Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-22 / 16. szám
6 KÖZÉRDEK 1905. április 22. időt és fáradságot nem kímélve beutazzák Görögországot, holott valamely fürdőhelyen letelepedve, közönséges felfogás szerint bizonyára szebben, jobban és kellemesebben, sőt olcsóbban tölthetnék el szabadságuk rövid pár hetét. Mindezt látva, már csak azért is örültem, hogy történettanár létemre eljöttem ide, mert ha laikusokban ekkora érdeklődést Iát az ember, akkor mekkora érdeklődéssel kell lennie egy olyan embernek, aki szakszerüleg foglalkozik ezekkel a dolgokkal és jóformán kenyere ez neki. Valamely országban járván, nem kerülheti el az idegen figyelmét az állatvilág sem. Görögország állatvilága épen olyan szomorú képet mutat, mint minden más. Ragadozó- állat alig van, mert erdőségek hiányában kellő búvóhelye sem volna. Nagy ritkán farkas és sakál mutatkozik itt-ott, úgy szintén vaddisznó is. Nyúl és fogoly szép számmal van, fáczán is akad a Thermopylae környékén. Ősszel és tavasszal sok szalonka található, mert a Földközitengereu át vándorló madár világ Görögországban rendesen állomást tart. Azt mondják, hogy a szigetek teli vannak fürjekkel, található azonkívül még pelikán és hattyú is. Ahol még bokros helyek vannak, főleg a formások mellékein, ott a kedves fülemülék törik meg az éjszaka csendjét kellemes énekükkel. A föld mostohasága, kopársága idézhette elő a házi állatok világában azt a visszafej lődési folyamatot, melynek biztos jele a törpeség. A tehén ritka és oly kicsi, hogy nálunk egy fejlődő borjú is kiállja vele a versenyt. Rendesen igavonásra használják, a tejet a juh és a kecske szolgáltatja. Tehenet az egész idő alatt, mit görög földön töltöttem, egyszer láttam Patrasban, az is borju- nagyságu volt. A juh is kicsi, nagy szarvakkal és feltűnő köztük a fekete szin uralkodó volta. Lovaik is mind aprók, de kitartók. Nem is csodálható az állatvilág ilyen csene vész volta, mikor alig van valami takarmány, amiből élhetne. Az ország sivár pusztaságának megfelelőleg a kecske az egyetlen állat, mely itt a kopár sziklákon is vígan tenyészik. Van is belőle bőven mindenütt. Tehéntejet sehol sem kapni, kecsketej és mellette a juhtej az uralkodó, ebből készítik túrójukat, vajukat, sajtjukat. Falvakon nagy- fajú kutyák kóborolnak éhesen kölykeikkel, rágódva egy-egy csontdarabon. A legrégibb időben hires volt már az Athen melletti Hymettus hegyének méze és hírnevét máig is megtartotta, úgy hogy fontos kiviteliczikket képez ma is. A hajdani görög világ forgalmának egyik góczpontja és természeti szépségekben is bővelkedő helye volt a korinthusi öböl melléke, annak mindkét partja. Vasút vezet a peloponesusi oldalon Patrostól Athénig, de a pireusi kikötőből kiindulva a korinthusi csatornán át hajóval is lehet utazni egészen Patrasig. A korinthusi szoros átvágásától nagyon sokat vártak a görögök, de mások is, akik a keleti kereskedelemben érdekelve voltak. Ennek a szorosnak az átvágása ugyanis azt eredményezte, hogy nem kell a hajóval megkerülni egész Görögországot, ha a Pireusba és általában Kelet-Görögországba akarunk jutni. Ámde a czél csak részben van elérve. A csatorna ugyanis 6'2 km. hosszú, 8 méter mély és 22 méter széles. Igen szép munka az tagadhatatlan és óriási nehézségekkel járhatott a csupa sziklából álló hegyet átvágni. A czél csak részben van elérve, amennyiben nagyobb tengeri hajókat nem tud a csatorna befogadni s ezek ma is kénytelenek Görögországot, illetőleg a Peloponesust körülhajózva a keleti vizekbe jutni. Csak helyiközlekedésre szánt kisebb gőzösök tudnak átmenni rajta. Még romjaiban is elragadó szép vidék a korinthusi öböl melléke. Akár a peloponesusi partokat, akár a régi Hellas partjait nézzük, mindenütt még kopárságuk mellett is szép hegyek, kietlenségük mellett is szép völgyek tárulnak elénk. Mert a görög hegyeket vonzóvá teszi mai