Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-27 / 21. szám
1905. május 27. KÖZÉRDEK 7 kosságának oka ismeretlen, állítólag el volt adósodva, mások szerint a családi élete keserítette el, gyermekei nem voltak. — Tanulmányi kirándulások. A fejér- megyei Gazdatiszti kör május 27-én tanulmányi kirándulást rendez a budafoki pincze- mesteri tanfolyam és a Metternich-féle her- czeghalmi és biai urodalom megtekintésére. A barunyavármegyei gazdasági egyesület junius végén rendez tanulmányutat a rnező- begyesi ménesbirtok megszemlélésére. — József pusztát nem parczellázzák. A miniszter határozatilag kimondta, hogy József puszta nem eladó, igy tehát nem fogják parczellázni.-— Báta község az ovoda czéljaira Csentő Mihály házát 3200 koronáért megvette. — Eltűnt őrüli. Bekő János simontor- nyai csendes őrült e hó 1-én hazulról eltűnt. Személyleirása : 57 éves középtermetű, szeme kék, haja szőke, bajusza és szakálla nyirott, különös ismertető jele: bárgyú, bamba tekintetű, akadozva beszél magyarul, különösen a katonaságról. — Kiderült gyilkosság. 1903. inárcz. 30-án Tóth Albert szabályi lakost egy szalmakazal tövében meggyilkolva találták. Minden jel odamutatott, hogy Tóthot saját feleségének tudtával veje Kelemen Gábor és Kemény Péter gyilkolta meg. Megerősíteni látszott azt Bakonyi István, Gyula és Ferencz ottani lakosok vallomása is, de mert Bakonyi István maga is gyanú alatt állott, a tárgyalás során nem lehetett a gyilkos személyét megállapítani. Ebben az évben azonban Bakonyi István több társával Eszakamerikába vándorolt, Ohio állam Nevark városába, hol földiéivel az ugyancsak szakályi származású Nyirati Annánál vett lakást, de se nem ivott, se nem evett, s úgy viselkedett mintha nagy goi.d nyomná a lelkét. Nyirati Anna faggatására azután bevallotta, hogy a gyilkosságot több társával, kiket megnevezni nem akar, ő követte el. Szíjat vetett Tóth nyakába és ezt addig szorította, mig meg nem fulladt, azután, mivel emberek jöttek arra, elvonszolták a tett színhelyéről és a hullát egy szalmakazalba rejtették. Nagyon nyomta a lelkiismeret e gyilkosságáért, könnyíteni akar magán, azért vallott meg mindent őszintén. Nyirati Anna most hazajött Szabályra és itthon első dolga volt Bakonyi vallomását elbeszélni. Tudomást szerzett erről a csendőrség is, mely előtt Nyirati Anna szintén megerősítette, s kész akár esküvel bizonyítani igaz voltát annak, amit elmondott. Hogy azonban miért követte el Bakonyi tettet, azt nem mondta neki. Ezen alapon a vizsgálatot újból megindították, a szekszárdi kir. ügyészség megtette a kellő intézkedéseket az Amerikában tartózkodó Bakonyi ellen, egyszersmind intézkedtek, bogy a gyanúsított czin- kostársak el ne menekülhessenek, sem az önmagát bevádolt tettest menekülésre ne bírhassák. — Meghalt a fegyházban. Künczöl Jánosné szül. Pap Erzse decsi lakos, kit csalás miatt a kir. törvényszék másfél évi börtönre Ítélt, a mária-nostrai fegyintézetben meghalt. — A kik a bíróságot is meglopják Árnyos Ferencz alsó-nyéki lakos verekedés és Bodis János bátai lakos hatóság elleni erőszak miatt 1905. május 23-án kerültek a bíróság elé, ott azonban nem vádlottakhoz illő keresztyéni alázatossággal és bünbánás- sal viselkedtek, mert a vádlottak szobájában levő székekről a díszítéseket leszedték s azokat maguknál tartva, a fogházba csempészték ; ott azonban hamar rájöttek a bíróság tulajdonát sem respektálók turpisságára. — Tolvaj házi cseléd. Szusz György, a Fadd