Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-21 / 42. szám
4 nem engedélyez és amelyben egyszersmind figyelmeztette az érdekelteket, bogy a község belterületén kivül olyan megfelelő szérüs helyekről gondoskodjanak, ahol termesztmé- nyeiket az épületektől legalább 40 met erre el tudják helyezni. A rendeletnek a simontor- nyai járás 18 községében teljes érvényt szerezni nem lehet. De nem mutatkozik lehetségesnek és czélszerünek a szérüs kerteknek sem egyben, sem széttagoltan való létesítése sem, mert a kis gazdának különösen tél idején érdekében áll, hogy szalma és takarmány készletét minél közelebb találja s habár erre nézve a több helyen kijelölt szérüs kertek mutatkoznának alkalmasnak, mégis ezt a czélt a községek kedvezőtlen függőleges tagosultsága miatt általánoságukban szolgálni nem lehetne, másrészt a szérüs kerteket úgy égy, mint több tagban, majdnem mindig csak réties természetű helyen lehetne kijelölni^ amelyen a közlekedés tél idején nem egyszer szakadhatna meg. S mivel a szérüs kerteknek alkalmas földterület az egyes gazdák birtokának a legjobb része s attól megválni nem lennének hajlandók, a kisajátításról rendelkező jogunk pedig a szérüs kertek létesítését nem sorozza kifejezetten a közérdekű esetek közé, ennélfogva nem volna más hátra, mint a kérdésnek más megoldási módja felől gondoskodni, olyan formán, hogy a közérdek kielégítése mellett a főszolgabíró urnák, mint a szabályrendeletben lefektetett méltányossági jog gyakorlójának is elégséges garantia nyujtassék — másrészt megszűnjék az, az évről évre ismétlődő zaklatottság, melyet a szabályrendelet intézkedéseinek végrehajtása hárít a járás első tisztviselőjére. A mai értekezletnek van fentartva a kérdés megoldási módja felett gondolkodni és megállapodásra jutni. Nekünk, mint az értekezlet összehívóinak temészetesen meg vannak a maguak nézetei, de annak ismertetésétől egyenlőre már azért is elállunk, nehogy az értekezlet megállapodásának irányt szabjunk és munkálkodását absorbeáljuk. A szabadelvűén rendelkező vármegyei szabályrendelet által a főszolgabíró kezébe adott jog gyakorlása körül a kellő garantiát természetesen csak a községekben, különösen ezeknek elöljáróságaiban, ezeknek becsületes, pártatlan éberségében kell keresnünk. Mert az már mégis csak tarthatatlan és meg nem engedett állapot, hogy a méltányossági jog gyakorlására hivatott tisztviselőt az érdekelt közönség magatartása holt álláspontra kergesse. A közigazgatásban a holt álláspont ismeretlen fogalom s még a politikában is ritkán fordul elő, a napi életszükséglet kielégítése körül forgolódó gyakorlati közigazgatásban pedig helyet nem foglalhat. Kezeink közt van tisztelt értekezlet Somogy, Veszprém és Fehér vármegye közönségének a tűzrendészed szabályrendeletek irányelveiről intézkedő szabályrendeleteinek kivonata és ezeknek alapján kimerjük mondani, hogy ebben a kérdésben oly körültekintően, oly szabadelvűén és tapintatosan rendelkező törvényhatóságunkat egyik vármegye sem szárnyalja túl. Hogy a kérdés körül a tisztelt értekezlet milyen álláspontot foglaljon, arra nézve maga a szabályrendelet 1 §-ában és 8. § nak utolsó bekezdése alá foglalt rendelkezések nyújtanak jogalapot, ahol ki van mondva, hogy „a tűzrendészetet a felettes közigazgatási hatóságok felügyelete és ellenőrködése mellett a község gyakorolja“ s hogy a takar- mány, a szalma, a tüzelőfa és rőzsének a község belső területén való elhelyezése felett a felügyelet és az utólagos