Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-15 / 28. szám

6

KÖZÉRDEK

1905. julius 15.

egy kötéllel összekötözte, a kötélbe aztán egy rudat dugott s addig csavarta, inig a keresztvasakat kimozdította a helyükből; az igy támadt nyilason bebújt az irodába s ott az Íróasztalon volt fogóval és kalapácsosai az Íróasztal fiókját feltörte s onnan 50—55 korona aprópénzt ellopott, — az istállóból pedig Budai István kocsisnak 1 kor. 50 fill, pénzét és tarisznyáját lopta el és megszökött. A csendörség nyomozza.

— Garázda legények. Ilj. Gejgerics Ferencz és Bencze Ferencz szekszárdi legények e hó 10-én délután a Csörgetégre mentek jó boros fejjel s ott az uszodába hatolva a pénztáros nőt olyan arczátlanul támadták meg, hogy az úszómester kénytelen volt őket rendre és távozásra utasítani, nehogy a fürdőző közönség is megbotránkozzók. De a felszólításra a két duhajkodó bicskát rántott s az úszómestert leszurással fenyegette, úgy hogy kénytelen volt a csendőrökért menni. A csendőrök már szemben találkoztak a két garázda legénynyel s bár tagadták a leszurással való fenyegetést, de az uszodában jelen volt tanuk ellenük vallottak.

— A Dunába esett. Horváth Lajos 8 éves fiú, Pakson a parthoz kötött csónakból a Dunába esett, a mit Takács János molnár látva azonnal utána ugrott s szerencsésen partra úszott vele.

— Veszett eb. Szekszárdon e hó 13 án Haypúl Sándor kutyája megmarta Madarász Koza cselédet és az eb lefogására oda rendelt Varga Mihály hordárt. Minthogy az állatorvosi vélemény szerint az eb veszettségre gyanús, az elöljáróság mindkét megmart egyént a budapesti Pasteur-intézetbe szállította gyógykezelés végett.

— Tyuk lopás. Kálmán Károly szekszárdi tanító tyúkjait csütörtökön virradóra valami, paprikást szerető ismeretlen elemelte úgy látszik a várossá való átalakulás a helyi tolvajok igényét is fokozza, mert újabban igen gyakoriak a baromfi lopások, ezelőtt egy kis kenyérliszttel is beérték.

— Öngyilkosság. Máté Mihály szekszárdi lakos e hó 3-án öngyilkossági szándékból agyonlőtte magát. Tettének oka a fiaival való viszálykodás volt.

— Megugrott fuvaros. Simon József szekszárdi lakos Paksra vitt utasokat; Pakson aztán Szekszárdim utazó két utas megalkudott Simonnal 4 koronában, hogy elhozza őket Szekszárdra ; de mivel az utazókat nem ismerte, előleget kért tőlük. Odaadtak biztosítékul egy ezüst órát s feltették a kocsira Útitáskájukat is, de még egy kis dolguk akadt Pakson ; mig az utazók odajártak Simon megugrott s ott hagyta őke: a faképnél. Mit volt, mit tenni ? fogadtak egy becsületes kocsist aki egyenesen a csendőrséghez hajtatott velük s a csendőrség el is fogta a megugrott fuvarost.

— Hamis tanuzás. Weinöhl János simon tornyai vasúti pályaőrt a szekszárdi kir. törvényszék hamis tanuzásva csábitás miatt 6 havi börtönre Ítélte. Ráadásul a zágrábi üzletvezetőség állásától is elmozdította.

— A fürdés áldozata. Folyó hó 10 én Klein András, Repka Ferencz és Bach János paksi kádársegédek fürödni mentek az úgynevezett molnárok telelőjébe. Fürdés közben Klein András és Bach János a csekély szélességű Dunát át akarták úszni. Úszás közben Bach János görcsöt kapott és Klein Andrásba kapaszkodott, majd mikor ez tőle menekülni akart, dulakodás közben mindketten a viz alá merültek, a honnan csak Klein András tért vissza.

— Hirtelen halál. Ketzer József kis- dorogi lakos aratás közben hirtelen rosszul lett és meghalt. Az orvos véleménye szerint agyszélhüdés okozta halálát.

