Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-04 / 44. szám
1905. november 4. KÖZÉRDEK 7 „No mit akarsz,“ szólt megfordulva az öreg és elképedve ekkora tolakodó szemtelenségen. „Haragszik még?“ „Hát kérdezed ebadta?“ De a gyerek addig-addig és oly édesen kérlelte, hogy meglágyult az öreg és szívből megbocsátott. „Látja kigyelmed — mondta a róka fiú — jól tudom én azt, hogy hejytelenlil j cselekedtem. Meg is bántam már. És ennek ! jeléül fogadja el tőlem most harmadszorra az 1 igazi hébérmagot, bizhat bennem, — nem fogom kifigurázni.“ Pista bácsi — kissé tán kétkedve — | de elfogadta. „Ejnye, majd el is felejtem“ — mondá | még egyszer távoztában, visszafordulva Jóska „— aztán el ne felejtse ám kigyelmed, ha majd veti a magot, azt kell mondani: • Hej hébérusz, hébérusz, ha nem hébé- rusz — kobakérusz !“ Öregünk megbékélt már a világgal. Vidámabb szemmel várta a tavaszt, megint csak kiköltözködött tanyájába, estenden el- füstölgetve egy pipa dohányt, gondolkozva közben az időjárásról, a szőlőről, a leendő dusabb termésről, no meg talán a pintes hé- bér is eszébe jutott. Most nem fogja becsapni a gyerek, mert hiszen olyan szépen kérte, egész töredelmesen a bocsánatot, — dehogy, nem viszi azt már rá a lelke. Megkérdezte még egyszer, hogy mit kell az elvetéskor mondani, mert már elfelejtette. Jóska meg nagy hévvel magyarázta: „Minden bokornál külön csak azt kell mondani: Hej hébérusz, hébérusz, ha nem hébérusz — kobakérusz.“ Elmondotta; de nem azért, mintha ilyen babonás hókuszpókuszoknak hitelt adna, hanem hát, hogy j legyen meg a módja, ne szenvedjen semmi- I ben se hiányt az a rég várt, szélverte palántája. Lett is ám eredménye a vetésnek. Megbecsülte magát a Német Jóska öcsém. A j növény pedig, alig hogy sarjadni kezdett, j széles levelekkel megrakott szára mindjárt kúszni kezdett, fel, egészen a fa tetejéig, j még a csücskébe is jutott, hogy öröm volt nézni. Hej milyen mosolyogva nézte az öreg ! Nemsokára a virágból kibújtak a szépreményü gyümölcsök, hosszu-bosszu száruk nőtt, alatta meg először mint egy mogyoró, akkora feje, aztán alma-nagyságú lett — és nőtt erő- | sen tovább. Csak egy furcsa tulajdonsága volt, hogy mindenik hébérszár a közepén ' görcsöt kapott, még egy feje akart lenni. De azért az esti szellő oly szépen lengette őket ott a magasban! „Én nem tudom, mi a Luczifer átka 1 lesz ezekkel“ — mondogatta néha Pista bácsi „olyan ez valamennyi, mint a pulyka nyaka, \ alul is egy nagy csomó, meg fölül is!u Alikor már jól kifejlődött valamennyi, akár szedni lehetett volna — úgy szüret [ táján, történetesen megint arra ment az az j agyafúrt Jóska gyerek. A szomszédok az ajtó j megöl várták a nagy esetet, az újabb véde- ! kezést és az öreg hatalmas kitöréseit. — „Nem csaptál be megint ?“ „Ugyan-ugyan, bátyám-uram, Isten látja lelkemet, — de hát mit mondott kend, mi- j kor elvetette ?“ „Mit? — szól daczosan az öreg, mi- j közben odatámaszkodik a tanya ajtóhoz — : „elmondtam azt a szamárságot, hogy hej hébérusz, hébérusz . . .“ „Hisz’ itt a hiba“, vágott közbe gyorsan a csintalan legényke s a szeme felvillant,-— „nem azt kellett volna mondani, hanem épen fordítva, hogy hej kobakérusz, kobakérusz, ha nem kobakérusz, hát hébérusz,“ látja kend, azért lett mind kobak.