kopárságuk mellett is szép és nagyon is sokféle változatban mutatkozó alakulásaik. Nem egytömegben húzódó, áthághatatlan komor hegylánezok ezek, hanem magasabb és alacsonyabb hegyalakulásoknak egymás mellé helyezett változatos csoportosulásai. Sokban hasonlítanak egymáshoz s ilyen szép hegyalakulások borítják egész Görögország területét. Elképzelhető, minő tájképi szépségeket nyújtottak ezek az ó-korban, mikor dús erdőségek borították őket egészen a csúcsig. Ma mindez kopár. A szép hegyek erdői helyett kietlen, kopár sziklák meredeznek elénk, nem látni rajtuk egyetlen fát, csak itt-ott pár csenevész bokrot. Az öböl peloponesusi oldalának szelid lejtőin még dúsan tenyészik a szőlő és az olajfa, de a túlsó oldal rideg kopársága lehangoló hatással van a kedélyre. A tenger fehér, kék, zöld és sárgás színekben játszik itt s hozzá a hegyek üde zöldsége, ami az ó korban megvolt, páratlan szép képet nyújthatott. Órákon át döczög az egykor hajóktól hemzsegő öböl partján a vonat, anélkül, hogy egyetlen hajót vagy csónakot láthatnánk. Az öböl mentén vezető országúton uyolez óra lefolyása alatt, mig Patrastól Athénig jutottunk, összesen három nyomorult szekeret láttunk düczügni. Az egész környéken se valamire való falu, se a forgalomnak és élénkségnek legkisebb nyoma nem volt látható. \ Végtelen kihaltság és élettelenség uralkodik mindenütt. A Parnassus, a Helikon, a múzsák és istenek egykori lakóhelyei szomorú kopársággal merednek az ég felé. A mai görög nép fantáziájában már nem léteznek többé, sőt a legtöbb, talán nem is tudja, melyik a Helikon, a muksálc egykori szent hegye, vagy melyik a Páimassus, a költők szent hegye, ahova feljutni A. szó költői értelmében annyi volt, mint öröÍKköltői nevet és dicsőséget szerezni. Még most kínálják eladásra a Parnassus mézét, pedig a méh minden fáradozása mellett is alig találhat V mai Parnassuson annyi árva virágot, amiből egy kis mézet összeszedhetne. Itt-ott még láthatni egyes völgyekben kellemes zöld olajligeteket, zöldelő szőllőket, ami mind a régi szépségre emlékeztet és kellemes ellentétet képez az általános pusztulással és sivársággal szemben. A korinthusi csatorna közelében ott fekszik az egykori fényes Korinth helye, de csakis a helye. „Görögország egykori ténye“ ma oly nyomorult falu, hogy ránézni is siralmas. A hatalmas városfalak romjai ma is láthatók és óriási terjedelmükkel jelzik, hogy .mekkora lehetett az egykori Korinth, mely Athen mellett a görög világ második városa volt fényre, hatalomra egyaránt. Az Akroko- rinth, az egykori fellegvár, akár csak az athéni Akropolis, már messziről szembetűnik, uralja az egész vidéket, de annyira kopár sziklatömeg, hogy a hajdani vár romjai se láthatók már rajta. Kietlen kopárság, sárgás szinü por takarja az egész vidéket, mintegy szemfedője gyanánt annak a szép életnek, mely itt rideg sírba téve pihen, hogy talán soha uj életre ne keljen, mert ekkora terméketlenségből és pusztaságból csodák csodája lenne, ha még egyszer eleven világ, mozgalmas élet származnék. Részlet egy még be nem fejezett vígjátékból. Irta: Lévai Dezső. 14. Jelenet. Előbbiek és dr. Tiiköry. (A jubilánst karonfoga vezetik, előtte nemzeti zászlót visznek, utána pedig a czigányok zeneszóval ; általános éljenzés; a zaj lecsillapultával előlép.) Bimzenstein. (Erős halljuk-ozás]: Tisztelt daktor ór! A fördővendégek nevében van szerencsém ezt a kis ojándékot átoladni mint bizonitvángyát a mi szeretetönknek. Én ottom hozzá a legtübbet, azért vadjok én az ünnepi szónak. Az egybegyőlt fördővendégek s a lányaim nevében — kiknek hála Isten szép hozományok is van — szintén ödvüzlüm és kívánom, hogy az egészséges emberek örömére még sokáig gyógyítson betegeket. Vivat, hoch, éljen! (Éljenzés, a czigányok pedig tusst húznak.) Dr. Tiiköry (átveszi az albumotI: Köszönöm figyelmüket és szeretetüket. Legyenek