Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1905-10-21 / 42. szám

TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. 3^v£eg-jelenik minden szombaton. Kiadóhivatal: Széchenyi-ntcza 140. szám. TELEFON-SZÁM : 22. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Szerkesztőség: Széchenyi-utcza 10S5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Hirdetésbe legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Főniunkatárs : HAUGH BÉLA. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. előfizetés : egész évre 10 kor., felévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. A tél küszöbén. Lassan bevégződik minden mezei munka, a gazdaemberre nézve meg­szűnik a folytonos tevékenység, s tél- viz idején bő alkalom kínálkozik tíz elmélkedésre. A gazda ugyan nem élhet meg az elmélkedésből, kivált- képen nem élhet meg akkor, ha ter­mése rossz volt. Az utóbbi évek pedig arról tanúskodnak, hogy a termés nem telelt meg mindenütt a várakozásnak, s a gazda terhei nemcsak nem köny- nyebbültek, hanem sok helyütt meg­élhetése is kétségessé vált. E nyomorúságos anyagi viszonyok sok embert arra kényszerűének, hogy hazáját elhagyja, és egy másik, jobb hazát keressen ; vagy a másik esetben az elégedetlenség oly módon tör ki, hogy erőszakosan akar jobb helyzetet teremteni. Tudvalevőleg egyik mód sem alkalmas arra, hogy a várva várt jobb helyzet elő álljon, ellenkezőleg nőnek a bajok, forrongnak a lelkek és a viszonyok nem javulnak. Több ízben hangoztattuk már, hogy a brtjuk inditó okai nemcsak anyagiak, hanem erkölcsiek is. Több ízben rámutattunk arra. hogy a vallá­sos érzés meglazulása, az erkölcsök megfogyatkozása, a kishitűség több embert kerget ki Amerikába, mint az anyagi nyomorúság, s most is azt hangoztatjuk, hogy a vezetőknek épen oly lelkiismeretesen kell foglalkozni az erkölcsi bajok megszüntetésével, mint az anyagi viszonyok megjavítá­sával. így télviz idején, mikor a külső munka szünetel, sok alkalom kínálko­zik arra, hogy rzok, a kik a néphez közel állanak, fölvilágositással, tanács­csal szolgáljanak a gyámoltalanoknak. Sok alkalom kínálkozik arra, hogy bizonyos ferde fölfogások eloszoljanak, hogy a kishitűség megszűnjék, hogy az önbizalom erősbödjék, hogy a lel­kek hazaszeretetben és vallásosságban gyarapodjanak. Igaz, hogy erre más­kor is van alkalom, de talán sohasem oly fogékonyak a lelkek, mint ilyen­kor. De ezeken kívül vannak olyan dolgok is, a melyekhez bizonyos szak­szerűség szükséges. Télviz idején sok a mulatság, s az ilyen mulatságokat rendesen hu­moros felolvasások, szini előadások és egyebek szokták megelőzni Nem gon­dolunk arra, hogy a humoros felolva­sások és szini előadások teljesen ki- küszöböltessenek, végtére ezeknek is megvan a maguk jogosultsága és he­lyessége. De igenis okos, hasznos és üdvös dolognak tartanók, ha az ilyen felolvasások olykor-olykor valamely hasznossági czélf, is szolgálnának ; ha ezek a felolvasások olykor felölelnének olyan dolgok: t is, a melyekből az illető hallgató közönség tanul is vala­mit. Tanul tudniillik olyasmit, a mi­nek életviszonyai között megvan a reális haszna. Szakszerű felolvasásokra gondolunk, a milyenekre szüksége van iparosnak, kereskedőnek, földművesnek egy a ránt. Úgy látszik, hogy az ilynemű felolvasásokra nem igen kapni alkal­mas felolvasókat, hogy az ilyen fel­olvasások nehezebbek a humorosaknál. Pedig a dolog nem így áll, mert némi kis utánjárással ezt is meg lehet csi­nálni, s ha valaki igazán akar a közért dolgozni, akkor nem fog visszarettenni attól a kis fáradságtól, a mely a nép tanítására szükséges és nélkülözhetet­len. Van már elég szakfolyóirat is, a melyek bőséges utbaigazitást nyújta­nak, s maguk a gazdasági egyesületek nem fognak elzárkózni senki elől, ha TARCZA.