két vitéz drabant, aki a végrehajtó ur

mellett haptákot áll. Azután meg, — szó ami szó, — ő bizony adósa a „félbajuszu“ Fü- löpnek, Írás szerint száz forinttal ; de megesküdnék rá, hogy abból csak ötven forintot kapott készpénzül, a többi interes, meg az interesnek a — kamatja.-— Hatvankét forint . . . másodszor . . . senki többet ?

Szegény György gazda nagyon fészke- lődik a helyén. Egyszerre csak pipáját kiejti szájából, mi közben fájdalmas nyöszörgést hallat. Hát, zavarában a pipaszára helyett, mit különben is majd egészen elrágott, a bal keze hüvelykujját találta megharapni.

Elszégyelte magát, felkelt ingadozva a helyéről, s rá sem nézve senkire, bement a tornácz alá. Onnan nézte közönyösen a szomorú komédiát. Nézte, hanem azért, nem látott, nem hallott semmit . . . Eszébe jutott az ő kis Tercsikéje, gödrös állával, pozsgás pofácskájával, kék szemével, mikor itt a tor- náczon, a szürün, lábatlankodott, motyogott mindent össze-vissza — neki, az apjának. Milyen nagy lehet már azóta, mily szép és okos ! Mennyi örömet okozhat az anyjának, akit ő megvert és elkergetett a házától. Pfoj 1 megverni asszonyt, a feleséget, az anyát. Meg is verte az Isten! Úgy kell neki : megérdemli sorsát.

Hej ! csak az a bor ... az a bor ne lett vón a fejébe, meg az a kampós bot a markában ! Igaz, hogy az asszony is hibás volt, nem kellett volna az urát ingerelni ha-