Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-15 / 15. szám
4 1905. április 15. KÖZÉ^DBI^ hanem inkább nyereségnek és áldásnak. Reánk van bízva a nép lelki gondozása, vezetése és oktatása, ne hagyjuk magára azt a népet, a mely csak akkor lehet tisztelettel, szeretettel és ragaszkodással irántunk, ha nemcsak a betegség, az erkölcsi romlásra való rámutatással véltünk eleget tenni szent kötelességünknek, hanem készek is vagyunk nekik megmutatni azt az orvosszert, a mely ezt a szegény népet erkölcsi mételyétől egyedül megmentheti, ha t. i. népünk maga is helátja, hogy nem jó utón halad s magába térvén, a jobbulás ösvényére lép, hogy végkép el ne pusztuljon. Csak igy lesz meg a mi fáradozásunknak édes gyümölcse és kívánt sikere! Ti nagybirtokosok pedig szívleljétek meg, hogy azt a nagybirtokot úgy fordíthatjátok igazán áldást hozó kincsesé, úgy saját jóvoltotokra, mint a közjóra nézve, ha a nép megélhetésére közreműködni törekedtek, megszüntetvén a nagy munkahiányt, gyárak létesítése által szeretett hazánkban, így virulhat csak fel a mi drága hazánk, ez a mindnyájunkkal közös édesanyánk! Adja Isten, hogy szavam ne legyen elhangzó szó a pusztában! Reichert Gyula kistormási ág. hitv. ev. lelkész. Küzdelem a magyar nyelvért. Nem a mostani küzdelemről van szó, a mely uralkodó és nemzet között folyik, hanem arról a küzdelemről, a mely uralkodó és nemzet között folyt 1790-től 1844-ig a magyar nyelv ügyében. Mint ismeretes, a megelőző századokban a latin nyelv volt az uralkodó és hivatalos nyelv, s csak Mária Terézia és II. József akarták hivatalos nyelvvé tenni a németet. De ez a törekvés visszatetszést keltett a nemzetben, s tulajdonképen II. József halála után következett be a magyar nyelv jogaiért indított erős és tudatos küzdelem. Az 1790. évi törvény csak a kezdet kezdete, mint alább olvasható, s egy fél- századnak kellett elfolynia, mig Magyarországon a magyar nyelv többé-kevésbé megszerezhette a maga jogait. De ennek a szívós ellenállásnak okát nemcsak Bécsben kell keresni, hanem itthon, a nemesség felfogásában is, a mely úgy tűnik fel, s a valóságban is úgy volt, hogy a latin nyelv szoros kapcsolatban állott a nemesi jogokkal. Ez kiolvasható Kölcseynek a magyar nyelv ügyében tartott beszédeiből. De nemcsak Kölcsey, hanem báró Wesselényi Miklós, gróf Széchenyi István, báró Eötvös József és igen sok kitűnő hazafi szállott síkra a negyvennyolezas idők előtt azért, hogy a magyar nyelv számára kivívják azokat a jogokat, a melyek a nyelvet megilletik. Szinte nevetségesnek tetszik, hogy Magyarországon azért kellett küzdeni, Rogy magyarul lehessen beszélni, de igy volt. Ide iktatjuk 1790-től kezdve azon törvények nevezetesebb intézkedéseit, melyek a magyar nyelvre vonatkoznak : Az 1790. évi XVI. t. ez. a következőképen intézkedik : Ö Szent Felsége biztosítja a Karokat és Rendeket, hogy bármiféle ügyekre nézve idegen nyelv nem fog használtatni; hogy pedig a magyar hazai nyelv jobban terjedjen és csinosodjék, a ! gymnasiumokon, akadémiákon és a magyar egyetemen a magyar nyelv és irástan számára külön tanár fog beállittatni .... A kormányszéki ügyek pedig most még latin nyelven lesznek tárgyalandók Az 1792. évi VII. t. ez. szerint: A magyar nyelv tanítása az ország határai között ezentúl rendes tantárgy legyen, hogy ily módon bizonyos idő lefolyása alatt közhivatalt csak olyanok nyerjenek, a kik a hazai nyelv ismeretét is a tanárok bizonyítványával igazolni tudják. Az 1805. évi IV. t. ez. 1 § Már ezen országgyűlésen az Ö Felsége elé küldendő fölterjesztések, a szavak netalán előforduló kétértelműségének kikerülése végett is, hasábosán latin és magyar nyelven szerkesztessenek. 2 §. A magyar kir. udvari cancelláriához küldendő fölterjesztéseket latin s egyszersmind hazai nyelven kiállítani legyen szabad. 