Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1905-10-07 / 40. szám

TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP.

Zfcvdleg'jelenids minden szomleatcn.

Kiadóhivatal: Széclicnyi-utéza 140. szám.

TELEFON-SZÁM : 22.

Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések

legjutányosabb számítással, díjszabás szerint.

Felelős szerkesztő:

BODNÁR ISTVÁN.

Főmunkatárs :

HAUGH BÉLA.

Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon.

Szerkesztőség: Széchenyi-utczii 10S5. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. előfizetés :

egész évre 10 kor., felévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill.

NÉPTANÍTÓKNAK,

ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor.

Október 6.

Ötvenhat esztendővel ezelőtt reáborult n magyarra az az átláthatlan sötét éjszaka, amelyről mindenki azt hitte, hogy sosem következik reá virradat. Világos után jött Arad, bitó- iáival ; nem volt ott irgalom, a kegyelem legfeljebb golyóra szólott, ki kellett 8zenvedniök a nemzet legjobbjainak, vagy a vérre szomjazott tigrisek dühe elől elmenekülni messze a hazától. Graládabb, poltronabb cselekedetet nem mutathat fel a történelem az aradi gyászesetnél. Hogy hóditó népek keresztülgázolnak az eltiprotta- kon, győzelmeik jogán megtették mások is, de a gyáva Ausztria győzni nem tudott, csak halomra gyilkolni a mások által legyőzőiteket.

Mindegy, a vért kionthatták, de amerre szétfolyt, megtermékenyült a haza földje tőle, felszálló párájától megtelt a levegő, megittasultak a lelkek és szivek.

Aradi tizenhárom, nemzetünk szent ! mártírjai, a ti véretek hullása a Golgotha nagy szenvedőjének kiontatott. véréhez hasonlatos, de mig abból az egész emberiség megváltása sarjadott

elő, a ti vércsepjeitekbe egy nagy hazugság eresztette bele életgyökereit s abból táplálkozik már évtizedek óta.

Mert hát mit álmodtatok ti, szabadságot? Szabad ma a magyar? Övé ez az ország, úgy, a hogy Árpád apánk megszerezte, Nagy Lajos, Hollós Mátyás még hatalmasabbá tette? Nem tartanak-e vájjon mások is jussot a tejjel, mézzel folyó kánaánkoz ? —leszedve a tejnek — fölét s a mézből csak a — lépjét hagyva meg minekünk ! S kié a te fiad, szerelmetes anya, a tied, a hazáé, vagy a királyé, nem úgy mondod magad is, hogy biz a — császáré? És saját lábadon jársz-e te édes magyarom? Ni, rettentő nagy önbizalommal még futni is próbálsz a szabad népek versenyén? Nem látod, hogy kaczagnak mindenfelé, olyan vagy te, mint a fához kötözött bárány: ficzánkolhat, akár ki is ugorhat a bőréből, ameddig a — póráz engedi.

Ez a magyar szabadság!

Jó éjszakát!

Jó éjszakát Bocskayak, Bethlenek, Rákócziak, Kossuth apánk, bölcsnek nevezett Deák Ferencz, ha ti nem birtátok, mi szakítsuk el azt az erős kötelet, a mely akaratszabadságunkat

lenyűgözi, a mely előre menni nem, j legfeljebb csak körbe karikázni enged?

Mi a gyengék, erőtlenek, széthuzók, a ' hajlott hátú, és puha derekú, akarat [ nélkül való vajemberek? Mi a szolga- lelkű utódok, a kiknek ábrándunk a kutyabőr, a czim, rang, kitüntetés, kik egyebet se teszünk, mint mellünket verve, hirdetjük az ősi szabadságot, érette folyton a halált emlegetjük, de hogy rá érdemesek legyünk, okosan élni nem tudunk, a kik csak léha kedvtelések után futunk s végre, a kik évtizedeken át a legszélsőbb loyalitás hóbortját, űzve, egyre csak a fátyolt szövögettük a véres múlt eltakargatá- sára . . .

