Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-13 / 19. szám
1905. májas 13. KÖZÉRDEK 7 Báttaszék és Mohács között épülne ki. Egyelőre csak a város vezető férfiai foglalkoznak az eszmével, de mihelyt a Dunának báttaszéki áthidalásához hozzá fognak a munkások, azonnal megszerzik az előmunkálati engedélyt s bíznak benne, hogy pénzügyileg is biztosíthatják a vállalatot. Mohácsra nézve ez a vasút határozottan nagy jelentőséggel bir, de Szekszárdra, Bátaszékre s igy Tolna- vármegyére nézve sem megvetendő haszonnal járna. Mégegyszer a „Gőzfürdőnkről.“ Lapunk múlt heti számában „igazán több oldalról jövő, határozott kívánságnak engedve“ félig tréfásan, félig komolyan, de semmiesetresem rossz szándékkal czikket közöltünk a szekszárdi gőzfürdőben tapasztalható állapotokról. A kisvárosi önérzet azonban nagyon érzékeny, berzenkedik, mint a haragos kakas s nem igen tűri el szónélkiil még a jogosult kritikát sem, igy teljesen tisztában voltunk vele, hogy czikkünk, ha nyílttéri megnyilatkozást nem is, de az érdekeltek részéről egy két felszólalást még is csak provokálni fog. Hiszen éppen azt akartuk. Hadd tisztázódjék a fürdőnek kérdése igy nyilvánosan. Haszna lesz ebből nem csak a nagyközönségnek, de magának a fürdő bérlőjének is. És csakugyan kaptunk is egy hosszabb nyilatkozatot. Megvalljuk azonban olyan helyről, a honnan legkevésbbé sem vártuk. A fürdő bérlője küldte be ezt hozzánk, beigazolva vele, hogy bennünket alaposan félreértett, illetve meg nem értett. Mi ugyanis egész világosan megírtuk, hogy „az ujbérlő ellen nem tehetünk semmi komolyabb kifogást, szegény feje nagyon is rajta van, hogy a közönség igényeit kielégítse.“ De azért kiadjuk a közleményt, mert igazán érdekes. S megtesszük rája észrevéte- leinkat azonnal. Személyeskedésre hajló egy pár kifejezését azonban kitörültük. Tessék ezt elmondani másutt. Mi lapunkat ilyesmire nyitva senkinek sem tartjuk. Terrorizálni pedig magunkat egyátalán nem engedjük. Tehát igy szól a közlemény : „Igen tisztelt Szerkesztő Ur 1 A „Közérdek“ f. hó 6-iki számában „Gőzfürdőnkről“ czim alatt egy czikk jelent meg. Erre vonatkozólag kérném a szerkesztő urat, szíveskedjék magyarázó soraimnak repu- táczióm érdekében annyival is inkább helyet adni, mert nevezett czikk az igazság követelményeinek éppen abban a részben nem felel meg, mely az én egyéni érdekeimet érinti. A sajnálatos esemény megtörtént, de nem olyan mérvben, mint a minőben azt a nevezett czikk burleszk része feltünteti. Eb ben az esetben „vis maior“ forog fenn, ezért felelősségre vonni vagy pellengérre állítani valakit ízléstelen dolog volna, minthogy ez a czikkben tényleg nem is történik. Czikkiró ur a szegény bérlőt szánja. Valóban sajnálatra méltók vagyunk az uj tulajdonossal együtt, mert egyebet se teszünk, mint azt, hogy a lelkiösmeretlenül összetákolt fürdőt napról napra toldozzuk-foldozzuk. E czélra közösen több, mint 3000 koronát elköltöttünk, miből kitűnik, hogy csakugyan sajnálatra méltók vagyunk; különösen, ha hozzávesz- szük még ehez, hogy Szekszárdnak a czikk iró ur teltüntette „apraja, nagyja“, hetenként, horribilis 70—80 vendég, amikor is egy napra átlag 10—11 vendég esik. így tehát 10—11 korona bevétellel szemben napi 20 korona kiadás áll. És csodálatos 1 A czikkiró ur a bérlő iránt a szánalmat azzal akarja felkelteni, hogy egy meg nem gondolt következményekkel járó, valótlan állítást tesz. Azt mondja u. i., hogy a nagy medencze vizét hetenként egyszer eresztetem