Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1905-08-26 / 34. szám

6

1905. aug. 26.

ban úgy vette észre, hogy az udvarában futkározó csibék fölött egy sas keringett, sőt le is csapott; Jakab a sast puskával kezében követte be az erdőbe és ott reá lőtt, csakhogy furfangos vadászszerencsével egy szép fáczánt durran to tt le — amint állítja — véletlenül. Ugyancsak véletlenül Stepanek Ferencz vadőr rajtakapta a szerencsés sasvadászt, — ki a régi szerkezetű filintát, — melyet Állítólag a múlt évben egy odvas fában talált, — amúgy melegében a lassii csárda mellett levő Dunaágba bele hajította.

— An. érd. közönség szives figyelmébe ajánljuk Árva J. könyvkereskedését, Szek- szárdon dr. Hangol féle házban, hol úgy a gimnáziumban, mint a polgári flu- és leány iskolában használandó tankönyvek eredeti bolti áron beszerezhetők. Ugyanott az összes tankönyvekből régi használt könyvek fél áron kaphatók. Iskola fenttartók, gondnokok 10°/o engedményben részesülnek. Különösen felhívjuk a figyelmét a fenti czégnek mai számunkban megjelent hirdetésére.

Borszék.

Ha Székelyfölden jársz — fenyvesek aljában — Hol tündértől népes ragyogó világ van,

M-gejt hiees vizű Bonszéknek forrása,

Mely már Atillát is vendégül traktálta.

Itt pedig Tolnában, bikavér honában,

Borivóktól népes, venyigés világ vau,

Melynek lángborából — ha megtelik gyönggyel A magyar népiélek ősereje tűr fel . . .

Csak borszéki vizet igyunk hát ily borral : Magyar virtust nevel, életkedvet forral . . .

TTXIDÉK.

A simontornyai községház felavatása.

Az 1905. évi Szent István nap örökké nevezetes és emlékezetes nap lesz Sinton- tornya nagyközség történetében. E napon avatták fel a 44 ezer korona költségen épült díszes községházát.

Már kora hajnalban taraczk lövések és sűrűén fellobogózott köz és magánépületek hirdették, hogy Simontornya lakossága ünnepre készül.

A délelőtt folyamán a lakosság először a rom. kath. templomban megtartott ünnepi istentiszteleten vett részt. Itt Zadravecz István, dunafüldvári papnövendék, magasan szárnyaló szent beszéd keretében méltatta Szent István napjának történelmi jelentőségét. A hallgatóság szivében a hazaszeretet lelkesedésével távozott a gyönyörű beszéd hatása alatt a templomból, s a lobogó korláttal körülvett városházához vonult.

A csinos külsejű nagy épület a község közepén, a Sió mellett épült, homlokzatán az aranyozott ősi községczimerrel. Belső helyiségei a legkényesebb igényeknek is kényelmet nyújtanak, mert tágas, világos, magas termei és irodahelyiségei bármely járási hivatal elhelyezésére is alkalmasak lennének. Az épület eszmei tervezése Bereczk István községi főjegyző-, a keresztülvitele pedig Lőwy helybeli épitőczég érdeme.

11 órakor a községháza nagytermében képviselőtestületi diszgyülés volt, melyre a következő vidéki vendégek is megjelentek:

Báró Jeszenszky György főszolgabíró (Gyönk), Késmárki) Dezső szolgabiróf Gyünk), Gyimóty Jenő gymn. tanár (Gyönk),^ dr. Keck László ügyvéd (Gyönk), Tóth Ödön megyei tiszti ügyész (Szekszárd), Albrec - tovics Imre (Szakadáth), Várkonyi Imre jegyző (Gyönk), Niefergall Nándor jegyző (Dunaföldvár), Lordlhnler Dezső cs. és kir. főintéző (Nagy-Dád), Faragó Dénes intéző (Ráczegres), báró Jeszenszky Ödön szolga- biró (Gyünk), dr. Fantusz Fülöp kasznár (Ráczegres), László Ede műegyetemi tanár (Budapest), Báli Sándor polg. isk. tanár {Szigetvár) és végül Rátkay László a kerület országgyűlési képviselője stb.

A diszgyülés keretében dakucs János biró megnyitó beszédben köszönetét mond a

KÖZÉRDEK

jelenlevőknek megjelenésükért és rámutat az uj községházának szükséges voltára.

