Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-15 / 28. szám
1905. julius 15. KÖZÉRDEK 3 A szekszárdi ipartestület és a kerületi betegsegélyző pénztár. A szekszárdi ipartestület elhatározta, hogy a kerületi betegsegélyző pénztárból kilépve, saját kebelében létesit egy betegsegélyző pénztárt tagjai részére. A határozatot jóváhagyás illetve elfogadás végett felterjesztették a felsőbb iparhatósághoz, a vármegye alispánjához, ki az iratokat első sorban az arra illetékes pécsi iparkamarához küldte át szakszerű véleményadás végett. Az iparkamra a szekszárdi ipartestületnek a kerületi betegsegélyző pénztárból való kilépését és külön ipartestületi betegsegélyző pénztár létesítését a leghatározottabban ellenezte. Indokaiból kiemeljük, hogy a szekszárdi kerületi betegsegélyző pénztár az iparkamra területén levő pénztárak közt a legkifogástalanabbul működik, inig az iparlestiiletek pénztárai általában a legdrágább igazgatás mellett a legkevesebb segélgben részesítik tagjaikat. A megalakulás csak áldatlan és indokolatlan háborúságot okozna a kerületi és ipartestületi pénztár között; de másrészt meg az ilyen pénztárak létesítését nem az ipartestületek feladatának tartja. Különben is küszöbön áll az ipartörvény és betegsegély- zési törvény revíziója, mely az ipartestületek betegsegélyző pénztárainak be nem vált intézményét pedig úgy is elfogja törölni ; mindezeknél fogva a szekszárdi ipartestület különválását semmikép sem véleményezi. Az ipartestület az ezen vélemény alapján hozott iparhatósági határozatot megfeleb- bezte a kereskedelemügyi miniszterhez. Ámde a miniszter nem csak hogy egész terjedelmében elfogadta a pécsi iparkamra véleményét, hanem még egyéb bővebb indokolás mellett az ipartestület szándékát szintén a leghatározottabban helyteleníti. A kereskedelmi miniszternek a pécsi iparkamra véleményét kibővitő indokai ezek : a minisztériumnál levő számadásokból kitetszik, hogy a kerületi pénztár kifogástalanul működik s egyike a legszebben virágzó hasonló intézményeknek. Ha a szekszárdi ipartestület kilépne, akkor az káros lenne magára a pénztárt igénybe vevő tagokra, mert 350-en vannak összesen s ez a szám oly csekély, hogy a magas kezelési kiadások mellett a tagokat csakugyan kevés segélyben i'észesit- hetni; de káros lenne a kerületi tagokra nézve is, mert számuk kevesbedvén, azok is hasonlóképen jóval kevesebb segélyben vérvesztéstől a Mihály vitéz agyveleje meghibbant. Elengedni nyolezszáz márkát! Mihály vitéz csak mosolygott. Megérkezett IV. Béla, a magyarok uj honalapítója, akinek midőn elmondották a Mihály vitéz cselekedetét, látni akarta a keresztet. Csák Mihály eljött, megmutatta a keresztet, kinyitotta s megmondta, hogy honnan valók a kis forgácsdarabok. — Csák Mihály vitézem, — szólt a király — add el nekem e keresztet. Szabd meg az árát. — El nem adom uram királyom semmiért sem, de mert királyom birni szeretné, ime átadom. Ezzel megcsókolta a forgácsokat, mint ahogy ő látta a két szerbtől s letette a király elé. — Kérj valamit vitézem, — szólt a király. — Nem, mert nem adtam el. Most e j kereszt már királyomé. Nemsokára kibocsátotta IV. Béla az oklevelet, a mely szerint tanúsított vitézségéért Csák Mihályt, Péter fiát megajándékozta tiz faluval. És kimondja az okmány, hogy „ha a király utódai közül valaki a Krisztus | keresztjének megszerzéséért adományozott eme birtokokat visszavenni merészelné, úgy ; a mindenható Istentől, a boldogságos Szűz Máriától, szent Péter és Pál apostoloktól, elődeiktől, szent István, szent Imre, szent László és szent Erzsébettől, de végre ő magától is átkozott legyen.