— Mi a politika? Két czivis, kedélyes poharazás mellett a politikára terelte a beszéd fonalát. Mire az egyik nagy szerényen azonnal meg is kérdezte a nálánál tudálékosabb polgártársát, hogy tulajdonképen mi is az a politika'? A po 'Bikának komám — itt megállt a beszédben, kivette a pipát a szájából, megtörülte ngujjával kétfelül borcsapos bajuszát, nagyot csettentve a foga között köpött egyet — sok fortélya van. Nagyon nehéz azt kitapasztalni. Vannak, a kik a politikát az urak hunczutságának tartják — aminthogy igaz is 1 De az igazi politika kedves komám uram mégis csak az volna, hogyha elmegyek a korcsmába, kérek egy félliter bort, a bort megiszom, a bor árát nem fizetem ki, de a mig a korcsmáros egyet-kettőt fordul, addig én az üveggel elsomfordálc á.

(jntöí.és Taksou. Ma folyó hó 12-én végre valahára megkezdették Pakson az utcza öntözését, s ezentil naponkint öntözik a főutczát a Malom utczától a Kápolna ut- czáig.

CSARNOKNapkeletre.

KI messze, messze, fényes napkeletre,

Az ősregék honába vágyom én,

Hol ragyogóbb a nap és szebb a: élei A természetnek örökszép ölén ;

A hol forróbb a csók, tüzesebben ölelnek Kelet virágai, a szép leányok:

Igaz hazája a hő szerelemnek,

Utánad sóhajtok, u'ánad vágyok !

Az ezeregyéj csillogó varázsa,

Bábája vonzza arra léikéinél,

Ott hallanék csak én liindérregéket,

A miket olyan igen szeretek.

És dalt tanulnék csengő almé ajkról,

Ott szebben hangzik, sokkul jobban csendül; Ott tudnak igaz érzéssel dalolni A bás keservről s forró szerelemről.

Egy ősz mUziilmáni megkérlelnék szépen,

Hogy énekelje vélem a szárát :

»Allah az Isten, egy a prófétája,

MindenI csak Allah, mindent az Úr ád !<

. . . Megmosdanánk s magunk köriilövezve, Földre borulnánk arczczal napkeletnek,

Ott tudnék csak buzgó imát lebegni.

Erről de gyakran, de sokai merengek . . .

Ott szent a hit, megnyugszik minden ember A sorsban, nem kutatja végzetét.

Ott boldogság van, a hitnek súgóra Pazarul hint ', szórja szerteszét;

Ott több a kéj, bujább a vágy is. —

A boldogságot ottan feltalálnám,

Mit hasztalan kerestem e vidéken :

Az olt honol keletnek pálmás táján.

Ott írnám legszebb dalt a szerelemről.

Mit eldalolna szép huri ajak,

S én ittasan a mámoros örömtől Csókokba fojtanám a szavakat.

Epedve vágyok menni messze tájra,

Bűbájos, fényes, távol napkeletre ....

A párjavesztett kis madár igy vágyik Katiiba zárva, búsan, szárnyal vesztve.

ALAPI GYULA.

Athen.

Irta: Zsigmond János.

Oh! te ibolyával megkoszorúzott, te irigylésre legméltóbb városunk Athen ! . . .

így kiáltott fel egyik vígjátékéban Aristophanes, a nagy vigjátékiró, elragadtatva az ó-kori Athen ragyogó pompájától, fényétől, mit a mérhetetlen sok műemlék látása, az itt nyüzsgő művészi és tudományos élet és általában a müveit cict ezernyi ezer mozzanatának látása csalt ajkaira.

Valóban, Athen volt az ó-kori világnak minden tekintetben központja, mert nem volt akár művészi, aká • tudományos akár irodalmi, akár politikai téren az emberi elmének, érzésnek és ízlésnek olyan produktuma, ami itt a legtökéletesebb, legszebb és legutánozhatatlanabb formába ne tárult volna az ember szemei elé.

Mestere volt Athen művészi és tudományos téren az egész világnak, annak a

világnak, mely a „müveit világ“ elneve- kozni, zésre igényt tartott. Még az őket meghódító

rómaiak is ide sereglettek tanulni, elismerve ezzel az ő szellemüket, a hamisítatlan görög szellemnek íelsőbbségé*-, minden más népé fölött, még a világhódító rómaié fölött is.

