Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-01 / 26. szám
1905. julius 1. 3 és pedig sürgősen meg kell javítani. Szükséges, hogy az illetékes tényezők figyelme minél erősebben forditassék a kérdés felé, mert maholnap oda jutunk, hogy nem kapunk orvosokat, kiváltképen megbízható orvosokat. De maguknak az orvosoknak is érdekükben áll, hogy a testületi szellem megteremtésével, erős tömörüléssel, a kérdésnek napirenden való tartásával, de semmi esetre sem sztrájkkal, oda törekedjenek, hogy állásukat megillető tisztességes anyagi helyzetet teremtsenek maguknak. Aratók sztrájkja. Szomorú napjai vannak Tolnavármegyének. A tömeges kivándorlás amúgy is megfogyasztotta a dolgos kezet, lelketlen izgatók aknamunkájának pedig még az itthon maradt munkaerőt is sikerül elvonni a tisztes kenyeretadó s biztos megélhetést nyújtó munkától. A tamásii és dombóvári járásban ostromállapot van. Az elszerződött aratók körében kiütött az általános sztrájk, valóságos anarchiává fajult, forradalmi jelszavak hangzanak mindenfelé, a felbujtott nép földosztást emleget, vandal kegyetlenséggel rohan neki a sái’gulni kezdő gyönyörű vetéseknek, elgázolja, letiporja, bosszúból idő előtt learatja, nem gondolva meg, hogy ez által saját léteiének alapját is megrenditi. Valami 150 csendőr van összpontosítva, s körülbelül 1500 főnyi katonaság, itt-ott már a puska is ropog, Isten tudja mi lesz a vége. Tolnavármegye alispánjához az első hivatalos jelentés Szévald Móricz tamásii járási főszolgabírótól érkezett, a ki a múlt hó 19-én karhatalom kirendelését kérte a kiütött mozgalom elfojtására. — A vármegye alispánja kisebbnek gondolva a bajt, békésen óhajtotta az ügyet elintézni, eleinte feleslegesnek ítélte nagyobb karhatalom kirendelését, a főszolgabíró ujabbi sür- gönyi jelentésére azonban intézkedett megfelelő számú csendőrség és katonaság mozgósításáról. Hatósági személyek vélekedése szerint a mozgalom Kónji községből indult ki, ahol a somogyi eseményekkel kapcsolatban már hetekkel ezelőtt tárgyalták a teendőket s készitgették elő a sztrájkot. Lelketlen bujto- gatók egész meséket találtak ki az amúgy is izgatott kedélyek elvakitására, nemcsak ott, de a környékbeli pusztákon is már nyíltan is búj fogatták a munkásokat és cselédeket szerződésszerüleg elvállalt kötelességeik —- Nyomba lépnek, nyomra hágnak utánna a lánynak : ősi sora, ősi baja így lévén már, így is marad a legényvilágnak. Amerre a legények egy-egy csapat leányt láttak, maguk is úgy falkára szakadtak, azután a lányok után csaptak. — A leányhad nótaszóval, pörgő kótéval, majd hosszú sorban kanyargóit a szőllőtőkék kö zött, majd párjával ott, hol az ut szélesedik, azután meg bakhátokon széllyelszórva valamelyik tanya előtt csoportba verődött; onnan meg a hegyi utón majd föl, majd le, más szőllőbe, más tanyához kalandozott; onnan aztán alá, meg föl visszaváltott; meg is ; pihent néha-néha tanya téren, ha legényt nem J látott. Mert a legény, a legényhad szüntelen cserkészte, hol itt, hol ott búvó utón, horgosokon vágott be eléje. — Mikor aztán egyszer-másszor a két csapat hirtelenjén úgy szembe kerültek : szótalanul, pirult arczczal j mindaketten kis ideig farkasszemet néztek. — Erre aztán a leányhad, egy gondolat, visszariad szerte-szanaszéllyel: Sári, Judit hej! ne arra, erre gyertek! egymást hívja, j integeti mindakét kezével. A legényhad szintígy teszen, bomladozik egyre; egyesével igyekezik, hátha egyik j gyöngyleánynak párosszemre eléje kerülne, i — De a leány surran, röppen, mint a madár ; viszi piczi lába közeli tanyára. — Ott azután egy csoportba mind megállnak pihegő j kebellel, mosolyognak, kaczagnak is ragyogó j szemekkel; mert