“ részesülhetnének. Ellenben igy együttes kezeléssel a kerületi betegsegélyző pénztár nem csak arra képes, hogy a segélyt 50°/o-ról 60o/0-ra emelte fel, hanem ezen fölemelés mellett is még vagyont tud gyűjteni. Felhívja tehát a miniszter a vármegye alispánját, hogy hasson oda, hogy az ipartestület mielőbb közgyűlést tartson, melyben határozza el, hogy az ipartörvény revízióját bevárja és a kerületi betegsegélyző pénztár kötelékéből nem válik ki Ezekhez a bőséges és alapos indokokhoz semmi hozzátenni valónk sincs; megértheti mindenki, akit illet, hogy csak az együttes működés vezet czélhoz akkor, midőn a széttagolódás csak kicsiny erőket vihet az élet küzdelmeibe s az általános közérdek szempontjából mi is csak helyeselhetjük azokat úgy a pécsi iparkamra, mint a kereskedelemügyi miniszter felhozott nyomósokait; másrészt ugyanezen szempontból örömmel üdvözöljük a szekszárdi kerületi betegsegélyző pénztár vezetőségét s különösen a pénztárnak legközvetlenebbül működő két tisztviselőjét, kik oda adó munkásságukkal az összes iparhatósági fórumoknál most napfényre jutott elismerésben részesültek. A pénztár tagjai nyugodtak lehetnek, — berakott filléreik jó kezekben gyümölcsöznek. Sárgult lapok Tolnavármegye történetéből.* Tolnavármegye kegyelete. Irta: Schneider János. A politikai párttusák miatt nem egy alkalommal maradt ugyan Bezerédj és eszméje kisebbségben Tolnavármegye termeiben, de elmondhatjuk, hogy azon bukásoknak nem a megye komoly és értelmes rendéinek megnyilatkozásai, hanem mindenkor a mámortól, izgatástól és vesztegetéstől elbódult értelmetlen tömeg erőszakosságai voltak az okozói. Ha beletekintünk a megyék azonkori jegyzőkönyveibe, nem egy hasonló szomorú és visszás kép tárul elénk. Zalamegye 1843. évi megye gyűlésén Forintos György és még néhány ismeretlen nemes izgatása és vesztegetése következtében a mámoros, elvakitott tömeg elbuktatta az általános adózás elvét és vele a haza bölcsét, már akkor az egész ország tiszteletét kiérdemelő Deák Ferenczet. Eltekintve ezen esetektől, Tolnavármegye rendei mindig a legnagyobb tisztelettel hajtották meg az elismerés lobogóját Bezerédj István nemes alakja előtt. Komis László ügyvédnek lelkes szavakkal kisért indítványára 1848. április 17-én tartott ülésen az összegyűltek közörömmel elhatározták, hogy »a nagg hazafinak, a ritka ember-barátnak, az igazság tükrének arczképét, hogg azon a késő utódok is tanuljanak hazaszeretetei, az eddigi \ nemesi pénztár költségén és az akkor is kegyelettel említett néhai Csapó Dániel volt első alispánéhoz hasonló formában meg festetik.« A határozat végrehajtásával Augusz Antal első alispánt bízták meg. A megye gyűlés eme határozata azonban csak 13 év múlva hajtatott végre. Lehet, hogy a hamar bekövetkezett ' viharos idő okozta a késedelmet, hogy az arczkép elkészíttessék, de valószínű, hogy | azon lelki ellentét, mely a legtisztább keblű | hazafi Bezerédj és a politikai meggyőződés | nélküli, minden időnek előnyeit ügyesen ki j használó, egyéni emelkedéséért mindent, még a haza szent ügyét is feláldozó Augusz közt volt, oka, a határozat végre nem hajtásának, j Midőn pedig a világosi gyásznap meg- állitotta a nemzet szívverését, megszüntette a megyei életet, az absolut uralom, fájdalmas jajjal és könnyekkel tele kínos tizenegy éve következett reánk, ugyan ki gondolt volna arra, hogy megfestesse egy „rebellis“ arczképét, hogy annak szemléléséből lelkesültsé*Részlet a „Bezerédj István élete“ czimii munkából. get merítsen, megtanulja a hazát, amit elvettek tőlünk, imádni az ifjú nemzedék. A szomorú napok kínos szenvedései, azonban