Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1905-12-09 / 49. szám

6

KÖZÉRDEK

1905. deczember 9.

— A bírói kar estélye. Ritka kedélyes vacsorát tartottak csütörtökön este a szekszárdi kir. törvényszék, ügyészség és a hozzá tartozó járásbiróságok bírái, ügyészei és jegyzői a szekszárdi kaszinó termeiben. Rövid ittléte alatt az uj törvényszéki elnök magyaros vendégszerető házánál az egész megye bíróságát maga köré vonzotta s ennek mintegy folytatása volt az a pompásan sikerült bírói vacsora, mely most a kaszinóban lefolyt. A kedv pompás volt. A megjelent hölgyek kivilágos kivirradtig kitartottak táncz és czigányzene mellett. — Jelen voltak : Asszonyok: Hazslinszky Gézáné, Ágoston Istvánná, Krcsmárik Pálné, Szabó Gyuláné, Kövessy Ödönné, Gyük Ferenczné, Áldor Ödönné, Pesthy Pálné, Mirth Lászlóné, Fejős Imréné, Kozacsek Józsefné, Wagner Andorné, Győry Györgyné Szekszárdról, Szentpétery Józsefné Paksról, Baán Zsigmondné Bony- hádról. Leányok : Salamon Erzsiké, Kövessy Sára, Szentpétery Irén Paksról, Borsody Teri Tolnáról.

— Uj vendéglő. Hallomásunk szerint Perler Keresztély a Szekszárd Szálló ez idő szerint való bérlője, uj vendéglőt akar építeni Szekszárdon.

— A szekszárdi népkonyha. A szekszárdi népkonyha ügyében kibocsásott lelkes hangú felhívásra külön is felhívjuk a nagy- közönség figyelmét. A szekszárdi népkonyha emberbaráti nemes czélját és hivatását semmi sem mutatja jobban, minthogy a földhöz ragadt szegény nép között 1905 évi január

3-tól márczius 4-ig 9,740 adag meleg ételt és 470 kenyeret, vagyis átlag naponként 165 adag ételt osztott ki. Méltó tehát a jótékony szivek s nemesebb lelkek nagyobb arányú pártolására.

— Áthelyezés visszavonása. Múlt heti számunkban emlitettük, hogy Antal Pál szekszárdi alapítványi uradalmi ispánt f. hó

15-től kezdve Budapestre helyezték át. Most úgy értesülünk, hogy Antal Pál ispán egy pár évig mégis csak Szekszárdon marad, legalább ily Ígéretet nyert odafenn, igy a szekszárdi számtartóság beszüntetése sem véglegesen elhatározott dolog még.

— Ózsák puszta bérbeadása. Baungarten Sándor igazgató, a vallás- és közoktatásügyi miniszter kiküldötte e héten Szekszárdon járt. A már régebben bérbeadott ózsáki pusztát adta át ifjú Leopold Lajos bérlőnek. Ezután Vilczek Sándor józsefpusz- tai bérletére íhent, hol a szükségessé vált építkezés ügyében tartott szemlét.

— A bonyhádi vasúti állomás áthelyezése. A múlt szerdán éjjel Bonyhádról Sze- pessy Kálmán jegyző vezetésével, nagyobb számú küldöttség utazott Budapestre Vörös László kereskedelemügyi miniszterhez, hogy tőle a vasúti állomás áthelyezését kérjék, mivel az most oly messze esik a községtől, hogy annak a bonyhádi kereskedelem és ipar alig veheti hasznát. Ä küldöttség tisztelgett a miniszternél, aki biztatólag bocsátotta el a küldötteket.

— Borforgalom. Az utóbbi hat hét alatt élénk kereslet mutatkozott, de csak a legolcsóbb minőségű lapi termékek iránt, melyeket a kereskedők 20 filléren aluli árban jól összeszedtek, konyak gyártásra több ezer hektolitert elszállítottak. Jobb minőségű hegyi termék igen nehezen talál vevőre, bár a termelők jól leszállottak az árakkal. Hegyi siller 24—26 fillérért, fehér olasz rizlingi és kádárka vörös bor 30—32 filléren felül nem talált vevőre. így a termelő nem igen találja meg számítását. Most már az őszi campagne- nak ide s tova vége van! Nagy mennyiségű készleteink — a tavalyinál sokkal finomabb és egészségesebb minőséggel — pinczében rekedtek és tavaszra várják a vevőt. Úgy látszik, nagykereskedőink nem lettek kellő leg értesitve, mert hiszen a paksi és egyéb környékbeli homoki borok az őszön ilyen, vagy még kedvezőbb áron találtak vevőre! Nem jó lenne-e egy borvásárt rendeznünk ?

— Merénylet egy postatiszt ellen. Bony- hádon a múlt pénteken este Müller Károly p. és t. gyakornok ellen az est sötétjében merényletet követtek el, amennyiben nyak- szirten szúrták és életveszélyes sérülést ejtettek a derék fiatal emberen, aki iránt Bonyhádon általános részvét nyilvánul meg.

