Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-29 / 17. szám
1905. április 29. a panaszokat, hogy vagy sárosak vagy porosak az utczák, hogy az aszfaltot nem szók- i ták lesöpörni, hogy a város sok helyén betegséget terjesztő, rothadó vizek éktelenkednek, hogy a lakók szemetet, kifőtt sárgarépát, j döglött macskákat, kutyákat és egyebeket az utezára öntöznek, hogy a szenyviznek nincs lefolyása, hogy a világítás kétségbeejtő, hogy ... de ki tudná elszámlálni mindazokat a panaszokat, a melyek teljes joggal hangzanak folytonosan. Az ember szomorúan gondol vissza a múltra és szomorúan kérdi, mit csináltak itt Szekszárd érdekében, a vármegye székhelyének érdekében. Vájjon itt a bőséges bortermés idejében senkinek sem jutott eszébe, hogy a város érdekében a közügyért is kellene valamit tenni ? Ebben a történelmi nevezetességű városban, a mely nemcsak az Árpádok idejébén, hanem jóval régebben is szerepet játszott, ebben az aránylag jómódú városban soha senkinek sem jutott eszébe, hogy anyagi és szellemi góczponttá kellene tenni. Mert ha valami emelkedés történt Szek- szárdon, az csak azóta van, a mióta a szőlők kipusztultak. Az anyagi tönkrejutással fenyegető gazdasági állapot hatott kényszeritöleg, s akkor kezdtek kapaszkodni a megélhetésnek, az anyagi boldogulásnak másfajta szalmaszálába. De lehetetlen elvitatni a mostani vezetőség következetes és takarékos eljárásának érdemeit, s be kell ismerni, bogy a jövendő boldogulás alapjait a mostani vezetőség rakta le. De úgy gondoljuk, hogy itt nem állhatunk meg, hanem a várost városiassá is kell tenni. Ha a múltban nem történt semmi, csak bortermelés, most már itt az idő, hogy történjék. Most már felsőbb helyeken is belátták, bogy a vidéki városok nem mehetnek tönkre a főváros kedvéért, hogy a vidéki városokért is kell tenni valamit. Tudjuk jól, hogy a külső fény, a eziezoma nem biztos jelzői a boldogságnak, s tudjuk azt is, hogy egy város emelkedésével, szépülésével arányosan emelkedik a pótadó is. De az is bizonyos, hogy a külső czim föltétlenül szükséges a boldogulásra és ha emelkedik is a pótadó, végtére is valamikor kell egy kis áldozatot is hozni. De a külső csinosodást nem is emlitve igen sok olyan dolog van, a mit az egészségügyi követelmények testnek szükségessé, s ezt bizonytalan időre elodázni nem helyes és nem czélszerü. Nem vághatunk elébe az eseményeknek, s várjuk a rendezett tanácsot; de félünk, hogy hiába várjuk. És esetleg úgy járhatunk, mint az egyszeri fiatal ember, a ki nem szokott mosakodni, s a korholásra azt felelte, hogy majd akkor mosakodik, ha megnősül. Az egyszeri fiatal ember azonban soha seni nősült meg, s nem is mosakodott soha. Es vájjon ha a rendezett tanács nem lesz meg, a rendetlenség és a falusias jelleg továbbra is megmarad e ? Az igaz, hogy egyszerre nem lehet mindent megcsinálni, de apránkint rendezett tanács nélkül is meg lehetne kezdeni a csinosítást. Nagy érdekek fűződnek ahhoz, hogy Szekszárd igazi város legyen, s nagy jót fog tenni a várossal az, a ki eleget tesz majd a közszükségletnek. Utcza kövezésünk. * Lapunk múlt heti számában már megírtuk, hogy Szekszárd nagy község képviselőtestülete a kövezést igénylő utczák összeírására s a kövezés sorrendjének megállapi- tása végett bizottságot küldött ki. Á képviselő-testület eme határozatát Borzsák Endre ev. ref. lelkésznek a ref. templomhoz vezető ut s a Virág-utczai lakóknak pedig az ő utczájok kikövezése ügyében beadott kétrendbeli kérvényére hozta. Most a közvetlenül érdekeltek köréből hosszabb közleményt kaptunk, amely a kiküldött bizottságnak figyelmét kívánja felhívni a két utcza közlekedési mizériáira. A református utcza kikövezésének kérdésével feleslegesnek találjuk hosszasabban foglalkozni. A czikk írója szerint „ennek az utczának kikövezése feltétlenül első sorba helyezendő, még pedig minél előbb : az iskoláztatás és a szentegydiázba járásra való köztekintetnél fogva.