Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1905-08-19 / 33. szám

Szombat, 1305. augusztus 19. fiSi—i- — ——— ■■■ ---------------——

Szeksxárd, I. évfolyam. 33. szám.

■ ■ r

TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELD HETILAP.

n^vdZegrjelenils: minden szombaton.

Kiadóhivatal: Szóchenyi-utcza 140. szám.

TELEFON-SZÁM : 22.

Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. HHtDBTéSBK

legjutÁnyosabb számítással, díjszabás szerint.

Szent István napjára.

Szent István napja lesz holnap, nevenapja az első magyar nemzeti királynak, I. Istvánnak, kit szentté emelt a római egyház, de a kit valláskülönbség nélkül szentnek ismerhet el az egész magyar nemzet kegyelete.

Éles szem, a jövőbe látás prófétai ihlete, a helyzet felismerésének böl- csesége jellemzik ezt a hatalmas uralkodót, ki sok tekintetben megelőzte korát s teljesen reászolgált arra, hogy hálás nemzete ezer esztendő múltával is szivében őrizze fényes emlékét.

Országának a keresztség felvételével ő adta meg a fennállhatásnak, a létezhetésnek elvitázhatlan jogát. Voltaképen beilleszkedés volt ez az európai kultúrába, szilárd fundamentum, etikai alap a nemzet jövendő nagyságához. A hunt, avart elseperte az áradat s okát másban nem igen kereshetjük, minthogy a nyelvi, hitbeli különállással elszigetelt két, egyébként hatalmas nép meg sem kísérletté keresni a szellemi kapcsolatot a nyugoti mi'íveltséggel s igy mint a rosszul

Felelős szerkesztő:

BODNÁR ISTVÁN.

Fömunkatárs :

HAUGH BÉLA.

Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdin.

fűzött gyöngy, kiesett az európai nemzetek által alkotott fényes kollierből. . .

S a pusztaszeri szerződés után Szent István adta az első alkotmányt a magyarnak s ezzel az alkotmánynyal úgyszólván a hazai röghöz kötötte a vándor élethez szokott nemzetet, ő volt a voltaképen való városok és falvak megteremtője, de az ő alkotmányán épült fel tulajdonképen a mai Magyarország is. Ezt az alkotmányt már csak megerősité s mintegy kiegé- szité az 1222-ki arany bulla, amely az ősi szabadságok és fejedelmi jogok Írásos összegyűjtése. Az aranybullát I. Lajos 1351-ben az ősiségrőí szóló résszel bővitette, de megerősítette Mária 1384-ben, I. Mátyás 1464-ben s azóta is megesküszik reá a koronázáskor minden uralkodó, kivévén az ellenállási záradékot, amelyet az 1687-iki országgyűlés törölt el. Szent Istvánnak soha el nem évült, de az ^yes uralkodók által mindenkor sajátjának vallott alkotmánya volt tehát alapja a magyar alkotmánynak egészen 1848-ig, a mikor a nemzet az újkor eszméinek hódolva, a rendi alkotmány útjáról a

Szerkesztőség: Széchcnyl-utcza 1085. szám.

Ide küldendők 8 lapot érdeklő össíes közlemények. HliŐplZETés :

egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill

NÉPTANÍTÓKNAK,

ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor.

népképviseleti rendszerre tért át s a régi tradíciók szem előtt tartásával ugyan, de mégis modern, uj alapon illeszkedett be a kulturállamok sorába.

S azóta az 1848-iki törvények alapján épül itt minden. 1867 is a jogfolytonosság alapjára helyezkedett. Ki tagadhatná tehát, hogy ezer esztendő elteltével is ne élne közöttünk lelke ama hatalmas nemzeti királynak, kinek bölcsesége, fejedelmi bőkezűsége nemcsak a boldogitó hit ezeréves fáját ültette el itt, de a ki Magyarország szilárd, megingathatlan létalapjához is saját kezével hordá az első köveket?

A mikor tehát holnap, a törvény- hozás által Szent Istvánnak rendelt nemzeti ünnepen a fővárosban meghordozzák a szent jobbot s a vallásos áhitat vidéken is körmenetekre kél, gondoljon vissza minden magyar ember nagy és szent első királyára, az ő fényes alkotásaira, az ő általa adott magyar alkotmányra, annak sok viszontagságára, s ha lelkét netán elbontaná a keserűség, a csüggedés, a nemzet jövője felett való kétségeskedés, teljék meg szive szent kegyelettel, a boldoEgy kék szalagos új ruháról.