Mint bonyhádi tudósítónk írja, a tettes kézre is került. Több fiatal ember a Bonyhád közelében levő Aranykereszt korcsmából hazafelé menet berúgott' állapotban haladt végig Bonyhád utcáin és a véletlenül éppen arra jövő Müller Károlyt Läufer Antal jó kedvé ben nyakon szúrta. A csendőrség a merénylőt csakhamar letartóztatta, de még arról se adhatott fölvilágositást, mivel szúrta meg Müllert, akit nem is ismert. A sérült állapota azonban aggodalomra nem ad okot.

— Nópgyülések. E hó 10 én Tolnán,

17-én pedig Bátaszéken népgyülést tartanak az ált. titkos választói jog tárgyában.

— Lövés ok nélkül. Itáicz István szekszárdi legény, három más társával, múlt vasárnap este Kovács Dávid szekszárdi lakos háza falát kezdte bemocskolni. A házigazda észrevette, kiment és figyelmeztette a legényeket az illendőségre. Erre a figyelmeztetésre Rácz elővette forgó pisztolyát s Kovácsot fejbe lőtte : azután társaival — re bene gesta — a nagyvendéglőbe távozott mulatni. Itt fogták el a csendőrök s még neki állott feljebb, azt kérdezvén a letartóztató csendőröktől, hogy mitakarnak velem? mintha teljesen ártatlan mulató lett volna. Hát ez már csakugyan betyárság és igen kívánatos, hogy Szekszárdon a rendőrség minél előbh és alaposan szervezve legyen. A meglőtt Kovács Dávid, élet-halál közt lebeg. A golyót még mindég nem tudták fejéből kivenni.

— Lóhus kimérés a decsi tanyákon.

Régi, mondhatni ősi szokása a pásztor és tanyai népnek, hogy kutyáikat esett állatok húsával táplálják. Ilyeu esetet jelentett fel a decsi csendőrség is. Baranyai László decsi lókupecz, eddig öt darab lovat bunkózott le ; húsát pedig eladogatta a juhászoknak és tanyai lakosoknak. Az ebeknek ilyen hússal való táplálása amilyen általános szokás és részben indokolt is volt a régi időben, a mai korban éppen annyira veszedelmes, mert nem tudható, hogy az ilyen lebunkózásra való állatok nem valamely fertőző betegségben szenvedn.ek-e V s az ebek az emberre nézve közveszélyessé válnak, részint a fertőzés tovább terjesztésével, részint harapásukkal ; mert tudvalevő, hogy a hus.sal etetett ebek sokkal vadabbak és harapósabbak.

— Elgázolta a vonat.' Ozv. Bereczky Gyuláné, Bereczky Gyula szekszárdi iparos édesanyját tegnap beszállították a szekszárdi Ferencz kórházba. Sárbogárdon elütötte a vonat s egyik lábát bokában leszelte.-— Lövöldöző asszony. Bárdos Istvánná szül. Kalmár Erzse pilisi asszony bátor fehércseléd, nem fél a pisztoly elsütéstől sem. így a napokban rálőtt Szilli István pilisi legényre egy forgópisztollyal, de a lövésben gyakorlatlan asszony, nem találta el a czélt s a legény sértetlen maradt.

— Arczul ütött vasutas. Weigand

András szekszárdi lakos, Holczinger József bátaszéki vasúti hivatalnokot a csendőrség jelentése szerint az állomáson még október hó 1-én arczul ütötte. A bántalmazott vasutas most keresi igazát a bíróságnál. .

— Keresik a baromfit. Keresik a ba romfit, de legkivált azok, akik nein szoktak ilyesfélét drága pénzen venni. A vakmerő tolvajok minden héten kísérleteznek többkevesebb szerencsével. Vasárnap éjjel a Mutsenbacher-féle vendéglő udvarát látogatták meg, de az éppen akkor hazatérő mindenes észre vette a baromfi ól körül settenkedő alakokat s a kutyát rájuk uszítva, elriasztotta őket.

— Birka lopás. A régi juhászvilágra emlékeztet, az a birka lopás, mely a múlt hó utolsó napjaiban történt. Novák György bátaszéki lakosnak a sárpilisi szabad legelőn van a birkanyája. Múlt hó 28—30 ika közti időben egy kost és 3 darab anyabirkát ismeretlen tolvajok elloptak. A nyomozás eredményielen volt eddig. 'Régen paprikássá meg gulyássá változhattak már ezek, hiszen a régi világban is igy éltek a juhászok más nyájából való hússal.

— Ingatlan forgalom. Matzon Béla, Szekszárd városi jegyző megvette özv. Spitzer-né Budai-utczában levő házát 12500 koronáért.