Bereczk István főjegyző előterjesztette a községháza felavató ünnepélyére vonatkozó elöljárósági határozati javaslatot, többek között megemlékezik Zenker Alajos műépítészről, a községháza tervezőjéről, Löwy Mór fiairól, mint az épités elvállalóiról és Reisz Ede főmérnökről, mint az épités ellenőrzőjéről. Ezekre és az összes munkásokra Istenáldását kéri.

Dr. Kis István körorvos szép értekezésben beszél a községek mai szervezetéről a polgárság jogairól és kötelességeiről. Hatásos beszédének végén kulturális tevékenységre hivja fel a képviselőtestületet. Beszédjét, mely érdekes rajza a községi élet fejlődésének alább egész terjedelmében közöljük.

Löwy Jakab a községháza építését ismertetve, szakismeretre valló szavakban emlékezik meg a görög, római és végül hazánk építészetének fejlődéséről. Javasolja a községnek szép épületekkel való nagyobbmérvü emelését, áldást kér azokra, akik az uj községháza építésének eszméjét felvetették.

Báró Jeszenszky György főszolgabíró élteti Simontornya közönségét, mert önzetlenül a jövő nemzedék számára ily szépet alkotott, kívánja, hogy a simontornyaiak példája kihasson a többi községekre is.

Totlh Ödön vármegyei tiszti ügyész, a ; szülőföldhöz való ragaszkodás magasztos I érzelméről mondott hatásos beszédet.

Németh József községi képviselő báró Jeszenszky György főszolgabíróhoz intézte szavait, kérve öt. hogy községünk ügyeit —- úgy mint eddig — továbbra is szivén hordja.

Végül dr. Vas Izor orvos a szellemi vezetés buzgalmáról és szorgalmáról nyilatkozott elismerőleg s indítványozta, hogy az összes beszédek jegyzőkönyvbe vétessenek, mit a közgyűlés el is fogadott.

A gyűlés bezárása után a közönség a községháza elé vonult, hol az Isten szabad ege alatt Bereczk István községi főjegyző üdvözölte a fenkölt gondolkozásu lakosságot, a mely mint beszédében mondá nemcsak lelkesedni, de áldozatot is tud hozni a köz- ügyekért. Kívánja, hogy az épület legyen minden időn át a legszebb erények méltó emlékműve, ragyogjon az mindig a tisztaság sugarától s hogy adjon a Mindenható a népnek böleseséget, hogy e diszes épületbe mindig oly vezetőket válaszszon, kik lelki- ismeretes buzgalommal teljesitik feladatukat. Isten áldását kéri az épület tervezőjére, • építőjére s mindazokra, kiknek verejtéke és fillére megalkotó.

Ezután Rátkay László országgyűlési képviselő vette át a szót. Beszélt a községről mint a nemzet élet fájának egy gyökérszáláról, beszélt az ifjúság neveléséről, az ipar és kereskedelem fejlesztéséről, a haza . szerétéiről és a felekezeti egyetértésről;

| megjósolta, hogy Simontornyának olyan lesz jövője, mint múltja volt. A hévvel, lelkesedéssel előadott szép beszéd nagy hatást tett a hallgatóságra.

De a község érdemes elöljárósága nemcsak szellemi táplálékról gondoskodott, hanem I a községháza udvarán bort, sört, kiflit és szivart osztatott szét.

Délután 1 órakor volt a nagyvendéglő 1 feldiszitett udvarán a társas ebéd, hol a szelle- ' mes felköszöntőkben sem volt hiány.__

Az első felköszöntőt Totlh Ödön a királyra mondotta, később pedig Rátkay „a nemzet Őfelségére“ ürítette poharát. Pohárbeszédet mondtak még: Mányoky T., Gyimóii Jenő (Gyönk), Lőwy J., Tauscher Dénes, Báli Sándor (Szigetvár), László Ede (Bpest), dr. Kiss István, Bereczk István, dr. Vas Izor.

Este a nagyvendéglő udvarán, czigány- zene mellett tánczmulatság volt, együtt mulatott a község kicsinyje nagyja, méltóan az ünnep jelentőségéhez.

Salamon Ferencz és Fonyó Jenő szép amateur felvételekkel is megörökítették az j ünnepély7 főbb jeleneteit.