a legény, a legényhad tőkék j között csetlik-bukik, míg elér a tanya előtt nyújtózó mély kocsiutig. — Ott meg aztán j az egyiknek, köztük bizony legelsőnek sár- | KÖZÉRDEK nem teljesítésére. Mikor aztán Szévald Mór főszolgabíró a főkolomposok közül többeket megbüntetett s ezek neszét vették a katonaság érkezésének, valami 100—120 zavargó botokra kapva körútra indult, tovább tüzelte, sőt nem egy helyen a munka abbahagyására kényszeritette a köxmyékbeli puszták békés aratóit, biztatva őket, hogy bátran megszegheti mindenki szerződését, mert ex-lex van, büntetése tehát senkinek sem lehet. — A dühöngő munkások aztán valami 300 főnyi tömegre szaporodva, átcsaptak a dombóvári, simontornyai járásba, sőt a szomszédos Somogy és Fejérmegyékbe is, s valósággal — terrorizálták, itt ott fanatizálták a puszták és faluk lakóit, úgy hogy valami 10 ezer munkáskezet vontak el hamarjában az égetően sürgős munkától. A mozgalomnak eleinte egy kis antiszemita ize volt, de ma—már kezd az urak iránt való elkeseredés általános jelleget ölteni, mert daczára minden karhatalomnak, még mindég százával kóborolják be a renitens munkások az egész környéket. Az eddig történt zavargások lefolyását hiteles adatok alapján a következőkben ismertetjük : A tamási járásban. A tamásii járásban már hetek óta lappangott a tűz, szó sincsen tehát róla, hogy váratlanul tört volna ki a sztrájk, a bérlők nagy része is tudott róla, de a szerződés őket is kötvén, semmit sem tehettek ellene, mig a dolog kény ér törésre nem kerül. A múlt hó 19-én aztán a cselekvés terére léptek a felbujtott munkások, előállottak követeléseikkel s mert azt felfogadóik nem teljesítették, vonakodtak szerződésbeli kötelezettségeiknek eleget tenni, mire a bérlők, a főszolgabíróhoz fordultak, követelve a szerződésszegőknek megbüntetését. A főszolgabíró erre Tamásiba rendelte a békétlenkedőket s ott sorjában elitélte őket. így a Strasser Vilmos muthi pusztai bérlőnek 33 kónyii lakos munkását, az eledenyi gazdaság 38 kónyii munkását, Wurm Lipót és társai sághi bérlők 34 kónyi — 34 paárii munkását s Lövensohn G. megy gyesi bérlő 50 munkása közül 49-et — 20 — 20 napi elzárásra és 100 korona birságra, az 50 ik munkást Lénárd Józsefet pedig, ki lakására gyűjtötte össze a békétlenkedőket 40 napi elzárásra és 200 korona pénzbüntetésre Ítélte. A főszolgabírónak ezt a határozatát valamennyien megapellálták a közigazgatási bizottság munkásügyi felebbezésekben Ítélkező albizottságához, de ez a bizottság e hó 28-án jóváhagyta a főszolgabíró Ítéletét. Az elitéltek azonban nem várták meg ezt az ítéletet, hanem elszéledtek a tamásii járás összes pusztáira. 23- án már azt jelenti a főszolgabíró, hogy a gazdaságokat csapatonként járják be, fenyegetésekkel kényszerítik a békés munkásokat az elvállalt munka abbanhagyására. 24- én már elterjedt a tűz Megygyes Muth, Bencze, Eledény, Szemcse, Fornád, Kecsege pusztákra s az összes cselédség csatlakozott a lázongókhoz, segitett a békésebb elemeket a munkából kiverni, amire a főszolgabíró karhatalmat kért. A belügyminiszter egy század katonaságot rendelt ki Pécsről 40 csendőrrel s 480 kisegítő munkaerőt küldött le 26- án Goldschmidt, Dischitz János, Löwensohn, Hirsch, Strasser, Hónig, Vurm bérlők, Kouarcz tiszttartó 3 század katonaságot kérnek s a közigazgatási személyzet szaporítását, mert a tamásii járás 60 gazdaságában az aratók s a cselédek egyik gazdaságból a másikba kóborolnak, megfélemlítik a munkában állókat, ha katonaság nem jön végzetes szerencsétlenségnek néznek elébe. Az alispán nyomban intézkedett 2 század katonaság küldése iránt, a főszolga- birót is kirendelte e helyszínére, hogy ott