Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-19 / 33. szám
1905. aug. 19. KÖZÉRDEK 5 hol a községi elöljáróság élelmezéséről gondoskodott. Itt a görögkeleti templomszolga tudott vele beszélni s előadta, hogy 23 éves, neve : Terescsenka Vladimir, róm. katli. val- lásu, oroszországi, vilnai illetőségű. Elbeszélte továbbá, hogy több száz katona van készenlétben Oroszországból való kiszökésre, mert a zsarnok uralmat szolgálni már nem tudják, nem akarják s ezek mindnyájan Magyar- országban óhajtanak letelepedni, mert ismeretes előttük a magyar nép szabadságszere- tete. Nevezett katonaszökevényt f. hó 10-én az itteni csendőrség a paksi szolgabirósághoz szállította át. — Zászló szentelés. A döbröközi tűzoltó egylet zászlóját a múlt vasárnap szentelték fel nagy ünnepélyességgel. 15 éves jubileumát ülte meg ekkor a döbröközi tűzoltó-egylet s ez alkalomból a tolnamegyei tűzoltó szövetség is ott tartotta szokásos évi közgyűlését. A vidéki tűzoltó-egyletek egy- nehánya már szombaton odaérkezett. Ekkor volt az ismerkedési estély. Vasárnap reggel 5 órakor tűzoltói zenekar járta be az utczá- kat. Gyülekezés után a zászlóanya: Illyés Gyuláné üdvözlésére vonultak a tűzoltók. 9 órakor mise volt, amely után Palkó adminisztrátor magas szárnyalásu beszéddel áldotta meg az uj zászlót, mely nek nyelébe Illyés Gyuláné a zászlóarya verte az első szeget. Zászlószentelés után a tűzoltó-szövetség Boda Vilmos elnöklésével közgyűlést tartott. Egy órakor társas ebéd volt. Az első köszöntőt Boda Vilmos elnök mondta a zászlóanyára. 5 órakor tánczmulatság fejezte be a sikerült ünnepséget — A pécsi bányász sztrájk vége. A Dunagőzhajós Társaság pécsi szénbányáiban kitört sztrájk ma véget ért. A sztrájk csak kis mértékben akasztotta meg a bányák szállitó képességét, s most a rendszeres széntermelés és szállítás ismét a rendes mederbe terelődött. A váraljai, szászvári és mányoki szénbányákban kiütött sztrájk szintén megszűnt. Nagy az érdemük ebben a tapintatos bánya - mérnököknek, különösen Singer Bálimnak és Grósz Ábrisnak, kik minden lehetőt elkövettek a bányászok megnyugtatására. — A dinnyehójak. Most, hogy beütött a dinnye-évad, mindenki tapasztalhatja, hogy a kivágott héjakat szerte-széjjel szórják, s nincs az egész városban egy ember, a ki e piszkot eltisztitaná. Ez különben nem volna olyan nagy baj, mert hozzá vagyunk szokva, hogy Szekszárdon piszok is legyen. Nagyobb baj az, hogy a dinnyehéjakon el lehet csúszni, s a csúszás következményei kiszámíthatatlanok. A minap a szekszárdi társaság egyik kedvelt tagja csúszott el a dinnye héjon, de szerencsére nem történt egyéb baja, mint hogy a térde lehorzsolódott és végigszakadt a nadrágja. Mégis fölhívjuk az illetékesek figyelmét arra, hogy legalább a forgalmasabb helyekről tisztittassa el a dinnyehéjat, mert előre- láthatatlan szerencsétlenségnek veszi igy elejét s a tisztaság is'nyer vele. — Tűz. Bátán, az úgynevezett tuskés földön, e hó 14-én nagy tűz veit. — Tóth József szalmája gyuladt ki s ettől elégett az ottani szérűn összehalmozott, s 14 kisgazda tulajdonát képezett részint szilma, részint még csépeletlen gabona, 1069 kor. értékben. A nyomozás szerint a tüzet a cséplőgép mellett dolgozott munkások gondatlansága okozta. — Agyonlőtte magát. Folyó hó 12-én a reggeli órákban Reinauer Bálint 58 éves bátaszéki gazda agyonlőtte magát. Gyógyíthatatlan betegsége miatt unta meg az életét a különben is rendkívül ideges ember. — Megkerült aranyóra. Schwarz Lajos utazó a minap Szekszárdiba érkezett, s hogy a szállodai költséget megtakarítsa, egyik barátjához szállott. Barátjában azonban nem igen bizhatott, mert elalvás előtt aranyóráját a szalmazsákba, pénztárczáját pedig a vánkos alá rejtette. Csakhogy Schwarz ur, az utazó, szórakozott ember, s reggelre elfelejtette, hova tette óráját. Hiába kereste, nem találta. E miatt annyira ideges lett, hogy rendőrért