3. §. Szabadságukban maradjon azon törvényhatóságoknak, melyek azt tenni kívánják, a magy. kir. helytartó-tanácscsal való levelezéseiket hazai magyar nyelven Írni, s a törvényszékeken, s perekben is a magyar nyelvet használniok. 5. §. Mivel pedig a magyar nyelv tanítása már az 1792. VII. t. ez. által a rendes tantárgyak közé soroztatott: ő Felsége ezen törvényezikkely foganatosításáról gondoskodni méltóztatik. Ugyancsak a magyar nyelv tér foglalásával van kapcsolatban az 1807. XXIV. t. ez., az 1808. í VIII. t. ez. s az 1827. XI. t. ez., a melyek a Nemzeti Muzeum és a Magyar Tudományos Akadémia létesítéséről intézkednek. A nemzeti nyelv használatáról intézkedik továbbá az 1830. évi VIII. t. ez. 1. §. A kir. helytartó-tanács azon törvényhatóságoknak melyeK magyar fölterjesztéseket küldenek, nemcsak ugyanazon nyelven válaszoljon, hanem ezekhez többi intézményeit is. a körlevelek kivételével, magyar nyelven adja ki és küldje el. 2. §. A kir. Curia a hozzá magyar nyelven fölebbezett perekben szintén ugyanazon nyekven határozzon. 4. §. Az ország határain belül közhivatalokra sehki se legyen alkalmazható, a ki a magyar nyelvet nem tudja. 5. §. 1834. évi január 1-e után senki az ország határai közt, a ki a magyar nyelv kellő ismerete nélkül, szűkölködik, ügyvédi vizsgálatra ne bocsáttassák. Az 183(5. évi III. t. ez. 1. §-a a következő- képen szól: Hálás érzéssel tisztelik a KK. és RR. O Felsége atyai szivének hiv magyarjaihoz viseltető jósága azon dicső példáját, melynél fogva kegyelmesen kinvilatkozta'ni méltóztatott, hogy a törvények magyar szerkezete az eredeti (és nem a latin.) 4. §. Azon helyeken, a hol a gyülekezethez | magyar nyelven mondatnak szent-beszédek, az | anyakönyvek is magyarul Írassanak. Az 1840. évi IV. t. ez. egy lépéssel ismét — Elin, édes Ebnem, szeret engem? Csend. — Nem látott még haragudni, feleljen! — Mit akar tőlem ? — Az igazságot. — Nos, az az igazság, hogy maga goromba ember. Radevitz! és a nyomaték kedvéért szótagolva ismételte: go-rom-ba ember! . . . — Elin nekem hűséget esküdött. —- Ugyan ? És ? — És megcsalt, vagy meg akar csalni. — Ah, Radevitz, félt engem. Ez eddig uj dolog. Igazán szép magától. Az asszony idegesen nevetett és a por- czellán csészén játszotta a Generalmars-ot a késének ezüst pengéjével. Az ura remegve állt elé és megragadta kezét, aztán drámai tekintettel, lassú, nyomott hangon szólt a feleségének összeszoritott fogai közül: — Szólj, megcsaltál-e, szereted Ka- tinszkyt ? Élin arczát tüzes pir öntötte el, hirtelen felugrott székéről, kirántotta a kezét a Herkuleséből, a szemei villámokat szórtak az ura felé és azt kiáltotta: — Szemtelen. Hogy mer megsérteni ? Nesze! És mindjárt elégtételt is vett a sértésért az urán, csattanós elégtételt, azután levetette magát a medvebőrrel lebontott otto- mánra és arczát elfödve, zokogott. A szőke óriás megsemmisülve állt egy perczig és nézte, hogyan rándul meg a felesége egész gyönyörű teste a görcsös zokogástól. Megfordult és csörömpölve távozott. Útközben megbánta ostobaságát és afelett tűnődött, hogy ha ez a pofon nem gyöngéd kezektől eredne, rögtön jelentené magát a térparancsnokságnál és leköszönne kapitányi rangjáról. De igy ? Nagyot sóhajtott. ' 5. Elin befogatott és levelet irt az urának, hogy a történtek után látni se akarja. Elment haza duzzogni. Két óra alatt oda ért a köny- nyü szán. Az utón meggondolta a dolgot és azt határozta, hogy egyelőre vár és a mamának nem födözi fel a dolgot. Ebéd után odaért Radevitz is lóháton, j A paripáról szakadt a hab, maga is igen ki volt hévül ve. Az öregek ebéd után szun- i dikáltak a belső szobákban. Elin egyedül volt az ónémet ebédlőben és az ablaknál állt. Az ura lassú léptekkel ment feléje és sarkantyújának pengése nagy zajt csinált a hangtalan teremben, de Elin nem nézett vissza. Aztán megfogta az asszony kezét és bün- ! bánóan