Ítélkezzék. Bajó lános paksi szolgabirót is kiküldte segítségnek. Mialatt azonban a katonaság megérkezett, általános lett a sztrájk. így kitört az már az ozorai uradalomban, Szakoson, Kocsolán, Martincza és csehi pusztán. Gyérei Richárd Ozoráról, Kämmerer Ernő Szántóról sürgősen kérik a katonaságot. Az alispán a főszolgabiró sürgönyére kéri a belügyminisztert, hogy az élet és vagyonbiztonság megóvhatása czéljából, az itt levő 2 század lovasság mellé még egy század lovasságot és 5 század katonaságot küldjön ki külön vonaton. Gyérei Richárd távirata szerint a kóborló I aratók betörtek a döbröntei pusztára, az ösz- j szes cselédeket elhajtották a munkától, az I aratók pedig megtagadták a munkát és ' hozzájuk álltak. 27- én a hadtestparancsnokság Szakcs, Kocsola, Hidegkút, Gyünk, Martinczára az előzőleg kért katonaságon félül még 4 század gyalogságot küldött egy törzs tiszttel a tamási főszolgabíró rendelkezésére s egy század lovasságot közvetlenül Döbröntére. 28- án volt az első véres összetűzés. A megyes-pusztai cselédség szövetkezve a körkantyus csizmája, nagy sebtibe bele akadt iszalagnak futó indájába. — Noszsza rajta a leány had nótára kap: Hej iszalag, iszalag, Futnál, de megfogtalak; Szaladj rózsám, hoggha tudsz, Elérsz még ma, hogyha futsz. Gyér utánnam, gyere hát Csizma nélkül mezítláb. Ugyan orczapirulással, erős szégyenszemre szedelőztek össze a legények J mert a lányok nem csak kikaczagták, hanem oda a tanyához szépen be is várták őket. Akkor az egyik közülük, a legszebbik nagy bátorán oda szólt a legényhadnak: mit akarnak figyelmetek, hogy úgy reánk estek; nem vagyunk mink nem tudom mik, mi után- nunk mit kóvályog kendtek 9 Hamarjába nem is tudtak rája megfelelni ; — mindegyik azt várta, hogy a másik kezdi. — Végre valahára Deák Pali a sarat kivágja: nem akarunk mink sömmit se, csak titokét nézünk. Ejnye ugy-e ? nohát nézzön figyelmetek, bakháton a csizmánk nyoma, nyomon járhat két szömiik világa; gyerünk lányok! Surran erre a leány had s a legény utánna; az ám ! csakhogy meg-meg akad a legények sarkantyus csizmája. — Lányhad élén Dávid Sára rózsás arcza, fényes szemepárja visszatekint a legények űző csapatjára; aztán mikor látja, hogy a Pali ugyan igyekszik utánna, oda kiált nagy gúnyszóval: Kend csak olyan ólommadár, Mikor viszik, sebösen jár. Meg is botlik két ballábra Csigarigás karikába. De már erre Palinak is, többinek is kedve szakadt, merthogy íme kifog rajtuk a leányhad. — De a nap is immár nyugovóba, madársereg aluvóra térnek, igy hát aztán végét vetnek lányüzésnek, kóté-berregésnek. Álljatok meg, vagy, hogy gyertek errébb egy-két szóra, szóltak most a legények. — Mire azok visszaszóltak : hát megállunk, hanem aztán böcsiilettel gyiijjön kigyelmctök. — Igyen végre párosszemre egy-két szóra összejöttek. — Akkor aztán a legények megkérdezték : alkonyaira merre lösztök, ki tanyáján gyiileköztök ? Merthogy eddig legény, meg lány szemre szedték csupán egymást, vájjon ez-e vagy a másik legyen, a kinek a játszón kedveskedjen ; vájjon a legény enuek-e vagy amannak nyájaskodjon, — meg a leány kedveskedést ettől e vagy amattól fogadjon? A húnyó nap az égboltra utolsó sugarait vágta, a mikor a lányok csoportonként gyülekeztek pihenőre egy-egy kis tanyához. — Pihenőre ugyan páros üldözésből, de csak azért, hogy játszanak páros szerelemből. Szól már a furulya, énekszó is hallik a legények tanyáiról: Édös apám ifjú legény korába’ Rózsát látott másnak az udvarába’, Le Is törte, megtartotta magának : Én most hívom kedves édös anyámnak. Édös apám úgy nevelt föl engömet : A lovamon, mint a madár röpüljek ; Ugrassak át árkot-bokrot odáig A rózsámnak virágos ablakáig.