“ Ehhez tehát semmi hozzátenni való nem lehet. A mi pedig a Virág-utcza kikövezését illeti, a beküldött czikk szerint e mellett közforgalmi tekintetek szélanak. „Ugyanis az Orvos-utcza, Selyemgyár- utcza, virág-utcza és az izr. templom mellett való utcza a sétatértől a sédpatakig egyre épülő csinos házaival Szekszárdnak, a belváros után legcsinosahb város része, melynek lakosai a néhány vagyonos és a csinosodást kedvelő polgáron kívül valamennyien iparosok, kereskedők és hivatalnokok, tehát a városnak olyan küzéposztályu adófizető polgárai, a kiknek foglalkozása már kizárja a gazdálkodást és az ezzel kapcsolatos kocsi és lótartást, tehát az utczákat éppen ennek a városrésznek lakosai rontják legkevesebbet terhes kocsikkal, szekerekkel és ennek a mindinkább szépülő városrésznek mégis olyan utczái vannak, aminőhöz hasonlókat csak a Sárközben meg Agárdon a sárfészkekben találunk. Ennek a ténynek oka az, hogy az ujvárosrész, meg az alsóvárosrész közforgalmának legalább fele része ezen a városrészen át bonyolódik le. De mig az Orvos és a Selyemgyár ut- czából a forgalom a helyi viszonyoknál fogva legalább elterelődik, addig a Virág-utcza e város résznek legforgalmasabb, sőt a városnak a főuteza után a második forgalom lebonyolító utczája. Egyenes, széles és hosszantartó ut ez, s az újvárostól a korcsolyázó tóig semmi sem zárja el, s éppen ezen szélessége és hosszantartó egyenessége tette alkalmassá a közlekedésre. Az újvárosiak nagy része, kiknek a keselyüsi ut mentén földjeik vannak, vagy bármi más gazdasági dologban kocsival járnak arra felé vagy az alsó városba a Virág-utczán át közlekednek a keselyüsi útra, másrészt az alsóvárosnak a vásártérre torkoló utczáiba és a korcsolyázó tónál az alsóváros második részébe vivő úthoz. Viszont az alsóvárosiak az utczákból, a vásártéren a főgimnázium sarkánál vágnak át s ekkor igen természetesen nem kerülik meg a sétatért jobbra vagy balra a Selyemgyár utcza végett, hanem egyenesen a Virág-utczán át hajtatnak az újváros felé. A Fekete-féle gőzmalomba járó alsóvárosiak — valamint más vidékiek is — a Virág-utczán át közlekednek, mert a gőzmalom ennek folytatásába esik. A Virág- utczának derekán éppen most épül aSchleicher- féle czementfedőlap-gyár, amely ismét alapos teherkocsi-közlekedést von be az utczába. Végül ott vannak a vásárosok. Aki egy- egy országos vásár közforgalmát figyelemmel kiséri, látni fogja, hogy az újváros és belváros közt a vidékiek jórésze félre csap a kocsisorból s balra térve az újváros és belváros közti széles utczán, egyenesen a Virág - utczán jön fel, mely egyenesen a vásártérre visz és ugyanezen kocsik hazafelé is ezen az utczán távoznak. Ilyenkor a főuteza tán csak felényire múlja felül a Virág-utcza forgalmát. Ennyiből is látható, hogy a templom utcza után másodsorban az Orvos—Selyemgyár—Virág-utczák kövezen- dők, de ezek közül meg legelső sorban a Virág- utcza, mint a város általános közforgalmát másod sorban lebonyolító nagy közlekedési ut.