Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-19 / 33. szám
1905. aug. 19. KÖZÉRDEK 7 elszaladgál valahogyan, mert hiszen ott árnyék van. Hanem a réten, a tarlón, a herében nincs árnyék, oda teljes erejével süt a nap. S ha valamely boglya vagy bokor akad útközben, a lihegő vizsla meghúzódik árnyékában s úgy tesz, mintha nem akarna odébb menni. Pedig hogy örült induláskor, gazdájának majdnem a nyaka közé ugrott. De hát a meleg, a czudar forróság. Még a szimatja is besült. Elszalad a fürj mellett s a fürj csak akkor kel föl, mikor a vadász odaér. Szegény kis madár. Neki is melege van, lusta röpülni. Nem is repül sokáig. Egy durranás és a kis madár bevégezte földi pályáját. A vizsla egyszerre fölvidul, szalad és nemsokára hozza a madarat, a mely elsőnek kerül aggatékra az évadban. A nap is kezd lehanyatlani, valamit enyhül a forróság. A réti virágok illatát széthordja a lebbenő szellő, a madárvilág is hangot ád. A pipiske, a pacsirta el-elsirja magát, a barázdabillegető vidáman csicsereg, a szőri szarka keservesen rikkant a bokor legmagasabb helyéről, a vadgalamb szótlanul evez a légen át, annál hangosabb a fűzfán kopogó tarka harkály. No és az apró legyek. Ezek a legnagyobb furróságban is oly vígan dongának az ember mögött, mintha kéjelegnének a napsugárban. De áll a vizsla. Kinyúlik, a milyen hosszan csak lehet. Az orra, a mely az előbbi keresésben szinte hangosan kopogott, most halkan, de szüntelenül dolgozik. Egyik első lábát fölemeli, farka pedig mereven nyúlik fölfelé. Arczulatján szinte visszatükröződik, mennyire élvezi a vad szimatot s egész testének minden porczikája remeg az izgatottságtól. De ő azért csak áll és hosszabbra nyúlik, mert igy illik egy jól nevelt vizslához. A vadász biztosra veszi a foglyokat s képzeletében legalább kettőt már kezében tart. De mikor közel ér a kutyához, kiugrik a kis süldő. Izgatottan megrándulnak karjai, de nem szabad lőni, mert tiltja az Írás. A kutya nyihogva lapul a fűben, szeretne a kis füles után iramodni, de neki meg a vadász tiltja. És a kis füles ijedten menekül a kukoriczába, itt meglapul egy töklevél alatt, aztán megint tovább rohan erre is, arra is, sujra összekerül a kutyával egy másik kuko- riczában. Látszik, hogy még tapasztalatlan szegény, egy hónap múlva már több lesz a tapasztalása, talán az egyik hátulsó lábát úgy huzza maga után. De a kutya ismét áll és hosszúra nyúlik. No ezek már biztosan foglyok. Pedig dehogy. Egy öreg nyúl; a melyik nem is nagyon siet. Talán nem bír, vagy tudja, hogy , nem bántják. Prrrrrrr ...............Kétségbeesett lárma. A v adász szivének dobogása is eláll, pedig jól ismeri ezt a gyönyörű lármát. De oly hirtelen jött . . . Hol a kutya ? Szól a puska duplán és nem esett semmi. Foglyok voltak, legalább húszán, ha nem többen. Talán har- ! mincz is és egy sem esett. Persze, persze. , A puska az oka, nagyon összehord, no meg a nap is odasütött. Az a haszontalan dög is. Most kell neki másfelé kószálni, mikor itt volt a gyönyörű falka. Volt, volt, de már nincs. Oh hogy savanyítanák be a nyomorult dög orrát, mert nem ér^ ám semmit, gondolja a szomorú vadász. És a szegény vizsla szintén szomorú. A durranásokra megjött, de hát nincs semmi, nincs mit elhozni. Lekonyitja fülét, farkát s úgy tesz, mintha beteg volna, résztvevőén néz gazdájára, a ki még most is keres a tarlón, hátha rosszul j látott, hátha esett mégis valami. Biztatja a kutyát is, hogy keressen. A kutya szaladgál jobbra-balra, de nem talál semmit. Azaz ! hogy a kukoriczából visszatérve hoz valamit a szájában. Tehát mégis .... Jaj de az a valami csak egy elhajított rossz bocskor. Tehát csakugyan semmi. A vadász fe jét csóválja, nézegeti a puskáját, hátha valami baja van. De a baj nem mutatkozik. A kutya arczulatja ellenben már nem szomorú; csak úgy félszemmel