községhez tartozó hencse-pusztai lakos kárára cselédje Imre János, mikor családjával hazulról távol volt, többféle ruhaneműt ellopott, majd cselédkönyvét is magához véve, ismeretlen helyre szökött. — At. tanító urak figyelmébe! Írva J. könyv és papirkereskedésében Szckszár- don próbairási lapok, igen jó, famentes papíron, ízléses kiállításban 100 drb. 1 korona; bérmentes küldéssel 100 drb. 1 kor. 30 fillér. Mindennemű irodai és iskolai czikkek olcsón szerezhetők itt be. Mintákkal kívánatra készséggel szolgál a fenti ezég. — Öngyilkos tanoncz. Bonyhádon, mint tudósítónk írja, öngyilkosságot követett el Goldschmied Géza 16 éves kereskedelmi tanoncz, Goldschmied bonyhádi ügynök fia. Valahogy revolverhez jutott és azzal vetett véget életének. Sem gazdája, sem szülei sejtelmével sem birnak annak, mi késztethette a fiút végzetes tettére, hogy oly korán váljon meg önként az élettől. — Kútba fúlt. Németh Antal 6 éves béres fiúcska, Perczel Dezső bonyhádi pusztáján vigyázatlanságból a kútba esett. Mire kihúzták, már meg volt halva. — Meggyógyult franczia. Hosszassabban megirtuk már minap Volnisant Eugen franczia szökött katonának esetét, kit Cze- ezén egy csendőr, mert őt megtámadta, úgy vágott fejbe a kardjával, hogy a szekszárdi „Ferencz“ közkórházba kellett szállítani. A sebesült teljesen meggyógyult s mert büntetését is leülte, illetőségi helyére tolonczol- ták el. — Veszedelmes éjjeli találkozás. Fischer Hugó szállás-pusztai uradalmi körerdész f. hó 8-án éjjel, éjféltájban ment haza a kaszinóból, a mikor összetalálkozott Folk- man János éjjeli őrrel, a ki őt részeg disznónak nevezte, majd mikor kérdőre vonta durvaságáért, őt fokosával úgy fejbe vágta, hogy a vér elborította és rajta 20 napon túl gyógyuló testi sebet ejtett. Az engedelmes cserebogarak. (Levél dr. Sz. M. barátomnak.) A mig a fiatalság jogán olympusi bagóhiten éltem a múzsákkal, addig sohase volt bajom a házibarátokkal, pedig „együttélési“ viszonyunkat sem az ildettség, sem a világfájdalom nem szentelték meg erkölcsi tartalommal, — inkább csak a modern »barátság« futó szeszélye kapcsolt bennünket néha- néha össze — hát a házasságtörés bűne nélkül könnyen befurakodhatott volna közénk házibarátul a plagizátor, vagy az irodalmi „alter-ego“, az, aki tudtunkon és akaratunkon kívül a mi hangunkon udvarol könnyü- vérü családi múzsánknak. Sok patália esett már meg a miatt az akadémiáktól az önképzőkörökig, hogy valamely rekedt irodalmi troubadour rejtett idylleknek orvul ellesett hangján énekelt, de arra ritkán volt még példa, hogy valaki az ellen szabadkozzék, hogy vénával telitett felebarátjai az ő irodalmi túlterheltségüket az ő csöndes portájára dobálták. Engem immár harmadszor érvén életemben ilyen irói viszfény, (no, nem épen glória) lekapom hirtelen fejemet, mert perzsel, de mindjárt az esetek közlése mellett óvást is emelek a jövőre nézve. Vármegyei eset lévén mind a három, a régi vármegye pallosjogán statárialiter traktálom le itt őket: Az első irodalmi mű, mely helyettem Íródott, régi keletű. Stilusára nézve egészen az én Írási modoromra vallott — de a tartalmáról kisült, hogy — sajnos — nem az enyém. Egy 40 forintról szóló nyugtatvány volt ugyanis ez az irodalmi munka, a melyet az én nevemben vett fel egy vármegyei dijnok ur. A plágium hamar kisült és az areopag sújtó keze hamar utolérte a bűnöst — ámbár igaz, hogy könnyen utolérhette, mert már akkor egyéb irodalmi szabadosságokért nem járt szabadon. A