kezdett kiabálni, a ki természetesen nem jelentkezett; de jelentkezett helyette barátja, a ki a gyanúsítások miatt Schwarz urat galléron ragadta és rövidesen kilökte az udvarra. Az esés jót tett Schwarz urnák, mert hirtelen eszébe jutott, hogy hova rejtette óráját. Rohant vissza a szobába, de barátja útját állta, s csak nagy erőlködés után sikerült megértetni^ hogy most már vége minden félreértésnek. És az óra csakugyan a szalmazsákban volt. — Gyújtogató feleség. Molnár János bölcskei lakos folytonos viszálykodásban élt feleségével, Horváth Borbálával ugyanyira, hogy ott hagyta a feleségét s elment Pest megyébe a Hartamelletti Kis-Kékes pusztára fiához, Molnár Istvánhoz. De az asszony itt sem hagyott neki békét s azt kivánta, hogy a bölcskei szigetben levő, öt holdnyi szántóföld idei termésének felét adja oda neki az ura; ámde Molnár ebbe nem egyezett bele s ekkor azt kiáltotta oda az asszony az urának, hogy ha nem adja oda a termés felét, akkor ne számítson a másik felére se. Múlt hó 26-án Molnárnak dolga volt Bölcskén és Kovács Györgynéhez szállt. Itt is felkereste a felesége, délelőtt kilencz óra táj ban s a válóperük, no meg a szigeti termés felől kérdezősködött, de az ura bizony nem válaszolt reá semmit. Erre aztán azt mondta az asszony: nohát, ha nem adja oda, jól van, — úgy se lessz vele szerencséje s ezzel távozott, de nem a falu felé, lakására, hanem a szigetbe vezető utón. Mintegy egy óra múlva a falutól egy kilométerre fekvő szigetben tűz támadt a gabona asztagok között és elégett a Molnár János termése. Az igen alapos gyanú miatt a csend- őrség elfogta az asszonyt. — Sör kellett-e neki vagy jég ? Ennek a fontos kérdésnek eldöntése igen" lényeges Horváth Pál dombóvári lakosra nézve. Ugyanis Veisz Antal dombóvári sörraktárosnak egy vaggon hordó söre érkezett az állomásra. Kocsisát kiküldte a beszállítás végett; de a kocsis sokáig elmaradt s ő maga elment utánanézni, hogy a késedelem okát megtudja; de mire oda ért, a kocsis már egy rakománynyal az állomásról a kocsiuton távozott. Veisz tehát visszafordult s ekkor észrevette, hogy valaki a sörös vasúti kocsiban gazdálkodik, Oda menve látta, hogy Horváth Pál két darab kő és egy fadarab segélyével éppen egy sörös hordó parafa dugóját igyekezett beverni. Amint Veiszt meglátta, a köveket és fadarabot a vaggon mellé ledobta ás könyörgésre fogta a dolgot. Veisz több hordót is megvizsgált s azt tapasztalta, hogy két hordóból 3—4 liter sör hiányzik; a megtűrt helyeken a szénsav kipárolgott s igy a sör hasznavehetetlen lett, minélfogva neki 27 korona kára lett. Ezt a kárt az államvasutak igazgatósága ugyan megtérítette, de a károsu t, Horváthot, bár az lakására is elment könyörögni, feljelentette. A csendőrség előtt Horváth azt vallotta, hogy őt D'idás István vasúti szolga küldte jégért s ő jeget keresett. Dudás pedig azt vallotta, hogy ő csakugyan jégért küldte, de hogy azután mit csinált Horváth a söröshordók között, azt ő nem tudja. —Már most az a kérdés, vájjon abban a bordóban, melyet Horváth beverni óhajtott, sör volt-e vagy pedig csupán csak jég? — Elcsábított leány. Szabó János dombóvári lakos azon panasszal fordult a szolgabirósághoz, hogy egy előtte ismeretlen öreg asszony 13 (!) éves leányát hazulról elcsábította s a felmutatott levél szerint Mit- roviczán egy nyilvános házba adta. A szol- gabiróság intézkedett, hogy a leány haza- tolonczoltassék s zsenge kora miatt a bűnvádi vizsgálatot meginditotta. — Életunt fiatal leány. Paksról írják lapunknak, hogy Spitzer Illés paksi fűszer- kereskedő cselédje, Krecsmaier Mária 19 éves hajadon f. hó 11-én a Dunába ugrott s a habok közt lelte halálát. Hátrahagyott levele szerint — melyet Dunakömlődön lakó özvegy édesanyjához intézett — erkölcsi bukásának szégyenérzete érlelte meg benne az öngyilkosság eszméjét. Hulláját f. hó 14-én déli 12 órakor fogta ki Seidert Márton paksi