búgta neki: — Bocsáss meg, Elin. Az asszony egy perczig karikákat rajzolt az ablaküvegre ujjával, de mikor az ura megcsókolta észvesztő, kívánatos nyakát, ráhajolt a termetes férj katonás mellére és szégyenlősen takarta el arczát. Alapi Gyula. tovább megy, nevezelesebb rendelkezései a következők : 1. §. Ö Felsége megegyezésével az országos felírások már e jelen országgyűlésből egyedül magyar nyelven terjesztessenek fel. 7. §. Oly helyeken is, hol a gyülekezethez szent-beszédek magyar nyelven nem tartatnak, a jelen országgyűlésnek berekesztésétől számítandó három évek múlva az anyakönyvek magyar nyelven Írassanak. 8. §. Ezentúl minden vallásbeli különbség nélkül plébánosoknak Äs segédeknek olyak alkalmaztassanak. kik a magyar nyelvet tudják. 9. §. Ő Felsége kegyelmesen rendelkezni fog, hogy a magyar nyelvnek tudása a katonai véghelyeken is gyarapittassék, s a magyar ezre- deknek kormányai a magyarországi törvényhatóságokkal magyar nyelven levelezzenek. Vég. e az 1844. évi II t. ez. a magyar nyelvről a következőképen rendelkezik : 1. §. Az országgyűléshez bocsátandó minden kegyelmes királyi leiratok, előadások, válaszok és intézvények ezentúl egyedül magyar nyelven adassanak ki. 2. §. A törvényezikkek, valamint már a jelen országgyűlésen is egyedül magyar nyelven alkottattak és erösittettek meg; úgy ezentúl is mind alkottatni, mind királyi kegyelmes jóváhagyással megerősittetni egyedül magyar nyelven fognak. 3. §. Országgyűlési nyelv ezentúl kirekesz- tőleg a magyar lészen. 9. §. Ő Felsége méltóztatott kegyelmesen rendeléseket tenni már az iránt is, hogy az ország határain belöli iskolákban közoktatási nyelv a magyar legyen. * A képviselőválasztás epilógusa. A „Magyarország“ a múlt héten megjelent egyik számában erős kitételekkel emlékezett meg a tolnavármegyei, — közelebbről a bonyhádi — képviselőválasztásokról. A czikk irója Kaas Ivor, most a következő nyilatkozattal igazítja helyre téves értesülését: Nyilatkozat. A „Magyarország“ 80. számában téves értesülésen alapuló sorok jelentek meg „A politikai szinté.rről“ czimü rovatban. Tolna vármegyéről lévén szó, a bonyhádi kerület választási esélyeire vonatkozólag ez mondatik : A felszabadult becsületet és a függetlenségi hazaszeretetei le nem igázhatják többé se Széchenyi főispán, se Dőry alispán. Ezzel szemben a valóság az, hogy Döry Pál alispán a november 18-iki esemény következtében a szabadelvű pártból kivált, a november 18-iki házszabálytörést elitélte és régi fegyver társaival szemben az ellenzék programmjában foglalt nemzeti követelésekhez csatlakozott. A november 23-ikán megtartott tolnamegyei közgyűlésen, melyben Tiszának és Perczelnek bizalmat szavaztak, részt nem vett; márczius 15-ikén a vármegye házára nemzeti zászlót tűzetett ki és a márczius 20-iki közgyűlésen azt az indítványt, hogy márczius 15-ikének nemzeti ünneppé leendő avatása iránt a vármegye Írjon föl a képviselőházhoz, habár azt maga az indítványozó levélileg visszavonta, magáévá tette és úgy az állandó választmányban, mint a közgyűlés egyhangúlag el is fogadott. Ezen tényállásból kifolyólag, mint az idézett közlemény szerzője, készséggel jelentem ki, hogy a „Magyarország“ 86-iki számában Dőry Pálról mondottak sem Dőry személyére, sem hivatalos ténykedésére nézve meg nem állanak. Sajnálom, hogy téves infor- máczióm folytán Dőry Pál politikai személye egy ideig helytelen világításban állott a nagy- közönség előtt, de most annál nagyobb örömmel üdvözlöm Dőry Pál alispánt Tolna vármegye élén, az ellenzék soraiban. Kaas Ivor. Megírhatta volna már a teljes igazsá got is, azt t i., hogy Tolnavármegyéhen nem csak Döry Pál alispánsága, de Széchenyi Sándor gróf főispánsága alatt is zavartalanul követhette mindenki politikai meggyőződését. VÁRMEGYE. A vármegye közigazgatási bizottsága április havi ülését mai napon tartja.