- Dal. Dalolok, míg lehunyt szemekkel Álmodni tudok ébren, édeset. Míg szövöm rózsaszín leányálmokból A messze jövendőt, az élelet . . . Dalolok, míg az ábránd honában Tündérképet fest elém égi kéz — S mig le nem törli azt durván, ridegen A zordon valóság, az ébredés . . . LINDTNER VILMA. A név. Nem akarok e helyen unalmas nyelv­tani értekezést vógignyujtani, nem bántom se a főnévképzést, se a melléknévfokozást. Hanem kiemelek a sok közül néhány családi nevet, amelyek peches körülmények közé kerültek annyira, hogy rajtok már csak az öthatosos névváltoztatás segíthet. Elképzelhető, milyen boszantó helyzet állt elő, mikor Majláth országbíró meg­gyilkoltatása és Berecz felakasztása után a Majláth családba egyházi lelkész került, akit rendkívül becsült és szeretett egész környe­zete, de volt egy megbocsáthatlan hibája, hogy Berecz volt a neve. Az meg igazán furcsa lenne, ha Borzsák lelkész úr Lánycsókra-ra kerülne papnak. Milyen áj tatos aggodalom és erkölcsi gyanufélelem fogná el a tisztelendő urat Lánycsók előtt s mennyire figyelnék a neve után állandóan spicces szentatyát a kitűnő bort termelő köz­ségben ? Egészen más, ha a kántori állásra Boros úr pályázik, mert erre a foglalkozásra ő nemcsak rátermett, hanem már egészen belepirosodott. Nem nevetséges-e, mikor a kis város­ban letelepedett czirkuszban dijbirkózást hir­detnek ?, hogy >500 aranyat adunk, ki a czirkusz atlétáját Szúnyog urat a földhöz teríti.« Az meg elképzelhetlen, hogy Nemes úr a lovagias elégtétel-adást megtagadja. Is­mertem már sok kis Nagy urat és nagy Kis urakat, szegény" Gróf-okát, özvegy Ördög-öt és nős Anayal-1. Nem akarom a Fedák-imádókat tönkretenni és a Kukoriczát juhnyájtól a disznócsordának adni, hanem el­mondok egy pár ennél furcsább és „szavamra“ igaz történetet. Tyű ! Nagy bajba kerültem ! A „szavamra“ hivatkoztam s t. olvasóimnak most be kel­lene mutatkoznom, hogy igazamat erősíthes­sem. Ezt a túlságos őszinteséget — kérem — most engedjék el nekem, mert — higyjék meg — nagyon kellemetlen nevem van. Azért a sorok között be fogom én magamat mutatni, hanem csak óvatosan s ez okból elő­ször a foglalkozásomon kezdem, mert ebben tényleg igazolásra szorulok. Asztal mellett szoktam ülni (nem vagyok ám azért Aszta­los), előttem padok s ezekben gyerekeket tanítok. A múlt tanév elején a rendes beiratá­sok alkalmával az iskolám I. osztályába 37 tanuló iratkozott. Mikor a beiratások után az igazgatóm átadta a főnökségemre bízott osztály névjegyzékét, — természetesen — első teendőm az volt, hogy a nebulók nevét betűrendbe szedjem. Nehezen vártam az első tanórát, amikor uj tanitványaimmal személyes ismeretséget kötök, mert néhány növendékem külsejére már eleve nagyon kiváncsi lettem. Báli Mihály, Göndör Sándor, Karucz 1st- ván és Pandúr Mihály voltak a nevek, amelyeket a névsorban aláhúztam, hogy az első találkozáskor ezeket a fiukat jól meg - nézzem. Szép társaság mondhatom! Rabló, pandúr, hóhér együtt van! S ezek között tiz álló hónapon keresztül nekem kell a rendőrfőnöknek lenni, de úgy, hogy még csak nádpálczát sem vehetek a kezembe, mert ez miniszterileg tilos; a jónevü ban­dába pedig tanbetyárnak beállani nem akartam. Megvallom, tartottam egy kicsit az ' osztályom fegyelmezésétől. Ne adj’ Isten, hogy a Göndör Sándor a Pandur mellé kerül­jön ! S ezért jó távol ültettem őket egymás ­Kérjük az előfizetések megújítását s a hátralékos előfizetési pénzek beküldését, hogy a lap szétküldésében akadály ne legyen.

Next

/
Thumbnails
Contents