íme igy folyt le községünk e szép ünnepsége, melyhez hasonlót már rég nem láttunk. Szívből kívánjuk, hogyenapon elhangzott szebb- iiél-szebb eszmék megvalósuljanak, hogy az immár rendeltetésének átadott községháza a haza és felebaráti szeretetnek s a felekezeti ! és társadalmi egyetértésnek és a magyar nemzeti kultúrának temploma legyen.

K. M. J.

* *

*

Dr. Kiss István körorvos egy kis tanulmánynak is beillő beszéde ez.

Mélyen tisztelt ünneplő közgyűlés!

Mai napon ünnepelvén községházunk felavatását, örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy visszapillantást vessek általában a község fejlődésére, mai szervezetének kialakulására és a községet képviselő és vezérlő testületnek a polgárokkal szemben való kötelességeire.

Általában községnek nevezünk egy helyközösséget, a mely egyesíti a hasonló j érdekek és czélok által szorosabb összekötte- i tésbe hozott egy területen lakó polgárokat. Tehát a politikai államtestben ez képezi a legkisebb egységet, épugy mint a polgári testben a család.

Honfoglaló őseink, mint nomád nép családi szervezettel bírtak és családfők által kormányoztattak, de ez még nem szervezett közösség. Már bejövetelükkor találtak itt városokat, mint a régebbi német uralom maradékait és később a beköltözött szászok úgy a Szepességben, mint Erdélyben alkottak rendezett községeket is, alapját vetvén meg j a városoknak és városi polgárságnak. Mai nap is a községet úgy tekinthetjük, mint az évszázadok alatt megerősödött város és szab. kir. város kezdetet.

Ekkor a falu vagy község nem volt egyéb, mint sátor vagy kunyhó telep, hol az urasági jobbágyok meghúzták magukat, szolgálván a robotot és munkálván a földet.

Már Nagy Lajos király .és később Mátyás alatt több-több szabadságot kaptak a jobban összetümürülő községet alkotó jobbágyok és a szabad költözködés is megadatott nékik. Az adót vagy tizedet az uraság és papság természetben beszedte rajtuk, apró peres ügyeiket elintézte az úri szék. Evvel szemben az ország védelme egyedül a köz- és főnemesség és főpapság kötelessége volt, ők voltak tehát a nemzet fenntartó elem.

Több önállósággal bírtak az u. n. mezővárosok, melyek vásártartási joggal is rendelkezvén önálló ipart és kereskedést fejthettek ki. Így Simontornya már 1875-ben kap vásártartási jogot és évszázadokon át egész vidék emporiuma. A török 140 évi uralma alatt innen kormányoznak 120 községből álló szandzsákságot. Nagyobb önállóságra vergődhetett ez alatt a város, mert 1700-ban Gorics Miklós akkori városi jegyző oly értelmű szerződést köt az uj birtokossal Gr. Styrummal, hogy : „soha jobbágyoknak nem tekintetnek, hanem szabad polgároknak,“ — ugyanekkor megegyeznek az adóra és tizedekre nézve.

A község mostani alakját és szervezetének alapját az 184S-iki törvényekben kapta meg, a mikor is megszűnvén a jobbágyság, egyenlő kötelezettség alá került az ur és a paraszt A katonakötelezettség és adózás közössége úgy a középbirtokoknak a községekben és azok közelében való szétszórtsága egybeolvasztotta az érdekeket s a régi köz- | birtokos osztály a paraszt jobbágysággal és iparossággal együtt alkotta a mai községet. Sajnos, bogy a nagyobb birtoktestek ma is nagyrészt idegennek tekintik magukat ezen közösségtől és még ma is csüngnek holmi feudális hagyományokon.

A község mint autonom testület képviselői utján szabadon rendelkezik és intézkedik belügyei felett; másrészt azonban végrehajtó közege is felettes hatóságainak. Ónálló hatásköre nagy nemzetgazdasági tevékenységre teszi hivatottá, bár kezei meg vannak kötve a törvényhatósági engedély szükségessége által, mégis tekintélyénél fogva számos esetben üdvös működést fejthet ki népe javára.

A magyar nép mint őstermelő, vele született hajlamánál fogva igen ragaszkodik a földhöz, melytől csak a végső szükségben válik meg. A népszaporulat és eme ragaszkodás folyamánya a mindinkább fellépő föld- ! éhség.