Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-14 / 41. szám
1905. október 14. 3 ban bizonyos fokú műszaki ismeretei nincsenek. Hát hogy igazodjék el azon komplikált gépekéén, a melyek a termelés feldolgozásának közvetlen vagy közvetett szolgálatában állanak ? Valamelyik uradalmi pusztán történt, hogy tűz ütött ki és a fecskendőt a folyó partjára húzták, hogy majd onnan közvetlen felhasználják a vizet. Ámde mi történt? Az egyébként kitűnő gép sehogysem akart functionálni. Miért, miért nem, arra senki sem jött rá. Pedig ha annak a gazdaságnak intézője tisztában lett volna azzal a kérdéssel, hogy a levegő nem nyomhat fel 10 m/nél magasabb vizoszlopot, másként használta volna ki annak a gépnek a munkaképességét. A mai gazdasági szakoktatás mellett azonban azt kívánni egy gazdász-akadémi- kustól, hogy akár a Toriczelli-tér, akár a szivattyúk elméletével tisztában legyen — nem lehet. Megfelel e műegyetemi szakoktatásunk a közgazdasági követelményeknek? t Műegyetemünkön négy szakosztály keretében látjuk előadni az építészet, a föld- mértan, a vegyészet és géptechnológia kérdéseit. Az első kettőtől eltekintve, főleg az utóbbi kettő az, a mi bennünket érdekel. A mezőgazdasági iparnak részlete és a gyakorlati életnek megfelelő tanulmányozása ki van merítve a vegyészet és a mezőgazda- sági géptechnológiában. Kellene csak azonban, mert a dolog nem igy áll. Technikánkon részletes elméleti tárgyalások anyagát képezi az analyzis és geomét- ria. Egyszerű leírásokban és rajzokban zsugorodik össze a mozőgazdasági ipar-gépek mibenléte és működése. Anélkül azonban, hogy csak szó is esnék magáról az iparról. így azután, hogy a technikus, a kinek ! fogalma lesz a textil-, a malom-, a fa- és ; papíriparról, ismereteit parlagon kénytelen hevertetni, mert nincs elég erkölcsi bátor- j sága, hogy akármelyik ágban is valamit kezdjen, valamit proponáljon. Itt is áll az, hogy ignoti nulla Cupido. Egy magántanár előadásának tárgyát képezi a sörgyártás. Hol hallunk hát szót a mezőgazda- sági géptechnologiáről. Erre a tárgyra egy külön tanszék van berendezve a technikán. Jeles tanár vezetése | alatt áll, de eredményt felmutatni nem tud. ! — Hát a pénz nála van ? — Nála ám, én is láttam, mutatta a bugyillárist. — Mutatta?! Hát aztán látta a bácsi is ? — Látta ám, még ugyancsak nézte. — Igen ? Hát osztán, te Magda, van annak a te apádnak esze ? — Azt nem tudom. — Én sem. Hanem mondd csak, hát édes anyád otthon van ? — Nincs. Az apám elküldte, hogy menjen el Anarcsra a „Jajdefáj“ zsidóhoz bort venni, mert ott jó bor van. — Igen ? Ejnye no, Hát aFerkó bojtár ? — Azt meg elküldte a bácsi, hogy menjen „Végigüres“ zsidóhoz szivart venni, mert ott jó szivarok vannak. — Hüj ? hogy két sorban álljon a jajdefáj azon a te bácsidon! — Hát téged minek küldött ide ? — A bizony furcsa. Azt mondta, hogy jöjjek ki ide az öreg bojtár bácsihoz s mondjam meg neki, hogy én estig itt maradok. Felugrott az öreg, majd visszaült s hangját csendesre erőltetve szólt: — Édes kis Magduskám, — még csak azt mondd meg, de igazán, nem mondta édes apád a nevét annak az . . . izé bácsinak. — De mondta ám, várjon csak András bácsi . . . mindjárt — igen Somogyi uramnak nevezte. Felugrott az öreg s nagyot kiáltott. — Én istenem ! Te adtad őt a kezembe, a ki nem engeded