meggyőződve, hogy boldognak érzem magam az értelmiség és lelki nemesség ily magas fokán álló közönség körében szolgálni az egészségügyet. Fogadják még egyszer hálás köszönetemet. (Ismét éljenzés és tuss.) Bimzenstein: Hölgyeim és óraim! Foglalják el helyeiket, mert kezdődik az ünnepély. Pinczér, tálaljon ! (A vendégek elhelyezkednek, a doktor Erzsihez megy, Sziniszter a gondnokhoz stb. A pinezérek pedig ételeket, italokat hordanak fel, mig a muzsikusok a háttérben helyezkednek el.) Lóránt (félrehivja BumlhubertJ: Te Ferdikém, tudod, én leszek az első hivatalos szónok, ict a félköszöntőm (átadja), ülj majd mellém s ha megakadok, majd súgni fogsz. Bumlhubert: Jó, jó, Lórikám, meglesz. [A vendégek társalognak, Bimzenstein pedig mohón eszik és iszik, a pinezérek még eggre körülhordanak. Kis szünet múlva feláll.) Lóránt (pohárral a kezében): Hölgyeim, uraim ! Orömünnepet ülünk, ünnepét oly férfiúnak, ki hervadhatlan érdemeket . . . érdemeket (halkan Bumlhuberthez): súgjál... Bumlhubert (halkan szintén): Mindjárt Lórikám. (Keresgéli a papirt.) Lóránt (folytatva): ünnepét oly férfiúnak, ki hervadhatlan érdemeket . . . érdemeket (halkan Bumlliuberthoz): hogy megy tovább, segíts az Istenért . . . Bumlhubert (zavartan): Nem tudok, nem tudom, hol az az átkozott papiros. Lóránt: Igen hölgyeim és uraim, nagy, igen nagy, mondhatom szörnyű nagy érdemeket. A többit Önök tudják. Isten tartsa az emberiség, az emberiség . . . tartsa tovább (halkan Bumlhuberlhoz): segíts már ki csak egy szóval. Bumlhubert {halkan): Nem tudok Lórikám, nem tudok, ha agyonütnek sem. Lóránt: Szamár vagy . . . Isten éltesse az emberi kor legvégső határáig! (Éljenzés, kocczintás, taps, tuss. A bárót gratulálják.) \ Bimzenstein: Méltóságos ór, gratolá- loim Fényes egy beszéd volt. A báró ór egy valóságos Demosthenes fürdői kiadásban. Többen: Halljuk Tulokfy képviselő urat! Tulokfy (feláll pohárral a kezében): T. vendégek! Azon antecedentiák parallel jövő s consecutiv természetű jogkövetkezmények beállta folytán, melyek ez ünnepélyt a familiáris nézpont optikáján át szemlélve magasan kiemelik a sablonos jubiláns ünnepek színvonal sülyesztette niveaujából s igy jog- folytonosságilag nevezhető átlagából is, én is azon kellemes helyzetnek mondható és a finom distinctiót teljesen mellőzve mondhatom, situa- tióban vagyok, hogy doktorunknak az egészségügy nem ugyan politikai terén —- hisz ahhoz politikai előkészület, nagyszabású állam- férfiúi iskolázottság igényeltetvén —■ de a gyakorlati princípiumok praktikus fórumán : az élet terén nagy érdemei vannak s én ezek folytán kívánom, miszerint az emberi sorsot kitürkészhetlen psychikai góczpontokat is a néha per tangentem megujhodó isteni végzet ami doktorunkat sokáig éltesse! Evviva! (Éljenzés, tuss, kocczintás.) Bimzenstein : Nadságos ór, ez volt egy államférfid beszéd, egy Apponyi-beszéd. De azért a pecsenye is nadszerü. Többen (kocczintva): Éljen a doktor! Mocsáry: Mélyen tisztelt vendégko- szoru! (Halljuk!) Mulasztás volna a díszes társaság virágairól is megfeledkeznünk, azért én csak annyit mondok, hogy éljenek a hölgyek ! (Éljenzés, tuss, kocczintás.) Bimzenstein (egyre eszik): Ez a befőtte is kitűnő. Rendező: Az idő előrehaladván, azt bátorkodom indítványozni, hogy énekkel is tarkítsuk az ünnepélyt. Talán Erzsi kisasszony lesz oly kegyes pár énekszámot előadni. (Helyeslés.) Bimzenstein (tele szájjal): Hülgyeim és óraim! Semmi kifogásom a kisoszon ellen, csak aztot akarom mondani, hogy azotán majd az én Szidónia lányom — ki már 3 év óta jár a konzervatoriomba — szintén fogja majd egy éneket elővinni. Ógy cseng a hangja, mint az orony. (Helyeslés.) (A vendégek felállnak, a pinezérek bontogatják az asztalokat s kihordják a tálakat, csoportok.) Bimzenstein (még mindig mohón eszik, a pinezérekhez) : Tokorodjanak, nem látják, hogy a társoság még eszik. Ének.