néz a gazdájára s mintha guoyosan nevetne és gondolná: bizony te voltál az ügyetlen. No de nem baj. Majd utánuk megyünk, majd megtaláljuk őket, s akkor aztán jobban vigyázunk, mert üresen csak nem megyünk haza. Nem, nem. Inkább elmegyünk ahhoz a bizonyos praubsicz“-hoz és egy forintért veszünk 4—5 foglyot, mert ennyi mindig van raktáron a betyárnál. Hajdú Elemér. A 12. ulanus ezred lóversenye. A székes- fejérvári ulánus ezred kedden érdekes lóversenyt rendezett, amelyen a tolnai tisztikar is részt vett, igy az ötödik futásban Mészáros Ervin hadnagy, a ki nem csak kitűnő vívó, hanem kitűnő lovas is, elsőnek futott el pompás Eskimó lovával a bírói páholy előtt, de a versenyben olyan lovak vehettek csak részt, a melyek sem első, sem második dijat nem nyertek, igy Mészáros hadnagy nem tarthatott igényt az első díjra, mert lovával már párszor győzött. Ezúttal tehát versenyen kívül ért elsőnek a czélhoz. MULATSÁGOK. A gyönki kaszinó mulatsága, A gyönki kaszinó folyó hó 13-án tartotta meg nyári mulatságát. Az újabb időben a szétvonás helyett, az összetartozandóság érzetét melegen felkaroló gyönki társadalom szinejavát, rang, társadalmi és felekezeti különbség nélkül egyesitő mulatság, a vidék igen élénk részvéte mellett folyt le, és a mulatság sikerén sokat fáradt gyönki itjuság tömeges megjelenésével meg is hozta a kívánt erkölcsi és anyagi sikert, a mennyiben a késő hajnali órákig együtt maradt közönség nagyja és apraja ugyancsak kitartóan hódolt a táncz istennőjének. A mulatság sikerének előmozdításához nagyban hozzájárult Óvári] Ferencz nagybérlő és neje, a kik díszes, majdnem angol kertnek mondható kertjüket e czélra szívesen átengedték, és mindenben az agilis rendezőség kezére jártak, és szeretetreméltóságukkal a mulatság kellemeinek emeléséhez jelentékenyen hozzájárultak. A színes üveggömbökkel gyönyörűen világított kertben találkát adott Gyönk és vidékének közönsége. A megjelent díszes hölgykoszoru névsora a következő : Dr. Erdős Emilné, Engelman Gyuláné, Baumgartner Vinczéné, Falkner Edéné, Fodor Gyuláné, Glöckner Béláné, Haksch Ferenczné, Klein Endréné, Dobó Jánosné, Kovács Ká- rolyné, Kovács Lajosné, Dr. Kővágó Sán- dorné. özv. Grosch Pálné, Lakatos Lajosné, Linde Gyuláné, Lorschy Béláné, lllgen An- talnó, Dr. Nozdroviczky Ferenczné. Ováry Ferenczné, Reichert Gyuláné, Dr. Schall Kálmánné, Schmidt Ferenczné, Szakonyi Kristófné, Szász Ignáczné, Ürögdy Józsefné, Quittner Bertalanná, Weinberger Béláné, Falkner Lujza, Falkner Mina, Glöckner Jólán, Fischer Ella, Hoffner Melania, Klein Jólán, Klein Mariska, Klein Ilona, Kovács Mária, Kovács Erzsi, Kis Erzse, Kis Gizella, Kővágó Piriké, Linde Karolin, Etelka, és Ilonka, Reichert Stefánia és Jósua, Nöthling Mariska, Schell Irén és Olga, Nozdroviczky Jósua és Jolán, Vieder 01ga._ Lorschy Ilonka, Szász Ilona és Böske, Ürögdy Bözsike, Schulz Zsófia és többen, a kiket feljegyeznünk nem sikerült. Szüreti mulatság. A tolnai fiatalság 1905 augusztus 20-án a „Fehér ló“ szálló nyári helyiségében a helyben felállítandó Kossuth-szobor alap javára zártkörű szüreti tánczmulatságot rendez. Belépődíj személyen- kint 80 fillér. Kezdete d. u. 4 órakor. Kedvezőtlen idő esetén a mulatság augusztus 26-án fog megtartatni. PÉNZINTÉZETEK. A Bonyhádi Segélyegylet 40-ik évi mérlege. Bonyhád község közönsége első volt megyénkben, mely a „Sultze Delitsch Hermann féle Népbank“ eszméjét felkarolta és 1865-ik évében a szövetkezés ezen üdvös eszméjét megvalósitotta. Ma, midőn az ügyes vezetés alatt álló intézet 40 évi múltjára visszatekint az elfogulatlanul ítélő szakember, a helyi Patriotismus érzésén felül helyezkedve az igazságnak megfelelően ki kell jelenteni, hogy megyénkben nem csak az alakulás idejét, de a fejlődést és fejlettséget illetőleg is első helyet foglalja el vármegyénk