le. Tisztelt Uram! Egy nagy családdal biró ember existencziáj ít könnyű tönkre tenni. De én a kellemetlenséget kerülendő, törvény adta jogommal nem élek és csupán a jóhiszemű igazolásra szorítkozom. Amidőn kijelentem, hogy czikkiró ur ezen állítása valótlanság, egyszersmind kötelezem magam adandó alkalommal 5 tanúnak eskü alatti vallomásával igazolni, hogy a vizeket hetenként 3-szor eresztjük le, negyedszer részben és hogy ezenkívül a nagy medencze vize állandóan hideg vizzel frissittetik fel. Abban a reményben, hogy az igen tisztelt szerkesztő ur ezen soraimnak b. lapjában helyt ad. Szekszárd, 1905. május 11. Maradtam kiváló tisztelettel Briedmán Lajos, fürdőbérlő. Legelőször is nagyon köszönjük a bérlő urnák fenti nyilatkozatát. A legilletékesebb helyről konstatálva van, hogy egy „lelkiis meretlenül összetákolt“ fürdővel van dolgunk. Tehát, a mit a felszerelésről, berendezésről irtunk, teljesen való és igaz. Ha kivágja, szívesen kiterjesztjük sajnálkozásunkat az uj tulajdonosra is, megvalljuk azonban eddig tudomásunk sem volt róla, hogy a fürdő gazdát cserélt, azt hittük, hogy csak bérbe van adva, de nem eladva. Sajnálkozásunkkal azonban úgy sem sokra megy, mert a fürdő átvétele előtt kellett volna körültekintőbbnek lennie s a viszonyokról tájékozódnia. Mert hogy rossz üzletet csinált, hogy uj gazda, ez nem jogezim arra, hogy vele szemben a fürdőegyesület jogos kívánalmainak feltétlenül érvényt ne szerezzen. A nagy közönség követelését bizony ő rajta hajtja be s ő kei'esse azon, ha keresheti, akin követelni valója van. De ennek a fürdőnek, ha nem is világvárosias pompával felszerelve, de teljesen jó karban levőnek kell lennie. Ez a legkevesebb, amit pénzünk- J ért követelhetünk. Mi szívesen elfogadjuk azt a kijelentést is, hogy a bérlő az uj tulajdonossal együtt már 3000 koronát fektetett be „a lelkiis- meretlenül összetákolt fürdő toldozására-foldo- zására,1' a fürdőbizottság azonban az általános érdek szempontjából csak azt mérlegelheti, hogy a kérdéses fürdő megfelel e egyátalán e befektetéssel is a jogos kivánalmaknak ? Már pedig a fürdőbérlő ur maga sem tagadja, hogy van még itt javitaui való elég. Világos tehát, hogy a fürdő bizottságnak cselekednie kell, ha csak azt nem akarja, hogy a közönség éppen a bérlő ur legnagyobb kárára végképen elszokjék e hely látogatásától. Hátra van még a viz kérdése. Itt mindenek előtt visszautasítjuk ama vádat, mintha mi a vízhiány felemlitésével családi existen- cziákat akartunk volna tönkretenni. Elismerjük, hogy tévedtünk abban, hogy a vizet most egyszer eresztik le, de régebben igy volt, pedig a fürdőbizottság akkor is elrendelte a kétszeri leeresztést, csakhogy egyszer vagy kétszer tették meg mindössze, — erre meg az akkori alkalmazottak akartak megesküdni, sőt arra is megesküdtek, hogy 3 hétben csak egyszer eresztették le a vizet, — igaz, hogy akkor még csak egy kút volt s hogy a bazent teleereszthessék egy napig szünetelni kellett minden fürdésnek. Hogy most a második kutból a bazeunak háromszori teljes és negyedszer való részleges meg töltése is kikerül s ezenkivül a uagymedencze vize állandóan hideg vizzel frissíthető fel, ennek igazán tisztaszivünkből örvendünk, hiszen ezáltal megvan oldva az egész fiirdőkérdés. Mi tehát a világért sem kivánjuk a felajánlott öt tanú megesketését, de van egy megszívlelendő jótanácsunk: a fürdő jóhire érdekében, tessék konstatáltatni ezt a kellő vizbőséget a fürdőbizottság öt tagból álló