Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-23 / 38. szám
38. szám. Szombat, 1905. szept. 23 Szekszárd, I. évfolyam. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELD HETILAP. Zk/dZegrjeleülls: m.l23.den. sz;oa3n.'b3to23._ Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 140. szám. TELEFON-SZÁM : 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. HIRDETÉSEK legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : HAUGH BÉLA. Kiadja Báter Janos nyomdája Szekszárdon. Szerkesztőbég: Széchenyi-utcza 1085. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. ELtŐFIZETÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre bokiildik : 5 kor. Előfizetési felhívás. Az utolsó évnegyed elején lapunkra előfizetést hirdetünk. Nagy Ígéreteket a, mint kezdetben nem tettünk, úgy most sem teszünk. A közönség érdekeiért vagyunk és leszünk. Nem tekintgetünk jobbra, balra s különösen hátra, hogy ki áll a hátunk megett, megyünk a kitűzött utón nyilegyenességgel s arra irányul minden igyekezetünk, hogy komoly, tartalmas, élénken szerkesztett, mindenkor : irodalmi színvonalon álló lapot adjunk a t. olvasók kezébe. Azzal a hittel, sőt most már biztos tudattal, hogy Tolnavármegye közönsége jó szándékainkat már is megértette, s a jövőben még jobban meg fogja érteni, mély tisztelettel kérjük szives támogatásukat. Lapunk előfizetési ára i egész évre . . 10 kor. — fill, fél évre ... 5 „ — „ negyed évre 2 „ 50 „ Néptanítóknak, ha az előfizetési pénzt egész évre előre beküldik, 5 koronáért küldjük a lapot. A hirdetést mérsékelt arakon, olcsó díjszabással közöljük Hátralékos előfizetőinket kérjük az előfizetési pénzek Szives beküldésére. Hazafias üdvözlettel: 3 „KÖZÉEDEZI“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A piaczok drágasága. Az egész országban panaszkodnak, hogy a piaczok folytonosan drágulnak. Maga a főváros, hova a közeli községek nagy mennyiségben szállítják az élelmi szereket, a hol a választék oly nagy, a hol oly kitűnő piaczok és vásárcsarnokok vannak, mozgalmat indít á drágaság ellen; mert végre is a közönség anyagi állapota forog veszedelemben. A kispénzű emberek nagy tömege épen úgy a piaczra van utalva, mint a telt tárczáju emberek kicsiny társasága. Próbálnak is mindenféle szabály- j rendeletet hozni, hogy az árusítók kapzsi meggazdagodási szenvedélyeit korlátozzák és a vásárlóknak is jogokat biztosítsanak a piaczi hiénákkal szemben. De ennek a papiros védekezésnek alig lehet komoly eredménye mindaddig, mig a hazai mezőgazdaság konzervatív elméleteken nyugszik, mig a mezőgazdaság nem ismeri a belterjes gazdálkodást, a mig mindenütt a hazában nem alkotunk zöldséges és gyümölcstermő kerteket, a mig mindenütt nem lesznek baromfitenyésztő telepek, tejszállitó szövetkezetek, a mig a kínálat nagyobb nem lesz, mint a kereslet. A mi gyenge, elmaradott gazdasági helyzetünkből a szorgalmas bolgár és szerb nép takaros vagyont gyűjt magának akár az Alföldön, akár a Dunántúl, a hol megtelepszik. Látjuk, hogy a bérelt földért, mily összegeket képesek fizetni, látjuk, hogy gyermekeikkel, a földművelés legkönnyebb pepecselő munkájával szép pénzt szereznek, megtollasodva hagyják itt őszszel a földet, mely nekik egész éven át élelmet, öregségükre pedig vagyont biztosit. Mindezt látjuk, de nincs bennünk annyi élelmesség, hogy magunk megpróbálnánk a dolgot, legföllebb irigykedünk az élelmes bolgárra és szidjuk az adó nagyságát. De nemcsak hogy maga a nép TAECZA. Dal az imádságról. Nem az az imádság, Amit annak hívnak, Amit az iskolás könyvek Lapjain tanitnak. Nem az az imádság Amit így neveznek. Mikor sok-sok ájtatos szót Olvasóra szednek. Óh más az imádság, Lélek az és élet . . . Nem kedveli Isten a sok Hasztalan beszédet! — Ha igazsággal jársz Teljes életedbe’, S becsületes munkássággal Töltőd a helyed be, Ha az elhagyotthoz Hajtasz a sziveddel, S könnyes képét felszáritod Édes szeretettel, Ha minden emberben Csak az embert nézed, S bármilyen koldus megérzi .4 testvériséged, Ha nem gyűlölködtél Csak megbocsátottál: — Föl van írva az Istennél, Hogy jól imádkoztál! SZABOLCSRA MIHÁLY. A I^apos völgye. Irta; Kovách Aladár. Régészeti ásatásra indultunk. Wosinsky Mér apátplébános, muzeumigazgató, én és Holub Józsi uramöcsém, vármegyénk fiók- j régésze. Sietve kapaszkodtunk fel a jövendőbeli szekszárd-sárbogárdi gyorsvonatot emlékezetbe idéző helyiállam-érdekü, lassanjárj- továbbérsz vonatunkra. Egy hosszú fütty ; s egy rövid trombitarecscsenés, aztán meg indult a gőzös, mely mint rendesen, most is hosszú teherkocsisort vontatott maga után ; természetes, hogy ilyen körülményeknél fogva a jó meklenburgi fajta nem változhatik ver- i senyparipává. No de legalább végig gyönyör- : ködhetünk a vidéken, akár fénykép felvételeket is tehetünk. Egymás után tűnnének el szemeink előtt a puszták és falvak, de . . . vonatunk szivesen időzik egy-egy neki érdekesebbnek Ígérkező tájkép előtt, legszívesebben azonban az egyes állomásokon; pedig ott ugyan semmi különös nem található : kiszálló, beszálló, az állomás kutjánál mohón itató közönség, rakodó kocsik, állomásfőnök, raktáros, üres söröshordók, tejeskannák, futkozó kalauzok és kocsitolatók. Ez a kép tárul elénk kilencz állomáson keresztül egyenként jó negyedórái időzéssel. Örülünk mikor vonatunk a Sztankovánszky-ba.sté\y elé ér, legalább van miben gyönyörködnünk egy kis ideig s ezt a kis időt fel is használjuk arra, hogy a szépen rendezett parkot s a dombtetőn, mintegy a háttérből egész nagyságában kivillanó kastélyt szemlélhessük. Szinte jól esik az ember szemének ez a művésziesen felállított tájkép. Azután eltűnik ez is és egyhangú lassu- sággal koczogunk Nagydorogig. Itt szeretnénk valamit látni, csakhogy az erdőszerü fék lombjai, mint valami szemérmes leányzót fedik el a falut s a Széchenyi-kastélynak is csupán a tornyai emelődnek a fák fölé; különben kedves kép, s lelki szemünk elé varázsoljuk az árnyékos utczasorokat, a virágos kis ablakokat, melyek mögé szivesen oda képzelünk egy-egy kedvesen mosolygó leányfejet. Doroggal szemben, egy kis völgyelésből látjuk kiemelkedni Sárszentlőrincz tornyát, körülövezve a házak csoportjától. Ez a kép is eltűnik s mi ballagunk szép csendesen, csupán az vigasztal, hogy most már csak Vajta, Czecze, Rétszilas — aztán hála Isten Sárbogárd következik. Hajh, de amig oda érünk ! Kupénkban alig elviselhető a hőség s mi izzadunk a bőséges régé