Mikor az én kis gyermekeim A jó Istenről beszélgetnek,

Tudom, öröme lelik ebben Magának is a jó Istennek.

Álmélkodó, kerekre nyílt szemekkel Beszélnek róla száz csodát,

Hogy 0 teremti a virágot,

Az eget, az egész világot ....

És a cseresznyefát!

Hogy övé minden, a mi látszik,

A hol mi lakunk, ez a ház is.

Az esti csillagok az égen,

Nappal a fénylő napvilág is I . . .

A kis leányunk napról-napra hallván Hogy minden a jó Istené,

Hogy Övé minden a világon :

Etámul ennyi gazdagságon,

S egy sóhajt küld felé!

De azután parányi lelkén,

Valami kétségféle támad:

»De hát kié? Kinek csinálták A kékszalagos uj ruhámat ?<

S a jó Istennek mindent odaád,

Eget-fóldet nagy könnyedén,

De a szalagos uj ruhával.

Csak odajut minden vitával:

»Nem, nem, — az az enyém n

SZABOLCSRA MIHÁLY.

Pedagóg-társaság a Tátrában.

Amikor a tikkasztó juniusvégi napok a tanítót és tanulót már agyonviselték s a j Péter-Pál bezárta az iskolák ajtait, megkez- 1 dődik a tervezgetés, hogyan lehetne kelleme- i sebbé tenni a pihenés — jobban mondva — az édes semmittevés drága idejét. A tanuló Á ilyenkor (még ha példást kapott is a vise- { létből) előszedegeti a kabátzsebben megrán- czosodott czigarettavéget s rágyújt, még ha beleszédül is; avagy elcsettenti a flóbertpus- kát az édesen éneklő madárkára, ha meg- j látják is, mert tudja, hogy a szabadságos diák a közrendnek olyan időleges tolvaja, i akit a komolyemberek ilyenkor csak néznek, bűneiket látják, de felejtik is.

Ilyenformán van ez a Péter-Pálig komoly tanférfiaknál és a hivatásuk magaslatát I méltósággal betöltő tanítónőknél is. ők is csak azon vannak, hogy a pedagógiai külső mázt az iskola nyomasztó porával együtt mielőbb lerázzák és változatos szórakozással csillapítsák le a tanbetyárságig felcsigázott idegességet.

Érdekes végignézni, hogy a szünidejét igazán élvező tanárember ilyenkor hogyan vedlik át. A mély pedagógust állandóan rep- j rezentáló tanférfiu arczizmai most földerülnek, komoly kedélye bohókás lesz, morcz tekin- j tete most nem az okvetetlenkedő diákgyereket lesi, hanem szabadon keresi a szépet, kellemest — szóval — mulat, mert kiütött a szabadság.

Az idei vakáczió kezdetén egy szép szepesi városkában tanügyi kongresszus volt és utána társas (földrajzi) kirándulások a Magas-Tátrába. Elhatároztam, hogy úgy a kongresszuson, mint a vele kapcsolatos Tátra- kirándulásokon részt fogok venni. Tudtam előre, hogy a kongresszuson majd azt határozzuk el, hogy máskor fogunk határozni; azt is tudtam, hogy közösen levetetjük magunkat és 2 hét múlva a „Vasárnapi Ujság“-ban megjelenünk; de hogy a kirándulásokon olyan jól fogok mulatni: ezt nem gondoltam. A kongresszust bizonyára szépen leírta a jegyzőkönyvvezető kolléga a jelenvoltak névsorával együtt (a jövő évi kongresszuson majd meghalljuk), én meg Írok néhány egyszerű — nékem emlék-sort, egyelőre csupán a kiránduló-társaságról, névsor közlése nélkül.

Kiránduló társaságunk egytől-egyig tanhölgyek és tanférfiakból állott. Azt hinné az ember, hogy az ilyen egy gyékényen árulók hamar összeismerkednek. — Dehogy! —

Egy hosszú, unalmas ismerkedési estély, két napig tartó közgyűlés és az ünnepélyes bankett már lezajlott s még mindig nem ismertük egymást. Hja! ezt a pedagógiai merev- ség igy hozza magával! Ez alatt az idő alatt én már egészen jól éreztem magamat régi iskolatársammal, aki most egy felvidéki leányiskolának (férfi-) direktora. Diák, gyerekéveinken mulattunk, gyönyörködtünk egymásban és elhatároztuk, hogy a kirándulások alatt mindig együtt maradunk, nem iszunk, nem törünk, nem zuzunk, hanem mint igazán