nem törölték ki Bezerédj István alakját a megye fiainak emlékéből. Amint felcsillant az elnyomatás sötét felhőjéből az alkotmányos élet reményt fakasztó sugara, felpezsdült a megyei élet, a bizottmány tagjai kegyelettel adóztak azok emlékének, akik részesei voltak ama nagy idők még nagyobb küzdelmeinek. Az 1861. év január 7-én tartott első megyebizottsági ülésen Sztankovánszky Imre főispán hazafiui örömmel és bánattal, a jövőbe vetett erős reménynyel tele hatalmas megnyitó beszédében a következő szavakkal áldozott Bezerédj emlékének. »És tisztelt közgyűlés ! amit én elér zékeny illés nélkül elgondolni, megdöbbenés nélkül kimondani soha nem bírok, meghalt Bezerédj István is! e meleg keblű emberbarát, e tiszta lelkületű buzgó hazafi, a megyének e hű lelkes férfia, ki nyert koszorúit azzal megosztotta, akár remek tollának nem csak a megye jegyzői munkák szerkezetében velős, erőteljes, hanem az irodalmi téren is ismert nemes, miveit irályával, akár pedig elragadó »az örök igazság« mint jelszava mellett mindig heviilő szónoklatával úgy a megyei, mint az országgyűlési pályán érdemiette vala azokat. Nem lehet feladatom, hogy dicsőült Bezerédjnk fölött, ki még élt annyi tekintetben kitűnő volt és halálával országos részvétet gerjesztett, itt jelenleg egy méltóteljes emlékbeszédet tartsak, de hogy az irántai kegyelet e néhány meleg szavát, az elismerés és szeretet adójakép elmondottam, ha nem tudnám is, hogy azokban rejlő érzelmemet a tisztelt gyülekezet szintén osztja, mindenesetre helyesli, tekintve azon szoros benső barátsági viszonyt, melybe vele éltem, de helyesli; hogy azokat éppen ezen első alkalommal mondám el, midőn hatósági önkormányzatunkkal megkezdjük alkotmányos életünk mozzanatait, melynek hosszas elnyomatását Ö némán, hallgatag ugyan, de annál mélyebben fájlalta, mostani „ felszabaditáisán pedig senki úgy, mint 0 s teljesebben s lelkesebben nem örülne, helyesli végre a tisztelt közgyűlés, hogy elmondám e teremben, hol az O szelleme minket annyiszor meghatott és hatva élni még meg nem szűnt, mert a hidjai egyszerű sirdomb csak földi részeit fedi s takarja. Áldás dicső emlékére /« A törvényhatósági bizottság tagjait mélyen meghatották a főispán eme szavai és ifj. Bartal György a főispán beszédére válaszolva a következőket mondotta Bezerédjről. Bánatos részvéttel osztozunk ama fájdalmas visszapillantásban, mely Igei Méltóságod elhunyt jeleseinek emlékének és köztük egy Bezerédj István árnyékának adózni kötelességének tartá. Szivünk elszorul, midőn a sirhant előtt megállapodunk, mely alatt porló tetemei, a köztünk remeklett villanyos észnek, lángoló haza- fiságnak, megtestesült emberszeretetnek megtört foglalványai nyugosznak. Az Ő emlékét csak úgy tisztelhetjük méltóan, ha dicső szellemét átörökíteni törekszünk. Isten bennünket úgy segélyen !* És a bizottmány átörökölte dicső szellemét ! Igazolják ezt az 1861. évi közgyűléseknek örök szépségű jegyzőkönyvei, igazolja az a kegyeletteljes határozat, me y a második ülésen 1861 január 9-én hozatott ifj. Bartal György, akkor már első alispán, indítványára. »A jelen volt számos közönség az őszinte részvét bánatával emlékezvén vissza az elmúlt évtized éjjelében elveszett bajnokára, kit a gondviselés hatalma az alkotmányos élet hajnalának hasadta előtt ragadott el, a kegyelet érzelmeitől áthatva sietett álaadóját bemutatni annak szelleme iránt, ki a közügyek közül fáradhatatlan buzgalommal, ildomos eljárást, magasztos iránynyal avatott ügykezelést, a magán ügyek körül lelkiérzelemmel tiszta igazság szeretetet kapcsolt együvé. És hogy hazánk ihletett szónoká