a bűnt büntetés nélkül. Itt az én bojtárom. KÖZÉRDEK Abból az egyszerű okból, mert ez a tanszék nem szükséges kiegészítő része a technikának, csak lukszus dolog, — hallgatása nem kötelező s a műegyetemi fiatalság, ha kedvelné is, sokoldalú elfoglaltsága mellett, mondhatom túlterheltsége mellett kénytelen negligálni. A ki mégis nagy mértékű szorgalma mellett, időt kerít a hallgatásra —• heti két- három órán belül ezekkel e kérdésekkel behatóan nem foglalkozhatik. Szerkesztői asztalra meg egyáltalán nem is jutnak ezek a kérdések. Ismét van azután megint egy szomorú jelentés, a mi egy cseppet sem dicsősége a magyar technikának, hogy a mikor gazdasági gépeink körül egy kicsit széjjelnézünk, csupa angol, német és amerikai gyártmányokkal találkozunk, — hogy iparpolitikánknak műszaki része külföldi szakemberek kezében nyugszik. Nem akarom névleg megnevezni azokat a külföldi ezégeket, a melyek ma Magyar- országban gazdasági gépeikkel dominálják a helyzetet. Vannak dolgok, a mikről meg egyáltalán szó sem esik a technikán. Ilyenek a ezukor és szeszgyártás — a szőlészet és borászat körébe vágó dolgok, mint a borsajtók, hordógyártás, szénkénegezés, permetezés, ojtógépek, szűrő- és sterilizáló gépek stb. Vagy nem érdemes szólani a tejgazdasági gépekről sem? Levonhatjuk tehát a következtetést, hogy ez a két főiskola, — amint ma áll — mai rendszerével nemcsak, hogy a követelményeknek nem felel meg, de határozott karára van a nemzetnek — s ezt különösen a technikáról mondhatjuk el — mert proletárokat nevel, a kik sokat tudnak s még sem értenek semmihez a világon. Ennek a hiányos főiskolai szakoktatásnak eredménye az, hogy ma Magyarország közgazdasági életének irányitói egészen más iskolából kerülnek ki, jelesen a politikai iskolából. Magyarország legszebb uradalmainak s igy legszebb részeinek helyzete, jövője és fejlődése, politikus doktor urak kezében sínylődik és marad abban az állapotban, melyben volt ezelőtt ötven év előtt. Mert ha Magyarországban a productiv pályákon működő férfiak elég erkölcsi bátorsággal bírnának, — a mi csak helyes, korrekt tudásból ered — semmi esetre sem Aztán ott hagyva a kis leányt, rohant a falu felé. Még a homok is kongani látszott a lába alatt, a mint feltartózhatlanul rohant. A kalap lehullott fejéről, ősz hajfürtéi zilál- j tan lobogtak hol szeme előtt, hol arcza mellett. Futtában a széles ing lengett kezén s látszott, a hatalmas inakkal telt barna kéz. | Az öreg futtában azt is megnézte. Majdnem a régi még — mormogá a vén bojtár. Aztán végig csúsztatta kezén a kemény tölgyfa botot. Ez is megjárja. Az emberek rémülten tértek ki előle. Azt hitték meg van őrülve. Épen hogy jókor érkezett. A mint a juhászház elé ért, a melynek ajtajában a juhásznak kutyája szűkülve kaparta az ajtót, a felnyíló ajtóban egy izmos, veres képű ! ember jelent meg kezében revolverrel. — Állj meg, mert meghalsz! — kiál- ' tott a közeledő öregre. — Te állj meg bojtár! — kiáltott az j öreg és előre rohant. Megsiratod rögvest, hogy nem lány az anyád. A mint ezt a dörgő hangot meghallotta az ember, futni kezdett. A juhász házból gyenge nyöszgő hang hallatszott! András, András, az uraság pénze nála van. — Dehogy hallotta ezt az öreg bojtár. I Futott a menekülő után. Valami, talán az igazság segítette az öreget, mindig közeledett a sik mezőn futó emberhez. Az dúlt arczczal nézett vissza, s egyengednék át a tért olyan egyének részére, a kik arra szakavatabánságuknál fogva semmiképen sem illetékesek, semmiképen sem hivatottak. Vajta, 1905. október 11. — Folytatjuk. — Yárosi képviselőtestületi közgyűlés. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete- f. hó 10-én d. u. 2 órakor dr. Hirling Ádám polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. Napirend előtt a polgármester megemlékezett özv. Ludvig Józsefnó virilis képviselő haláláról s jelenti, hogy helyére az első j póttag dr. Horváth Jenő fog behivatni. Áttérvén a tárgysorozatra: 1. a gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésével Totth Ödön és László Lajos bizattak meg. 2. A város közbiztonságának a m. kir. csendőrség által való ellátása tárgyában a képviselőtestület egyhangúlag elfogadta a következő javaslatot: „A város közönségének az átalakuláshoz fűzött várakozásai között a közbiztonság és közrendészet javítása első helyet foglalván el, ezen kivánalom úgy lenne a legteljesebben és legmegfelelőbben kielégíthető, ha a rendőrségi szolgálat, legalább részben, a m. kir. csendőrség által láttatnék el. Ezért azon javaslattal járulok a tekintetes képviselőtestület elé, miszerint elhatározni méltóztassék, hogy a nagym. m. kir j belügyminiszter úrhoz kérelem intéztessék az iránt, hogy a város területére és kizárólag a város közbiztonsági szolgálatának ellátására 8 csendőrt engedélyezzen. Minthogy azonban egy csendőr költsége évenkint 1000 kor., úgy a 8 csendőré 8000 kor., mely összeg a rendőrségi költségeket, minthogy e mellett még ugyanennyi rendőrt is kell alkalmazni, túl magasra emelné, méltóztassék elhatározni, hogy kéressék meg egyúttal a nm. m. kir. B. M. ur, hogy ezeknek a költségeknek felét a belügyi tárcza terhére elvállalni szives legyen. Méltóztassék egyben kimondani, hogy a városi rendőri szolgálat ellátásának kérdésében végleges határozat a nm. belügyminisztériumnak ez utóbbi kérelem tekintetében nyilvánított elhatározásának leérkezte után fog hozatni.“ 3. A szekszárdi gyámpénztárnak az szer csak megállt. Folyt róla az izzadság, alig lihegett. Az öreg feltartott bottal közeledett. A mint közelebb ment, — Somogyi lőtt. — Nem baj — kiáltott az öreg bojtár. Pedig balkarját találta a golyó, s az bénultan hanyatlott le. A lövésre egyik-másik oldalról emberek jelentek meg s futva közeledtek. Somogyi ismét futni kezdett, a merre szabad helyet látott. Az öreg utánna, mindig közelebb érve. Egy párszor már ütött is feléje a bottal. Somogyi ismét lőtt, de hogy valameny- nyire czélozhasson, pillanatra megállóit. A golyó az öregnek a hóna alatt siklott el, de abban a pillanatban lecsapott az öreg botja s az ütést valami recsegés követte. A bot egyik vege hatalmasat pendülve mesz- sze repült, de Somogyi is eszméletlenül esett össze. — Istenem — rebegé az öreg bojtár — ölni nem akartam, de ezt te engedted meg nekem, ezt az egy ütést. — — — Á törvényszék előtt volt aztán a folytatása. A Jóska juhász, a kit Somogyi meglőtt, élet-halál közt lebegett, de Somogyi is, mig az öreg bojtár csak az öreg Zsuzsi nénivel, a ki minden titkos fűhöz ér*, kötöz- tette be a sebét s őrizte tovább a juhokat. Somogyi Illavának maradt holtig a vendége. Pataky István.
