Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-26 / 34. szám
Szekszárdi I. évfolyam 34. szám Szombat, 1905. augusztus 26< TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. ZbvdZegrjelenife mőjn.d.en szombaton. Kiadóhivatal: Széchcnyi-utcza 140. szám. TELEFON-SZÁM : 22. Ai előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. HI<*Z>HTÉSHK legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : HAUGH BÉLA. Kiadja Biter János nyomdája Szekszárdon. Szerkesztőség: Széchenyi-utcza 1085. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. EUÖpiZBTés : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 90 fUL NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 9 kor. Kinek van igaza? A múlt vasárnap munkásgyűlés volt Szekszárdon, amely gyűlés a napi politika mellett mellesleg — munkáskérdéssel is foglalkozott. A gyűlés szónoka hevesen kelt ki a nagytőke, a mágnás, főpapi s más nagybirtokok ellen. Beszéde egyúttal felhívás volt a — keringőre s hogy a jobbára föld- mives ^hallgatókat is megnyerje az — általános szavazati jognak, természetesen a szónok megemlékezett a mező- gazdasági sztrájkról is, izzó s meglehetősen nagy oszíálygyiilőletet hirdető szavaival a sztrájk okául egyenesen a nagybirtokosok sziikkeblüségét hozta fel. Ez a körülmény ismét aktuálissá teszi, hogy a sztrájk kérdésével foglalkozzunk. Hogy is áll tehát csak a dolog ? Mezőgazdasági sztrájkok idején gyakran fölmerül a kérdés, kinek van igaza, a munkaadónak-e vagy a munkásnak? A felelet az szokott lenni, hogy a lelketlen izgatók bujtogatják föl a tömeget, hogy bujtogatás nélkül nem is volna sztrájk. A vakmerő izgatás valóban any- nyira vitte a dolgot, hogy a bérmozgalom ott is felüti fejét, a hol erre tulajdonképen semmi ok nincsen. Tele van a levegő sztrájkoló hangulattal, szinte divat lett a sztrájk, s legtöbben csak azért sztrájkolnak, mert mások is sztrájkolnak. Es az ilynemű mozgalom csakugyan az izgatók rovására írandó, a kik nem igen törődnek mással, mint a maguk hasznával, s mikor a bomba elrobbant, legelső sorban ők menekülnek. Hogy aztán a félrevezetett tömegből hányat szúr keresztül a szurony, hányat talál a golyó, arra nekik már nincs gondjuk, ők folytatják kisded játékaikat. Ámde tekintetbe kell venni azt is, hogy sok helyen nagyon alkalmas a talaj az izgatásra, mert nem csak lelketlen izgatók, de táglelkü munkaadók is vannak. Mondják, felette érdekes Tolnavármegye alispánjának a legközelebbi vármegyei közgyűlés elé terjesztett időszaki jelentése, amely bizony leplezetlen mezitelenségben tárja fel a valót s az itt-ott személyesen tapasztalt szomorú részleteket. Kár, hogy a kinyomatott példányokat, a Az anya. Tenger sok a gondja a szegény anyának : Küldözgeti a pénzt katona-fiának. Tizes is, százas is akad a levélbe — Nincs már otthon kalács, nem jut pecsenyére. Uj levelet hoznak a szegény anyának, Uj levelet visznek katona-fiának. Egyes is, ötös is akad a levélbe S nincsen már a háznál sóra, sem kenyérre. A földjét más szántja, régen más kaszálja, De sebaj, — hisz fián az Isten áldása : Hadnagy, már főhadnagy, kapitány egy évre S el is jön már érte, úgy irta, Ígérte . . . Most küldene csak még! De nincs egy falatja, Könnyeit az üres levélbe hullatja . . . És már köngje sincsen, csak a választ várja, Kétszer is elszalad egy nap a postára. Nem jön semmi, semmi ... De fia betoppan, Nem katona, koldus; talpig csupa rongyban. Megáll az ajtóban, némán, szólni nem mer, Olyan szánni való, olyan rongyos ember — De az anyja felsír, kél karjába zárja, Csókolja s keresgél a ládafiába. Egg-egy huszas, tallér . . . Évről esztendőre Takargatta szépen : jó lesz szemfedőre. Veszi, fut, beváltja, olcsón elprédálja : Hadd legyen szegénynek legalább ruhája, — Egy jó vacsorája . . . BODNÁR ISTVÁN. Esterházy Bálint gróf Emlékirataiból. — Esterházy megnősül. — (Tekiatve azt, hogy e lap ismertette Magyar- országon legelősször Esterházy Emlékiratait s már két izbea (1. Közérdek 26. és 29. sz.) fölmentre éreztük magunkat, hogy e szemelrény fordításához hosszabb bevezetést Írjunk. 