“ Már erre leesett az öreg szeméről a hályog, észrevette, hogy bolonddá teszik. Kihúzott egy jó husángot hirtelenében a kerítés mellől s úgy utána vágta a pajkos fiúnak, hogy ha félre nem ugrik, bizony csak szt. Péter trónjánál lett volna első állomása. Annyi fekete áldást küldött utána olva- satlanul, amennyi egy falura is sok. Azóta mindig messze elkerüli a nagy kópé, — s hiába jön ám megkérlelni. A | múlt télen tartotta a lakodalmát. Elküldé az öregért is a vőfélyeket. Igaz, hogy Pista bácsi nem seprüzte ki őket, de a lakodalmas háznak tájára se ment, — a harag örök, kiengesztelhetetlen, nem lehet őt ilyesmivel lekenyerezni. Tehát a lopótermelés nem sikerült. Nem is próbálkoznék meg vele többé soha, de soha. Az utolsó gyászos rászedetés másnapján elborult tekintettel, mogorva, haragos léptekkel bejött a városba s egyenesen a boltba tartott. Azóta a nagy természet-embere bádog lopóval szívja borocskáját. No mert a végzet, meg a rossz emberek mind ellene voltak. Halmos József. Muzeum, köziiitézetek ügyei. Felolvasás a múzeumban. A muzeum- egyesület folyó évi felolvasásainak 3-ik sorozata, „A Magas Tátra“ kerül felolvasásra holnap, vasárnap. TANÜGYI HÍREK. Tolnavármegye népoktatás ügye. Nemcsak szakembereknek, de a tanügy iránt bármily csekély érdeklődést tanúsítók részére is érdekes olvasmányul szolgálhatnak az alábbi statisztikai adatok, amelyekből tiszta kép szerezhető Tolnavármegye jelenlegi tanügyi állapotairól. I. Óv oda ügy. A vármegye területén üsszeiratott 15.873 óvodaköteles és pedig 7820 fiú és 8053 leány, akik közül 6542 fiú, 0840 leány kellő gondozásban és felügyeletben részesült, inig ellenben 1278 fiú és 1207 leány a kellő gondozást és felügyeletet nélkülözte s igy óvóintézetekre szorult. A vármegyében 20 kisdedóvoda, 23 állandó menedékhúz és 42 nyári menedék húz, tehát összesen 85 óvóintézet működött- Állami óvoda van 4 és pedig Gyu- lajon, Dübröküzön, Kurdon és Szekszárdon. E 4 óvoda a közelmúltban létesült. A szekszárdi az alapnevelési egyleté volt és úgy államosittatott. Kisdedóvodába járt 1364 fiú, 1405 leány; állandó menedékházba 1534 fiú, 1568 leány; nyári menedékházba 964 fiú, 1045 leány, tehát összesen óvóintézetbe járt 7880 növendék, s miután csakis 2485 óvodaköteles volt családi gondozás hiányában óvodára kötelezve, igy 5395-el több járt óvóintézetbe, mint amennyit kötelezni lehetett volna, miből látszik, hogy népünk üdvösnek és hasznosnak találja az óvodát, mert nemcsak kellő felügyelet alatt áll gyermeke, vagyis midőn mezőre, munkára megy7, hát ran, minden gond nélkül dolgozhatik, mert gyermeke biztos helyen, jó kezekre van bízva, nem kell félnie, hogy gyermeke szerencsétlenségnek esik áldozatul, avagy csintalansága miatt kárt okoz neki, hanem emellett még szivét, eszét műveli az óvónő, megtanítja imádkozni, verselni, dalolni és játszva elsajátítja hazánk édes nyelvét, a magyar nyelvet. Tanul rendet, tisztaságot és illemet, tehát mintegy előkészíttetik az iskolára, hogy ott annál könnyebben haladhasson előre. Hasznos az óvoda és szükséges is volna minden községben, de különösen az idegen ajkuak- ban, mert csakis igy lehetne a magyar nyelv elsajátításában nagyobb eredményt elérni. Sajnos, még mindig vannak ezen hasznos intézménynek ellenségei, kik annak felállítása elé mindenféle akadályt gördítenek, s nem elleneznék ugyan szervezését, ha azt az állam állítaná fel. Csakhogy az állam sem tehet mindent. Óvodaügyünk folytonosan fejlődik. így legközelebb községi óvoda fog íelállittatni Pakson és állami Szakcson. Az óvodák fel vannak szerelve a szükséges játszószerekkel. II. Iskolaiig}'. A tankötelesek száma volt Í2.535 és pedig 6—12 éves fiú 15.167, leány 15.455; 13—15 éves fiú 5829, leány 6084. Római katholikus 