szövetkezetei között a Bonyhádi Önsegélyző Szövetkezet. És mindez abból magyarázható meg, hogy mig a többi hasonló intézetek a fiók népbankokra nem fordítottak és fordítanak nagy súlyt, addig a bonyhádi intézet a kölcsönök gyors közvetítésével, a fiók kezelők jó megválasztásával, a vidéki tagok érdekének istá- polásával, a vidéki forgalmat, — ily tekintélyes intézet fentartására elégtelen Bonyhá- don kívül, — úgy felemelték, hogy 3.602,974 K. 07 f. bevételt, ugyanannyi kiadást, tehát 7.205,848 K. 14 f. összes forgalmat tudott ezen intézet az 1904—1905. évben felmutatni. Dicséret illeti meg ezért a vezetőket, akik sem jobbra, sem balra nem tekintve, nyílegyenesen haladtak előre egészséges üzleti szellemmel és kereskedelmi rugékonysággal azon az utón, amely intézetük fel virágozásához, megizmosodásához vezethet csak. De a hosszas évek üzleti tevékenységének kalmár szelleme nem ölte ki a vezetőség szivéből a nemes eszmék iránti érzéket sem. Ámbár a 40 év küzdelme az embertársi szeretet érzéséért folyt le, mégis nem mindennapi gondolkozásra mutat ezen indítványa az igazgatóságnak, — amely már határozat is, mikor e sorok Íródnak — hogy a Bonyhádon felállítandó főgimnázium alapjára 20.000 K. áldoznak. Szebben megölni 40 év eredményes munkáját nem is lehetett volna! Megemlítendő ez is, hogy szigorúan szem előtt tartva a jobbára szegény- sorsú kölcsönkérők érdekét, a hetibetét hátralék után hetenkint 2 fillérben megállapított késedelmi bírságot 1 fillérre szállították le. Ily intézkedések, — azon ügybuzgalom és előzékenység mellett, amely közismertté tette a bonyhádi önsegélyző egyletet, — nem csoda, hogy megerősítik az intézet pozitióját, s érthetővé teszik azt is, hogy Szekszárdon (hol hasonló intézet van) és Bátaszéken (a hol ez évben alakult hasonló intézet) oly erőteljes fiókja van a bonyhádi segélyegyletnek. Az intézet működéséről, amelynek élén Stern Miksa igazgató, Murhauser Imre aligazgató és Klein József titkár áll, a következő száraz, de szakértő előtt sokat uiondó számadatokkal számolunk be. Összes forgalom 7.205,848 K. 14 f. volt, a tiszta nyereség 106,400 K 38 f. Összes vagyon 2.325,029 K. 90 f. képvisel, a tartalék alap 42,562 K. 74 f. és a nyugdíjalap 50,080 K-. 21 f. A 6°/o-os kamat fizetés mellett a befizetett tőke 5’79°/o kamatozott. A betétek (1 K. hetenként) száma 11,958 volt, az előző évi 11,220- szal szemben. Mig máshol ezen téren is visz- szaesés konstatálható, addig ezen intézet 738 betét emelkedést tud kimutatni. A feloszló csoport minden betétjére, a melyre 312 K. fizettetett be, 371 K. 40 f. fizettetik ki augusztus hó 14 és 15-én, tehát a XVIII. csoport betétenként 59 K. 40 fillért jövedelmezett. A szövetkezet váltók leszámítolásával is foglalkozik, amely lehetségessé teszi, hogy tagjai, ha betétükön felül kölcsönt akarnak felvenni, ott elégithessék ki pénzszükségletüket és ne kelljen más pénzintézethez for- dulniok. Valóban az intézet megtesz mindent, hogy mint a kereskedő, üzletfeleit a legelő- zékenyebben, modern üzletkezeléssel, s emellett a jól szervezett fiókokkal és a részvénytársu- latokkal is versenyző gyorsasággal kielégítse. G A Z D A S A G. A pécsi bortermelők mozgalma. A borhamisítók ellen intézett irtó eljárás az ország egy borvidéke hitelének sem ártott annyira, mint a pécsi-villányi borvidéknek. Az oly hírhedtté vált Engel-czég Pécsnek volt legnagyobb borkereskedője, s a bor- fogyasztók még évekre is a legnagyobb bizalmatlansággal vannak a pécsi vignetta ellen, pedig ennek a bizalmatlanságnak ma már nincs elfogadható oka. A termelők, a kik drágán restaurálták termővé a filloxera pusztítása után szőlőiket, valósággal gazdasági tönk szélére jutnak, ha a bizalmatlanságot meg nem tudják törni. A termelők ezért akcziót inditanak értékesítési szövetkezet létesítésére.