molnár mester a Dunából, amidőn a viz felvetette. Özvegy édesanyja azonnal intézkedett a hulla elszállításáról. Temetése Dunakömlődön volt a legnagyobb csendben, de általános részvét mellett. I — Csecsemő gyilkos anya. Panner Éva njberek pusztai hajadon, e hó 15-én, a sertés ólak mögött egy kis csecsemőnek adott életet, de a kisdedet azonnal megfojtotta s a szemét alá rejtette. A bűntényre úgy jöttek rá, hogy a kutyák a szemétdomb körül figyelmessé tették az uradalmi hajdút, ki azt felturatta. Az anyát bekísérték a szekszárdi kir. törvényszékhez, a kisdedet pedig a bonczolásig a decsi hullaházba szállították. — A legszebb sport a fényképezés! A fényképezéshez szükséges gépek és lemezek, valamint vegyszerek igen nagy választékban kaphatók Árva J. könyv- és papir- kereskedésében Szekszárdon. Ugyanott gram- mophonok és phonographok csekély havi részletfizetésre kaphatók. Ajánljuk t. olvasóink figyelmébe. — Megszökött Őrült. A múlt vasárnap délutánján egy őrült szökött meg a szekszárdi Ferencz-kórházból. Hirtelen felvetette magát a magas kőfal tetejére s onnan elkapva egy faágat az utczára ugrott s elszaladt. őrei természetesen nem követhették a veszedelmes légi utón s mire a rendes kijáraton az utczára értek, a megszökött őrült már a baktai hegy felé tartott. Nemsokára egy 50—60 főnyi csapat verődött össze s üldözőbe vette a szerencsétlen embert, ki hallva a nagy lármát, a dr. Hangéi Ignácz főorvos szőlejének árkában vonta meg magát. Egy jó órai keresés után aztán reáakadtak s visszaszállították a kórházba. Az őrült szökése nagy izgatottságot keltett kint a hegyen, az asszony és gyereknépnek sehogy sem Ízlett odakünn a jó ozsonna, vagy vacsora, félelmükben siettek haza, hogy az őrült emberrel való csakugyan nem kellemes találkozást elkerüljék. — Furfangos lókupecz. Boros István nagydorogi czigány lókupecz olcsó lóra akart szert tenni; megvette Somogyi Mihály őcsé- nyi szőllőhegyi lakos két lovát és kocsiját 265 koronáért, de csak 10 koronát fizetett, a többi 255 koronával adós maradt s a lovakról szóló járlatokat visszahagyta az eladónál. Boros aztán az igy szerzett fogaton hamarosan túl adott; még aznap eladta Stehler György szakadáti lakosnak a lovakat, a kocsit meg más valakinek. Másnap aztán beállított Somogyihoz, hogy neki nincs pénze a vételárat kifizetni, mert igaz ugyan, hogy a lovakat eladta, de a pénzt elmulatta, hanem ád ő Somogyinak adóslevelet. Terrné- szei.es, hogy Somogyi az efféle czigányfize- tési eszközzel nem volt hajlandó beérni, hanem Borost feljelentette. A cscndőrség aztán Stehlertől elvette a lovakat s átadta a gyönki elöljáróságnak. Innen azonban Stehler vissza vezette Boroshoz; ámde a nagydorogi csendőrség alaposan tartott attól, hogy Boros nem adja vissza a lovakat gazdájuknak, hanem mégegyszer eladja s igy elvette azokat tőle s az őcsényi elöljáróság őrizetére bízta, mig a furfangos csalás bűnügye be nem lesz fejezve. Somogyi tehát viszont látja majd lovait, de a kocsijának kerekei, Isten tudja, — no meg tán a Boros czigány, — hogy merre karikáznak ? Borszék. Ha Székelyfölden jársz — fenyvesek aljában — Hol tündértől népes ragyogó világ van, Megejt hires vizű Borszéknek forrása, Mely már Atillát is vendégül traktálta. Itt pedig Tolnában, bikavér honában, Borivóktól népes, venyigés világ van, Melynek lángborából — ha megtelik gyönggyel A magyar néplélek ősereje tör fel . . . Csak borszéki vizet igyunk hát ily borral: Magyar virtust nevel, életkedvet forral . . . A szekszárdi ev. ref. egyház ügye. A következő helyreigazítás közlésére kérettünk fel: Nyilatkozat. A »Közérdek« 32. számában »A tolnai ev. ref. egyházmegye közgyűlése« ez. közleményben, a szekszárdi ref. egyházat érintő, két oly téves állítás foglaltatik, mely a valóságnak meg nem felelő, sőt az egyházra és lelkészre (bár elismerem: talán téves infor- máczión nyugvó!) kompromittálás színezeté-
