Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-09 / 49. szám
TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ES GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELD HETILAP. AZ ORSZÁGOS M. KIR SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden szombaton. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 140. szóm. TELEFON-SZÁM: 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. HIRDETÉSEK legjutányoflabb számítással, díjszabás szerint. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmuukatárs : HAUGH BÉLA. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. Szerkesztőség: Széchcnyi-utcza 10*5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. EUÖplZBTÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill NÉPTANÍTÓKNAK, lia az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. Előfizetési felhívás. Az év végével uj előfizetést hirdetünk lapunkra, mely a vidéknek legolcsóbb s mondhatni legtartalmasabb heti lapja. Lapunk előfizetési ára : egész évre . . 10 kor. — fill, fél évre ... 5 „ — „ negyed évre . 2 „ 50 „ Néptanítóknak, ha az előfizetési pénzt egész évre előre beküldik, 5 koronáért küldjük a lapot. A hirdetést mérsékelt árakon, olcsó díjszabással közöljük Hátralékos előfizetőinket kérjük az előfizetési pénzek szives beküldésére. Hazafias üdvözlettel: a, „KÖZÉEIDEK;“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A magyar szó és a hadsereg. Lelohasztjuk talán az érdeklődést, de kinyilatkoztatjuk: nem politikai czikket írunk. A magyar szóért, egy nemzet hegemóniájáért folyik a harcz országszerte, mi nem megyünk ilyen messzire, megmaradunk fejtegetésünkkel vármegyénk szükebb határai között. Lapunk múlt számában megígértük, hogy lesz egy pár szavunk az: „Egy egyházközség megmagyaroso- j dasa“ czimü czikkre. Ennek a czikknek érdemes irója azt a sarkalatos tételt állítja fel: „hogy J az isteni tisztelettel ne magyarosítson senki, mert az visszahatást szül. Az isteni tisztelet magyarsága a rneg- ! magyarosodás épületének nem alapköve, hanem záróköve.“ Egy sokat tapasztalt, kétségtelen hazafiasságu, derék lelkész mondja ezt. i Helyes, tehát fogadjuk el. Csakhogy { az a kis czikk némikép önmagára czáfol. Hiszen lám, az elmondott eset, ! a kölesdi magyar isteni tiszteletért való küzdelem is magából, az Isten házából indult ki. Ki tudja, hogy ha I az a kis „visszahatás“ meg nem rázza a lelkek szunnyadó érzéseit, nem kell e esetleg évtizedekig várni arra az ünnepélyes pillanatra, mikor a szivében már amúgy is szinmagyar nép önként, magától, minden külső befolyástól menten ép ti fel százados hagyományát, mondjuk előitéletét, a faji, nemzeti köteléknek messze-messze idegen or- [ I szágokba még kivezető, de már szaka- i dozott vékony czérna szálát . . . Nem, a magyarositás befejező nagy munkáját perczig sem szabad halogatni, meg kell ragadni arra minden kínálkozó ! alkalmat ! Az érett alma is lehull, de nem szokták megvárni lehullását. A mi nézetünk szerint tehát lehet, sza- j bad, sőt kell is felhasználni a magya- | rositás szent czéljára a templomot is, de okkal és móddal s szükséges hozzá a kölesdi esethez hasonló higgadt mérséklet és bölcs — tapintat. A nép lelke olyan, mint az eol hárfa. Nem ( szükséges, hogy eget rázó vihar mar- j koljon bele, mert ekkor háborgó, összevissza hangzavart hallat az a hárfa, ! a szelíd déli szél alig hallható suttogása szüli az édes, kellemes dallamot, a gyönyörködtető összhangot . . . szóval, ismerni kell a népet és tudni kell bánni vele . . . De voltaképpen nem erről akarunk mi most 8zólani, de a felállított tételből akaratlanul is az a kérdés j tolakodik előtérbe, hogy hát tulajdonképpen hol is kell tehát a magyarosítást megkezdeni, vagyis magyarosítani? Itt a régi, megszokott felelet: az iskolákban. Nagyon