30.387, gör. kath. 1, gör. kel. 122, ág. hitv. ev. 4682, ev. ref. 5766, unitárius 2, izraelita 1563, egyéb 12. Nyrelv szerint magyar 30.000, német 12.382, román 27, tót 5, szerb 119 és horvát 2. Bonyhádon ; volt 12 baptista. Iskolába járt 39.904, nem járt 2631, tehát 95°/o iskolába járt, mi igen szép eredmény. A 2631 azért nem jár iskolába, mert helyben iskola nem lévén, a legközelebb eső község oly távol van tőle, hogy oda télen, hidegben, sárban és vizben bejárniok egyáltalában nem lehet, de azt az 1868. évi 38. t. ez. 46. §-a sem követeli. Iskola pedig azért nincs ezen helyeken, mert azok jobbára puszták, s nincs bennük 30 mindennapi tanköteles és igy az 1868. évi 38. t. ez. 44. §-a szerint a községeket nem lehet iskola állítására szorítani. Az V—VI. osztály és az ismétlő iskola mindenütt fel van állítva. Ötödik osztályba járt 2894, hatodikba 1561. Az iskolába járatás iránt Tolnavármegye közigazgatási bizottsága a 2082/1905. kb. számú határozatával erélyesen intézkedett és a beérkezett jelentések tanúsága szerint az iskolázás szeptember első felében tényleg megkezdődött. Az igazolatlanul mulasztók megbüntetése iránt a 73/1903. és a 385/1905. kb. számú határozat intézkedik. Tankönyvekkel a gyermekek el vannak látva, miben nagy segítségére vannak a fenntartóknak a sok helyen levő alapítványok, lelkes és áldozatkész tanügybarátok, s takarékpénztárak adományai, valamint néhol a községek jóakaratu támogatása' is. Nyoioz hónapig járt iskolába 39.427, mi azt bizony itja, hogy ezen vármegyében a törvényileg biztosított 8 hónapi forgalomidő be van tartva. Elemi iskola volt állami 3 és pedig Dombóvárott 5 tanerővel, Tolnán 4 tanerő- ! vei és Gindlicsalád-szőlőhegyen 1 tanerővel. Községi 17, róm. kath. 121, gör. keleti 4, ev. ref. 34, ág. hitv. ev. 32, izr.' 18, magán 10, önálló szaktanitós gazdasági ismétlő iskola 1, tehát összesen 240. A dombóvári állami iskola községiből lett államivá és pedig először csak 2 tanerővel, ma már 5-tel; — a tolnai is újabban 2 tanerővel szaporit- tatott. Legközelebb a gindlicsaládi is szapo- rittatni fog 1-el, mig a dombóvári 2-vel. A községiek közül uj a furkói és a mázai. Újabban létesült a szekszárdi árvaházi, ürgevári és a hőgyészi magániskola. A tantermek száma azonban tetemesen szaporodott. A gazdasági ismétlő iskolák száma 74. Van 7 iparostanoncz- és 1 kereskedőtanoncz iskola. Magasabb tanintézet: polgári iskola van 4 és pedig állami fiú Pakson, államilag segélyezett községi polgári fiú Szekszárdon, leány Szekszárdon és magán leány iskola Bonyhádon. Az iskola tanitási nyelve hatot kivéve, valamennyié magyar, de ezen 6 iskolában is tanítják a magyar nyelvet, mi óriási haladás, mert még 1895-ben is 22 iskolánál német, 3-nál szerb, 49-nél német-magyar és 2-nél szerb-magyar volt. Tanítók száma állami 10, községi 29, róm. kath. 251, gör. kel. 4, ev. ref. 53, ág. hitv. ev. 52, izr. 29, magán 10, szaktanítói 1, tehát összesen 439. A polgári iskolánál van 24 tanár, illetve tanárnő. Iparostanoncziskola van Bátaszéken, Bonyhádon, Dombóvárott, Dunaföld váron, Pakson, Szekszárdon és Tolnán. Kereskedő- tanoncziskola van Szekszárdon. Ezen iskolák a bátaszékit és dunaföldvárit kivéve államsegélyben részesülnek. Iparostanoncziskolába járt 900 tanuló. Tanárok száma 36 volt, kik jobbára óraadók. Minden iskolánál van képesített rajztanitó. A tanulók iparága szerint legtöbb volt czipész és pedig 137. Azután volt 99 kőmives, 96 szabó, 97 kereskedő, 48 asztalos, 21 géplakatos, 50 lakatos, 19