megbu-álás, a járási főszolgabíró ellenőrzési és felügyeleti hatáskörének fenntartása mellett, a községi elöljáróság feladatai közé tartozik. Mindezeknek utána felkérjük most már a tisztelt értekezletet, hogy a kérdés telett határozni és határozatát a vármegye területén levő járásokkal is hírlapi utón közölni szíveskednék. — Elsősorban Riill György kétyi lakos vármegyei biz. tag szólott a tárgyhoz s azt javasolta, hogy a vármegyei szabályrendelet 5. § nak első bekezdése alá foglalt távolsági KÖZÉRDEK méretek sik területű községekre nézve 20, —— hegyes fekvésű községekre nézve 10 méterre szállitassanak le. Várkonyi Imre a szabályrendelet 3. § ának a) pontja alá foglalt távolsági méretnek 20 méterre való leszállítását ajánlja azok- I ban az esetekben, ha a nyomtatás és cséplés j czéljára kijelölt terület a tűzbiztonsági követelményeknek megfelel. Az értekezlet ezután Ludvig József és társai tervezetének ismertetését kérte, a mire Ludvig József Írásban a következő határo- zati javaslatot mutatta be: Mondja ki a J simontornyai járásbeh közönség, hogy a fennálló vármegyei tűzrendészed szabályrendelet 5-ik szakaszának első bekezdése alá foglalt rendelkezést a vármegyei törvényhatósági bizottságnál a következőképpen kéri módosítani : A takarmány, szalma s egyáltalán mindennemű, — a 3. §. tekintetei alá nem eső termesztmény szintén a beépített belterületeken kivül és pedig sik területeken fekvő községekben 10 méter távolságban, — a beépített belterületen pedig fedett csűrökben helyezendő el. Indokolás. Ha áttekintjük a falvainkban divó építkezési módot, azt fogjuk találni, hogy az építkezések a kisebb vagy nagyobb szélességű, de majdnem mindég hosszúkás formájú belső teleknek az utczára szolgáló része és a telek széle felé igazodtak azért, hogy az udvar nagyobb és a gazdasági czéloknak megfelelőbb legyen. A hegyesfekvésü községekben az építkezés folytán a talaj kiegyenlítésének kedvéért leásások váltak szükségessé és ha magasabb hegy alján történt az építkezés, annál magasabb leásások keletkeztek s ezek a kiegyenlitéshez több fölös anyagot szolgáltatván, ezeknél a házaknál az udvarok rendszerint kisebbek azoknak a házaknak udvarainál, melyeknél a talajkiegyenlitésre a már kedvezőbb fekvésnél fogva kevesebb földanyagra volt szükség. De igen gyakran találkozunk egész utczasorokon át olyan építkezési módokkal is, ahol a leásások folytán keletkezett földanyagnak a házak előtt levő belső területeken kellett helyet adni, amely esetben a betakarodásra egyébként alkalmas belső terület az igással való hozzáférésre alkalmatlanná vált. Ezekre a községekre volt tekintettel az értekezlet a szabályrendelet módosításának | czéljánál, már azért is, mivel ezek a községek sem a gazdálkodás, sem a közlekedés körül nem élvezik a sik területen fekvő községek által élvezett gazdasági és közlekedési előnyöket. De erre a közigazgatási ágra irányuló közszolgálat sorsán, élénkségén is lendíteni akar a határozati javaslat, amennyiben apasztja a szabályrendelet szerint méltányo- sabb elbánás alá eső esetek számát. A tűzrendészed szabályok végrehajtásának erélyes ellenőrzésével pedig a közérdeket sem fogja veszély fenyegetni. Több mint másfél órai igen élénk eszmecsere után Várkonyi Imre, Ludvig József és társai indítványának, illetve határozati javaslatának elfogadása mellett nagy szótöbbséggel kimondotta az értekezlet, hogy a 3. §. a) pontja alá foglalt távolsági méret, ha a nyomtatás és cséplés czéljára