helyes! Tolnavármegye e tekintetben nem TARCZA. Bánat. Csendes szomorúság tölti el szivemet, Sajnállak tégedet egyetlen virágom. Gondolatom zavart s méla tekintetem Messze végtelenbe révedez szüntelen, — Kezem vonása is csupa ákom-bákom. Kereslek, merre vagy; hangod hol csendül meg; Honnan hallatszik fel tréfás, vig kaczajod ? ... Hiába, hiába!. . . Csak siratnom szabad Hpmiskás szép szemed’, durczás kis ajakad' S hozzám hajló karcsú gyöngyvirág alakod! NÉMETH PÁL. A romanticizmus ellen. A magyar irodalom s főként hírlapirodalom terén újabban erősen virágzik a romanticizmus. Ha egy iskolásgj’ermeket kissé megfenyít a tanitója, azonnal felindul az egész sajtó s feszitsd meg-et kiált a tanbetyárra, holott a szülék csak hálásak lehetnének a vásott s rendetlen viseletű gyermekek fegyelmezéséért, s a legtöbben, a kik foglalkoznak némileg gyermekeik nevelésével, nem egyszer súlyosabban is meg szokták őket büntetni. Valószínű, hogy a legnagyobb hangon épen azok kiáltoznak, a kik otthon legkevésbbé tesznek eleget, mint szülék, nevelői kötelességöknek, de az érzelgősség ma divat, még ha később a gyermek fogja is kárát látni I Ha a középiskolában s főként a gimnáziumban egy rossz tanuló, vagy egy beteges, tulérzékeny növendék, a bukástól való félelmében, legtöbbször az évzáró vizsgálatok j előtt öngyilkossá lesz, — minden évben elő- í fordul 2—3 eset, — nosza, azonnal feltámad a közvélemény (illetőleg annak szószólójaké- j pen a sokszor pályatévesztett, javarészben a tanulói pályáról megfutott hírlapíróktól vezetett sajtó), s kész a kárhoztatás kövét dobni a mi ostoba, világtól elmaradt tanrendsze- j rünkre, a gyermekek fejét csupa formális I ismeretekkel tömő s a való életet semmibe i sem vevő középiskolai oktatásunkra, a mely ! annyira túlterheli a növendékek agyát, hogy azt megemészteni képtelenek, s részint ezért, részint a vele kapcsolatos tanári szekatúra miatt aztán a növendékek a halálban keresnek menedéket. Persze azt bölcsen elhallgatják, hogy nálunk boldog, boldogtalan, akár van képessége és hajlandósága a magasabb | fokú tanulmányokhoz, akár nincs, a gimná- | ziumba rohan, — s az eredmény aztán: a nagyszámú bukás s nem egyszer öngyilkos- | ság. Azzal sem igen törődnek, hogy az ismeretek óriási arányú növekedése mellet nem j lehet a gimn. oktatás színvonalát lejebb szállítani, miután az igy is alantabb fokon áll, mint például a német vagy franczia gimnáziumokban ; s azon is ki ütköznék meg, hogy ugyanazok a lapok, a melyek oly ékesen beszélnek a túlterhelés ellen, egy lélekzetvétel- lel nem átallanak az ellen panaszkodni, hogy a magyar tudományosság meddő, minden eredetiség hijján való, s a tud. Akadémia csupa gyarló tákolmányokra dobja ki a pénzt. Mikor, mintegy 24 év előtt, Majláth György országbírót meggyilkolták, az egész közvélemény megdöbbent a kegyetlen gyil- j kosság miatt; mindenki halált kiáltott a gyilkosok fejére s szidták a Csemegi codexet, hogy most annak §-ai miatt majd nem lehet halállal büntetni a gaztett elkövetőit. Mikor aztán a gyilkosokat elfogták s vallomásra , kényszeritették, lassankint megfordult a közvélemény rokonszenve; kezdték soknak találni, hogy egynek halála miatt 3 ember bűnhődjék, s a tárgyalás alkalmával már nem egy hírlap hajlandó lett volna őket a halálbüntetés alól fölmenteni. A romanticizmus nyilatkozik meg a m. tud. Akadémia ellen felhangzó sok panaszban is. Hogy inaradias, czopfos irányzatú, hogy az ifjú tehetségeket elnyomja, nem en- j gedi érvényesülni, hogy féltékenyen őrzi ; aranyait s ha csak lehet, nem adja ki a I pályadijat, hogy a klikk-rendszer uralkodik ! benne, — mindebben a püjtáskodás és irigyKérjük az előfizetések megújítását s a hátralékos előfizetési pénzek beküldését, hogy a lap szétküd iseben akadály ne legyen.