második eset nem régi, — most is folyik még a plágium vádja. Valami rozsdás sÍ8aku anonymus-lovag bicskáját egy egészséges élő testbe mártva, herostratesi hőstettét bunkóval irta föl A Nap peremére. Se a tartalom, se a stylus nem vallja ugyan az én apaságomat, de mert „semper mater certa est,“ a gondolat némely enyhe közössége és a bábák tudós szakvéleménye révén az én nyakamba zúdult az apasági kereset. Most már aztán tartanom kell az irodalmi kakuk fattyút, mert az igazi bűnöst a zsurnalisztikái mafüaközösség védelmezi meg az ellen, hogy az erkölcsi megítélés „tartás diját“ ő vele fizettessem meg. A harmadik, ez pedig a múlt heti „Közérdek“ humoros cserebogara. Nem tagadom, a tartalom az enyém, mert hiszen a hivatalos felszólításnak engedelmeskedő dresz- szirozott cserebogarak nekem prezentáltalak, de a cserebogarak dresszirozásáért Finta Péter gyulaji erdőőrt, az impresáriói ténykedésért, hogy azokat a „Közérdek“ arénájában felvonultatta. Sz. M. dr. tisztelt barátomat illeti a dicsőség, és — az ódium ! Dicsőségnek mondom egyrészt, mert mint a vármegyei erdészeti ügyek előadója minden iránt nagy buzgalommal érdeklődik, ami a „zöld“ világhoz tartozik, kivált pedig a mióta baktai tuskulánumában maga is bo- garászattal foglalkozik (a Dárdai féle 20 kötetes döntvénytárt bújja) a rokon lények : különös kedveltjei. Az ódiumot pedig nem én olvasom t. barátom nyakára — azt Finta Péternek hagyom, aki újságolvasó ember létére meglátván az „élet-sorban“ némely meglátandókat, az ő józan magyar eszével bizonyosan igy töpreng a borjukuti hűvös jáger kunyhóban „hászen köszönjék meg az urak ebbe a hi- vatalszük világba, hogy fogalmazni nem tudok, mert ha sok egyéb becsületes munkabírásom mellett még ehez is értenék, tán az ördög a referensségre csábitana“ ! Ámbár, hogy mégis csak abban van Finta barátomnak az ő legnagyobb igazsága, hogy az idén is vagy 15—20 hektoliter „engedetlen“ cserebogarat fogdostatott össze, hát kell-e ennél jobb fogalmazás ? ! II. G. ^7XID"HS£I. Dombóvár. Összeomlott ház. Dombóvári tudósitónk Írja: Az utóbbi napok nagy esőzései következtében özv. Fintáné, Kossuth Lajos- utczai házának pinezéjébe viz ömlött és ez a ház falát annyira alámosta, hogy 24-én éjjel a ház utczai fala összeomlott. A szomszéd ház fala is veszedelmesen megrepedt. Emberélet szerencsés véletlen folytán nem esett áldozatul. Muzeum, közintézetek ügyei. A szekszárdi muzeum Codexére vonatkozólag téves közlemény jelent meg lapunk legutóbbi számában. Azt irtuk ugyanis, bogy a Szlilha István által múzeumunknak ajándékozott kódexet egy szaktudósunk 38 ezer márkára becsülte. A hir ily alakjában nem felel meg a valóságnak. Illetékes helyről ugyanis arról értesítenek bennünket, hogy közleményünk megjelenésekor a kódex még nem is lett szakembernek bemutatva s igy nem is volt megbecsülve. Tudományos körökben szó eseti: ugyan erró'1 a könyvről, de az illető szaktudós, miután a könyvet nem látta, csak általánosságban beszélt s az említett magas érlékösszeggel csak azt az árat jelzé, melyen az ez időbeli kézírásos Codexek néha elkelnek. Csak most lett e Codex szakembernek bemutatva s e vizsgálat azt a meglepő tényt derítette fel: hogy ez nem kézírás, hanem nyomtatvány, a kézírásra alapított nagy ár tehát semmivé olvadt. Mint bibliographiai darab azonban ha nem is értékes, de kiválóan érdekes. Ugyanis a nyomtatással teljesen utánozták a kézírásos Codexet. A be- 1 tűk alakja, a sorok vörös vonalzása,