kijelölt terület a tűzbiztonsági követelményeknek megfelel, — 20 méterre szállitassék le, az 5. §. első bekezdése alá foglalt rendelkezést pedig Ludvig József és társai Írásba benyújtott határozati javaslata értelmében óhajtja módosítani. Felkérettek ezután Ludvig József és társai, hogy a mai értekezletről felveendő jegyzőkönyv alapján a szabályrendelet ismertetett szakaszainak módosítását a tekintetes törvényhatósági bizottságnál a simontoruyai járás közönsége nevében kérelmezzék. Jegyzőkönyv hitelesitőkül Gutman Henrik, Várkonyi Imre és Stróh Reinhárd jelöltettek ki. 1905. október 21. Ezután az értekezlet 5U\2 órakor bezáratott és feloszlattatott. Kmf. Glökner János s. k. Bóvárdy Lajos s. k. értekezlet! jegyzó. ^rtekezleti elnök. Jegyzőkönyv hitelesítők: Guttman Henrik s. k. Várkonyi Imre s. k. Stróh Reinhard s. k. HÍREK. Rigmus a hétről. Csirip, csirip — csipog egy veréb, Ékes rigmusban tessék, itt a hét: Hát hol is kezdjem ? Tolnán, Baranyán » A politika tiltott szűz-dohány, Belekóstolni ezért nem merek, Meg tán megunták már a? emberek í> A füstje csip, mar, bűzt ont, paprikát, — Mikor vágjuk már földhöz a — pipát ? Meddig szívja még Bécs és Budapest ? Puskaporos is, ni már égni kezd . . . Az ördögbe is nem tréfa dolog, Lábunk alatt már a föld is forog, Oil fenn villámlik, lenn a láva forr . ■ . No most jósolgass hires Meteor! Mi lesz zivatar, avagy pláne jég ? Vagy hál a vége : egy kis — esapadék ? — Manó kutassa, én nem keresem, Helyi hírekre vásik toll hey ein. Szenzáció kell, egy kis esemény : Hat lábú borjú, négy zarvu tehén, Szóval mi pikáns, ami ritkaság — Óh Múzsa, Múzsa, stigj kádenciát! Kezdem, de hát hol ? ez a bökkenő, Legyen az első : Szilágyi Dezső, Nem a miniszter, hanem a színész, Mennyi újdonság, Bob, János vitéz . . . S primadonnája mind, egy kis Fedák, Színházba jár most asszony, ur, deák . . . És nekem mégis másutt jár eszem, Egy el nem játszott nagy jeleneten : Vájjon mit tenne most a Nagy Dezsői Lenne még osztrák, omi ehető ? Vagy, mint Pest rátért marháról a lóra Már a többit is mind megette vóna ?! Hopp, hanem vissza, rend a fődolog, Az nj kapitány egyébként dohog. Mert megjött ő is ; nagy volt a hire, Azért mentünk hát érte messzire ?! No, majd elválik, az a fődolog Hogy ne a hiKe, ő legyen nagyobb ! Mert ember kell itt, akit várva várt, Minden gazdasszony, mindenik család, De akire most gyanakodva néz: Mészáros, hentes, kofa, hogy : mi lész f Korbács, ostor-e, mely lesújt, suhog ? Vagy gyenge nádszál, mely hőjük . . susog . . ? — Hej, várta már őt tisztaság, a rend, De legkivált a ■■ hangos éji csend . . . Ki szemet kinyit . . . bicskákat bezár, Főkapitány ur, mindez önre vár, A hivatala fontos és nehéz: Mert sok szemét közt, kell a tiszta kéz! Aztán mi van még 9 — Megnyílt a bazár .., S nőegylet-zsurra meg vagy híva már ? — — S vasárnap ismét tesz >skioptikon< Ki minap nem volt. im most meghívom . . . A >párbajt< meg elzengik »nyiltterek*, Hopp, de itt egyet el nem engedek, Konstatálom azt, mint hű krónikás: Hogy ez a párbaj, párbaj — óriás, Huszonegy segéd járt, kelt izzada. Kikerült von belőle egy — csata, De mert a vége csak kis karczolat . . . Épos nem dukál, csak e — karczolat . . . De igy is jól van, sőt igy épp a jó, Van úgyis ennél szebb szenzáció, Eset, amilyen itt még nem esett, Miről nem tudnak a vén emberek, Bár Matuzsálem légyen mindenik, Ilyen dologra nem emlékezik, Mi, mi hát kérdik ez a nagy csoda: Megépült talán a lányiskola ?