küldöttsége által; ez az öl tag adjon erről ki Írást, ragasztassa ki a fürdőben, hir desse meg a lapokban, a fiirdőtulajdonos pedig pótolja a hiányzókat s meglátja a bérlő ur lesz fürdővendége elég, mert annyit mondhatunk, hogy közönségünket éppen a viz bőségében való hitetlensége tartja vissza a fürdő nagyobb arányú felkarolásától s ez régibb keletű és nem a mi felületesen, vagyis ön szerint „könnyelműen odavetett“ pár sorunk győzte meg annak ellenkezőjéről, hanem a régebbi -— szomorú tapasztalat. Égyébként pedig béke velünk 1 CSARNOKMiért is . . . Miért is kesereg, A hegedű hurja, Mikor rajta rózsám, .1 sok régi, régi Siró nótát huzza ? . . . Csak azért keserag, Mert zokog a lelkem, S gondolataimat, Kesergő bús dalként, Ő nála felejtem . . , És ahogy kesereg, A hegedű hurja : Siró-rivó lelkem, Hívogató szavam, Felsír benne újra .. . LIXDTNER VILMA. Egy dinamitos tragikomédia. Ilyen czimü műfajt ugyan együttesen nem találtam semmiféle Írásművek elméletében, de ha a lélektan szerint vegyes érzelmek vannak, úgy ezek kifolyásaként lehetnek vegyes cselekmények is. Kezdődik pedig a dolog ott, hogy volt nekem egy öreg ismerősöm, kinek mélységes tudománya mellett époly erős volt akarata, hogy az egész természetet szerette volna irányítani. De hát éppen az ilyen komoly emberekkel eshetnek meg oly fonák dolgok, mint közülünk már talán többel megtörtént, hogy ruháját, czipőjét fordítva vette fel. Volt pedig öreg urunknak egy egyformán hű öreg szolgája és öreg kutyája. Mind a hárman üsszeöregedvén, az aggkor legnagyobb fogyatékossága mégis a hű eben kezdett !egnyomatékosabbanjelentkezni,ugy, hogy a másvilágra való küldés módozatairól kellett gondoskodni, amit öregünk csakhamar erős akarattal, bányász-módra határozott el. Hivséges és tanulságos szolgájával a kutyát valami madzaggal egy fához köttette, s fejével egészen ellenkező végére pedig egy kanóczczal felszerelt dinamittöltényt helyeztetett el, hogy a kedves állat másvilágra való költözködése lehetőleg gyorsan és fájdalom nélkül történjék. Amint tisztességes távolból a hivséges szolga társaságában a beállandó tragikai fordulatot lesik, látják, hogy Tyras uj, szokatlan helyzetével sehogy sincs megelégedve, mi több, abból szabadulni igyekszik, mert kötött állapotán kivül az égő kanócz füstje is bo- szantotta az orrát. Erősebb rángatódzás után sikerült is helyzetén annyiban könnyíteni, hogy a madzag elszakadt, a kutya pedig gyilkos felszerelésével szabaddá lett és szemlélői nem kis meglepetésére egészen természetesen, farkát csóválva,direkte gazdájának vette útját. Hiába volt most már minden lárma, elutasítás; a minden pillanatban felrobbanható kutya ott ugrált gazdája és kővé vált szolgája körül, honnan nem tágitott. A nyájas olvasó most bizonyára várja, hogy a bekövetkező robbanással mindhárom szereplőnk elpusztuljon. Nem, ez nem történt, hanem a véletlen és kivételes esetek egyike állott be, hogy a kanócz kialudott, s a tragikai helyzet komikummá, s az egész eset tragikomédiává változott. Singer Bálint. TUDOMÁNY, IRODALOM. A „Tolnai Világ Lapja“ czirnű képes hetilap legutóbbi számában rendkívül érdekes czikksorozat kezdődik. A legkiválóbb magyar színésznők fényképeit mutatja be legjobb szerepeikben, s maguk a szinésznők Írják meg életrajzukat. „Tolnai Világ Lapja“ május 6-án megjelent száma igazán dús tartalommal jelent meg, s bátran mondhatjuk, hogy ezen magyar képes lap felveszi a versenyt a hires és százezrekben megjelenő