“ így szól a beküldött czikk. Nekünk azonban megvalljuk, más a véleményünk. Nem az, hogy talán a Virág-utcza ki ne : köveztessék, hanem az, hogy Szekszárd vala- j mennyi utczája kiköueztessék, még pedig j lehetőleg egyszerre. Mi ugyanis az utczák klassifikálását, bármily forgalmi és köztekintetek szóljanak egyik vagy másik mellett, igazságos dolognak nem találjuk. A kövezés közpénzből, általános adózás utján történik, nem méltányos dolog tehát, hogy például egyik utcza a kövezés előnyét élvezze, akkor, mikor a másik utczának épp úgy adózó polgárai majd elülnek a sárban. Az aszfaltozásnál már úgyis kénytelen volt a háztulajdono- j sok egy része eltűrni azt a szembeötlő igaz- í ságtalanságot, hogy saját pénzén csináltassa meg a járdát, holott azt más városrészbeliek is éppen úgy használják, kívánatos azért, hogy legalább a kövezés kérdésénél az osztó igazság álláspontjára helyezkedjünk. Ezt a KÖZÉRDEK 3 kövezési kérdést oda kell utalni a rendezett tanács teendői közé. Mint más városok teszik, vegyünk fel mi is olcsó, hosszabb lejáratú kövezési kölcsönt, vagyis ki kell köveztetni az egész várost s kövezet vámot szedni. így a mai generacziónak amúgy is nagy terhe áthárul a jövő nemzedékre is, a mi czélszerü is és igazságos is. Csakis igy lehet haladni, egyébként összeroppanunk a tehertől, mert éppen az a baj, hogy régi jó öregeink, a régi jóidőkben semmitsem tettek, hanem nekünk hagyták a feladatok jórészének megoldását. V ÁRMEGY fi. A vármegyei központi választmány ma délelőtt ülést tartott, melyen az ország- gyűlési képviselő-választók 1906. évi névjegyzékét állapították meg s egyúttal a közszemlére kitétel iránt is intézkedtek. Községi ügyek. Bölcske község elöljárósága a község- | ben létező közállapotok miatt egy csendőr- j őrsnek mielőbbi felállítását kérte a belügyminisztériumtól. Az elöljáróság kérvényét azzal utasította el a belügyminiszter, hogy az őrs | felállítására ez idő szerint nincs kültség- j fedezet. — Plébánosi kinevezés. Major Károly I budai külvárosi káplán, ki évekkel egelőtt spirituális volt Baján, Apponyi Sándor gróf egyházpatrónus ajánlatára kineveztetett a j tolnamegyei Mucsiba plébánossá. — Hangverseny. l)öry Pálné buzgól- | kodása folytán május hónapban nagy hang- J verseny lesz Szekszárdon. Hir szerint Kűri] Klára fog énekelni, Barabás Béla amerikai útjáról olvas fel, Inkey Pál somogyi föld- birtokos tárogatón, Pete Lajos pedig zongorán játszik. A nemes czél érdekében kívánatos, hogy a hangverseny minden tekintet ben sikerüljön. — Eljegyzés. Szenczi Fördős Vilmos m. kir. honvédhuszár főhadnagy, Fördős Géza paksi ügyvéd fia, eljegyezte Asteini Goertz Elzát, néhai Goértz Konstantin cs. és kir. kamarás, sorhajókapitány leányát Pozsonyban. — Megköszönt adomány. Leicht Lajoshoz, a szekszárdi kereskedelmi kaszinó elnökéhez, abból az alkalomból, hogy az elnöklete alatt álló egyesület a József főherczeg szanatórium javára tánczmulatsága jövedelmének felét átengedte, a szanatórium egyesület elnökétől a következő köszönő levél érkezett: „Igen tisztelt Uram! Döry Pálné úrasszony beküldte nekem a becses elnöklete alatt álló és valóban hazafias szívvel biró egyesületnek adományát a szegénysorsu tüdőbetegek szanatóriuma alapjára; mély tisztelettel fölkérem, legyen kegyes a t. körnek igaz hálámat és köszönetemet nyilvánítani; egyúttal kérem Elnök urat, tartsa meg egyesületünket továbbra is szeretetében, jó szivében. Fogadja kiváló tiszteletem nyilvánítását! Budapest, 1905. április 13 ám Kész tisztelettel: Gróf Károlyi, cs. kir. kamarás, főispán, elnök. — Halálozás. Hugonnay Béláné grófné, született korompai Simontsits Izabella, HuI gonnay Béla gróf volt szatmármegyei főispán felesége ötven éves korában meghalt Budapesten. Az elhunyt grófné alelnöke volt a magyar gazdasszonyok egyesületének, patro- nája a szatmári oltáregyesületnek és választmányi tagja számos budapesti jótékony egye-