— A feleségét kereső férj. Máiké Mihály sióagárdi lakos kezében egy hatal más bottal viszont akarta látni előle eltűnt életepárját. Kereste tehát minden felé, igy özv. Péter Istvánná szatócs üzletében is. De mert az asszony nem került elő, előbb bottal, majd revolverrel fenyegette Péter Ist- vánnét, ki most a törvényen keres igazságot, a miért a feleségét kereső férj úgy — ráijesztett.

— Előkerült disznókupeczek. Előző számunkban megírtuk, hogy Decsen, két Horváth testvér eltűnt hazulról, magával vivén

; valami 12^0 koronát, melyet disznók árába kellett volna kifizetniük. Utólag úgy értesülünk, hogy az eltűnt két kupecz előkerült a pénzzel együtt. Ügyes-bajos dolgukban jártak valahol, ezt adják eltűnésük okául.

— Árva J. könyvkereskedésére felhívjuk a n. érd. közönség figyelmét (Szekszárd, Dr. Hangel-féle ház), hol szükségletét bárki jutányos árak mellett fedezheti. Igen nagy raktár levélpapirosokban, képes levelező lapokban és eredeti solingeni zsebkésekben. Zenemű újdonságok zongorára, hegedűre és czimbalomra igen nagy választókban.

— Megölte a szóngáz. Mestyán József dunaföldvári lakos f. hó 3-án este 8 órakor nejével átment a szomszédba egy kis beszélgetésre. A kis Erzsikét, alvó, öt éves leányukat azonban odahaza hagyták. A kis leány olyan szépen aludt, hogy fel sem ébredt többé, mert a gondatlan szülők távozásuk előtt a kályhát szénnel jól megrakták s mikor 1 óra múlva haza .mentek, kisleányuk már halva feküdt, a kályhából kiömlő gáz megölte a szegény kis teremtést.

— Vérengző férj. Véres családi dráma hire érkezik Dunaszentgyörgyről. Vincze Ferencz dunaszentgyörgyi lakos f. hó 6-án feleségét agyonütötte, napát pedig életveszélyesen megvagdalta, azután saját magát ölte meg. A paksi kir. járásbíróságtól Németh József albiró ment ki a helyszínére, hogy az életben levő anyóst kihallgassa, de teljesen eszméletlen állapotban találta; életben maradásához nincs is remény. A rémes tett oka családi viszálykodás volt.

— Betörés. Ma virradóra Bekő Ferencz hentes-mészárosnak a Fejős-házban (a városháza közelében) levő üzlethelyiségét feltörték és onnan nagymennyiségű husnemüt elvittek. A pecsenye kedvelő ismeretleneket éber rendőreink keresik

fiipó előtt.

(Megtörtént.)

A simontornyai községházánál különös becsületsértési tárgyalás folyt le a napokban.

Villány János, a panaszos, Szili Imre a vádlott, valamint Somogyi József a tanú, megjelennek a községi biró előtt.

A tárgyalás a formalitások elintézése után igy folytatódott :

Uiró: Villány József panaszost felhívom, hogy panaszát itt előttünk ismételten adja elő.

\ illáiig : Panaszom abból áll, hogy Szili Imre az ő kutyáját Villánynak nevez e el és valahányszor engem akárhol meglát, szinte tüntetőleg elkezdi kutyáját szólitgatni: Villány ne! Gyere ide Villány. Én esen eljárást magamra nézve sértésnek veszem.

Bjró: (a tanúhoz) Igazolja-e ön a panaszosnak most előadott szavait ?

Á tcinu : Igen ; magam is többször hallottam, hogy Szili ur Villánynak szólította kutyáját.

Bíró : Mit szól ön Szili lnne ezen elmondott panaszhoz ?

Szili: Villány ur szavait nem ezáfolhatom meg ; mert hogy kutyámat Villánynak neveztem el, az csakugyan igaz. Ezt azoubau csak azért engedtem meg magamnak, mert Villány urnák egy csúnya piszkos-macskája van, melyet ő Szilinek nevezett és melyet ö ezen a néven ia szélit; az én kutyám legalább szép és tiszta állat !

Villan ' : Bocsánatot kérek, de én macskámat nem Szilinek, hanem Czilinek szoktam szólítani.

Bíró: (a tanúhoz) Hallotta-e ön, hogy Villány a macskáját szólította volna ?

A tanú: Igenis hallottam; és éu is úgy értettem, hogy Vílány ur Szilinek szólította macskáját.

V illany : (izgatottan) De is nételten bocsánatot kérek biró ur, a tauu ur nem jól értette szavaimat, mert én a macskámat mindig Czilinek, nem pedig Szilinek szólítottam.

Bíró: V gy látszik, hogy Önök kölcsönösen sértegették ily módon egymást, tehát legjobb lesz, ha kibékülnek.

Szili: (egyet gondolva, Villányhoz) Hogyau szólította Ön kérem a macskáját ?

Villány : (még mindig izgatottan) Mindig Czili- uek és sohasem Szilinek,