Nem, nem mi fogjuk azt a kötelet széttépni, de egyszer mégis elszakad, mert a természet törvénye meg- ingathatlan: a húr is elpattan, ha nagyon feszitik.

Szabad lesz még egyszer a magyar, annak kell lennie, s nem más nép szabadprédája s lábtörlő ruhája. Nagy idó'k küszöbén állunk. Oktalan kezek lerángatják a sflrü fátyolt, a melyet ti reatok takargattunk nemzet vértanúi. Látunk már, sokat, többet, mint látni kellene. Leesett a hályog a magyar

TÁRCZA.

Az igaz Istentisztelet.

Bujdosom itt lenn, a porban,

S kérdezem : az Isten hol van ?

Hol vagy Uram ? — hogy áldjalak, Tiszteljelek, imádjalak! óh mutasd meg fénylő orczád,

Én úgy kívánkozom hozzád !

Akkor nyugszik meg csak szivem, Ha szárnyaid alatt pihen.

Hol talállak ? Hova menjek ? Királyi széked a mennyek;

Lábaid zsámolya a föld,

Jelenléted mindent betölt.

A porszem, a messze csillag,

A fűszál, a virágillat

Mind azt súgja: van, van Isten,

Hogy óvjon, áldjon, segítsen.

Megjelensz Te Uram nékem A világ történelmében ;

Képek tenger-áradatját Te kezeid igazgatják.

Halad éltem kis hajója,

Azt is a te karod ója.

Hajnal szárnyán messze szállnék : Ott vagy — Te fény, én az árnyék.

Égnek-földnek Fejedelme,

Léled kutatja az elme;

S mig az ész keres Tégedet, Megtalál a hit s szeretet.

Áldlak Uram, mert látlak itt, Lát telkemnek szeme, a hit;

S aki szer etet re lobban,

Az Benned él, Te is abban.

Az egek-egei Téged,

A te örök dicsőséged

Be nem foghatják, — mennyivel

Kevésbé, oh Isten, e hely.

De ki magát megalázza,

Annak mennyország tornácza A templom, hol téged áldunk,

S arczra borulva imádunk.

Ének zajául szikla-hitben:

•Erős várunk az Úristen /«

Mint lágy szellő sóhajt a szó: >0h könyörgést meghallgató Ima szárnyal galamb-módra, Oda, hol az Isten trónja,

S megtér olajfalevéllel : Békességgel és reméngngel.

Ige zendiil. Aki hallja,

Annak Istennek hatalma Hivő lelkének üdvére —

Jöjj vándor e híves érre,

S áléit lelked megnyugoszik, Soha meg nem szomjuhozik.

Fájó sebre, égő könyre Balzsamír az Élet Könyve.

Felséges Isten, légy áldott Szent Fiadért, Ki megváltott!

Templomodba add, siessek,

S élő templomod lehessek.

Hadd lépjek Krisztus nyomába, Megbocsátva, tűrve, áldva.

Ez lesz, meglelve Tégedet,

Az igaz Istentisztelet!

SÁNTHA KÁROLY.

A kukotúezás előtt.

Az őszi nap gyönyörűen ragyog, a tiszta híg levegőben itt-ott csillogva úszik az ökörnyál, melyet a meg-meglebbenő szél hirtelen elragad. A fák lombja még zöld, de látszik, hogy nem lesz sokáig ilyen. Egyébként is hullanak a levelek. A föld már majdnem mindenütt föl van szántva, kevés a tarló, néhol zöldéi a répa levele, s mindenütt sárga, kiszáradt a kukoricza. A szél megrázza a száraz leveleket, a melyek kísértetiesen, titokzatosan zörögnek.

Egy óriási kukoriczás szélén a vidám kedélyű házi gazda sorba állítja vadászó vendégeit. A sarokra kerül a barátságos arczu gazdatiszt, melléje egymásután a városi urak, a kik nemcsak a vadat, de az embert, már tudniillik a hajtót is meglövik, ha éppen

Kérjük az előfizetések megújítását s a hátralékos előfizetési pénzek beküldését, hogy a lap szétküldésében akadály ne legyen.