Mindebből a fényből, az emberi elme nek és műérzésnek ezen halhatatlan alkotásaiból, ma már csak romok vannak fenn, melyek némán hirdetik a letűnt nagyságot és minden ékesszólásnál érthetőbben és hangosabban adják tudtunkra a szomorú valóságot, hogy amint az egyes ember élete rövid, mint a mezők tarka virágaié, úgy a nemzetek élete és alkotásaik is velük együtt a megsemmisülés, az enyészet, a pusztulás martalékává lesznek, ha nem is évtizedek, de századok és évezredek leforgása alatt okvetlenül.

Mikor a mai Athént akarom bemutatni t. hallgatóimnak, nem mulaszthatom el, hogy rá ne mutassak legalább nagyjából a még fenálló, legalább romjaiban fenálló műemlékekre, mert ezek nélkül a mai Athen semmit sem ér, ezek adják meg ma is vonzóerejét, ezekért lelkesül a mai görögök tanultabb része is és ezek vonzák és csalogatják Athénbe a világ minden zugából a múltnak még romjaiban levő emlékei iránt is az érdeklődő közönséget.

Az Akropolis.

Az Akropolis, vagyis a fellegvár volt már a legrégibb időben Athen központja; innét uralkodtak a királyok egész Attika fölött és később Perikies idejében az Akropolis lett nem az athéni politikai hatalomnak, hanem az emberi szellem és művészet hatalmának igazi központja, valóságos Akropolisa.

Az Akropolisra Beulé által 1852-ben fölfedezett és róla elnevezett kapu volt az első bemenet a várhegy aljában, ahonnét nem egészen 2 méter széles és mint máig is látható, márvány lapokkal kirakott ut vezetett a várhegy igazi bejáratához, a Prupyleumhoz. Ez volt a régi Athen legszebb és legnagyobb profán építészeti emléke, csupa pentelikosi fehér márványból, melyet Mnedklés művész 437 ben Kr. e. kezdett építeni és öt év alatt befejezte. Az ó korban a Propyleum vetekedett az Akropolison lévő Parthenonnal a ragyogó homlokdísz tekintetében és még ma is, amikor az idő és az emberek rombolási kedve az építmény t jórészben r-mba döntötte, csodáljuk művészies tervrajzában az örök ifjúság virágzását. Az egész hatalmas építmény három részből állott, díszítve mindkét oldalról dór stylusu oszlopcsarnokokkal. Az ut a várhegyre mindig emelkedvén, lépcsőket alkalmaztak, melyek részben ma is ép állapotban vannak és a fehér márvány, amiből itt minden, még a lépcsők is készültek, a különben romjaiban is szép műalkotást még impozánsakká teszi. Mikor a Propyleum utolsó oszlopcsarnokából kilépünk, a belső vártérre jutunk, ahol valóságos halmaza a fehér márványromoknak fogad bennünket, ami szükségkép meghatja az embert.

Ide füljutva, megpillantjuk jobbra Athenae istennő Parthenon nevű templomának magasan kiemelkedő maradványait, balra az egykor bájos Erecbteion nevű épület maradványait, a karyatidak csarnokát tartó kecses nőalakokat. Mindezt ma még láthatjuk, de a régi világban ezek mellett ott diszlettek ezeken kívül a nagyszámú kisebb szentélyek és teinplpmok, mindenek előtt pedig az Atbanae istennőnek vitt művészi becscsel biró ajándékok, továbbá valóságos erdeje a szobroknak és szoboresoporzatokuak, melyeknek látása, mikor a Propyleum kapuján beléptek, elragadta a Panathenea ünnepeire jövőket, — úgy hogy megértjük azt a büszke lelkesedést, amivel Aristophanes ennyi szépség iáttára felki íltott.

Hosszas volna és a terjengősség által unalmassá válhatnék, ha részletesen akarnám leírni az Akropolis műremekeit, akár amint azok a múltban voltak, akar mostani romjaikban vannak. Csak általános képet és áttekintést ehajtok nyújtani az egészről, mert az már egy műépítész tanulmányainak körébe vágna, ha megkísérelném az épületek tervrajzainak esetleg részletes leírásába bocsátAmint a Propyleum lépcsőin feljutunk,