1783-ban vagyunk. Esterházy szép katonai karriért csinált, kedvelt személy az udvarnál. Édesanyja, aki sokat betegeskedett ezidötájt, levélben kérte fiát, hogy keresse fel őt, szeretné mégegyszer látni halála előtt. „Ez a levél szent parancs volt előttem“ Írja Esterházy. Léra ült s Viganba sietett, hol édes anyját, 8 nővérét nagy örömére egészségben találta. Édes anyjának — mint nővérétől hallotta — csak egy óhaja- volt, hogy megérje még fia nősülését.) — A csekély vagyon, mondá nővérem, amely önnek, mint nőtlen embernek jólétet | biztositott, de nem engedte, hogy élettársat keressen magának, ma már nem akadály. I Tekintélyes jövedelme, állása van, elnyerte a cordon bleu-t, az udvarnál kedvelik, találhat tehát oly feleséget, aki megfelel önnek s akinek van vagyona, amivel gyermekei jólékibocsátás előtt, mint hajdan a tárogatót gondosan összeszedegették. Itt is, ott is van tehát hiba, éppen azért nincsen igaza a múlt vasárnap sociál demokrata szónokának a mikor minden hibát nagybirtokosaink, mágnásaink s főpapjaink nyakába sóz, s egyoldalúan őket teszi meg az általános sztrájk egyedüli okának, mert, hogy ha valahol, úgy a humánus és méltányos eljárást éppen az ilyen nagyobb uradalmakban érzi leginkább a munkás. Ily helyeken úgy látszik, hogy számolnak az országos nyomorúsággal, s abból a szempontból indulnak ki, hogy a jóindulat minden erőszaknál többet ér; de ha hasznossági okokból gyakorolják is a méltányosságot, akkor is okosan cselekszenek, mert végre is nekik szükségük van arra, hogy a munkások ne ellenséget, hanem jóakarót lássanak a földesúrban. Es szükségük van arra, hogy ez a munkásnép lehetőleg elégedett legyen, mert ha ezek is elmennek Amerikába, ki művelné meg a nagy birtokot. De bármi vezérli is őket a méltányosság gyakorlásában, ezt hazafias Mai számunk 12 oldal tét biztosíthatja. Édesanyjának e világon az az egyetlen kívánsága, hogy unokákat láthasson maga körül, mielőtt meghal: megtagadhatja-e ön e kívánsága teljesítését. Egyedül azon ígérete hosszabbíthatja meg édes anyánk napjait, hogy nem marad nőtlen. Ez a valódi érzelem hangján tett kijelentése nővéremnek — akit gyengéden szerettem — arra az elhatározásra birt, hogy rögtön felkeressem édes anyámat s számot adjak beszélgetésünkről s elhatározásomról. Megígértem, hogy Párisba érve megfelelő házasság után nézek, amely a születéssel — erre sokat adtam — vagyont is egyesit. . . (1783 novemberének végén útra kel Vigan- ból s deczember végén ézkezik meg Parisba. 1784 január 1-én teljesül régi v gya: a szent- lélekrend lovagja lett (chevalier de 1’ Ordre).Ki lévén elégítve ambícióm e tekintetben jelenleg nem volt semmi óhajom; más részről azonban nagyon éreztem az agglegény élet ürességét s unalmasságát. Biztatott az az óhaj is, hogy édes anyámnak tett Ígéretemet teljesítsem, akit szerettem, tiszteltem, s akinek annyi éven át nem viseltem úgy gondját, mint tehettem volna; emiatt gyakran tettem is magamnak szemrehányást. Elhatároztam tehát, hogy megnősülök, de nem voltam biztos még a személy megválasztásában. Oly szerencsésnek éreztem magam, hogy féltem, ha megváltoztatom helyzetemet, tönkreteszem szerencsémet.
