Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1905-04-01 / 13. szám

Szekszárdi, I. évfolyam 13. szám Szombat, 1905. április I TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. ILv'Eeg'jelenilf: rrxian.d.exi szombaton. Kiadóhivatal: Széchcnyi-utcza 140. szám. TELEFON-SZÁM: 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: H A U G H BÉLA. Szerkesztőség: Széchcnyi-utcza 10S5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. EUŐpiZBTÉS : egész évre 10 kor., felévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. lia az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. Előfizetési felhívás. Lapunk egy negyedévi fennállása alatt, ha egyebet nem is, de legalább megmutattuk az — irányt, a melyen haladni kívánunk. Olvasó közönségünknek a mai nehéz körülmények között igazán nem várt szives támogatása teljes remény­nyel tölt el jövőnk iránt. Fényes bizo­nyítéka ez annak, hogy helyes utón járunk. Nagy Ígéreteket a mint kezdetben nem tettünk, úgy most sem teszünk. A közönség érdekeiért vagyunk és leszünk. Nem tekinthetünk jobbra, balra s különösen bátra, hogy ki áll a hátunk megett, megyünk a kitűzött utón nyilegyenességgel s arra irányul minden igyekezetünk, hogy komoly, tartalmas, élénken szerkesztett, minden- j kor: irodalmi színvonalon álló lapot adjunk a t. olvasók kezébe. Azzal a bittel, só't most már biz­tos tudattal, hogy Tolnavármegye közönsége jó szándékainkat már is megértette, s a jövó'ben még jobban meg fogja érteni, mély tisztelettel kér­jük szives támogatásukat. Lapunk előfizetési ára : egész évre . . 10 kor. — fill, fél évre ... 5 „ — „ negyed évre . 2 „ 50 „ Néptanítóknak, ha az előfizetési pénzt egész évre előre beküldik, 5 ko­ronáért küldjük a lapot. A hirdetést mérsékelt árakon, ol­csó díjszabással közöljük Hátralékos előfizetőinket kérjük az előfizetési pénzek szives beküldésére. Hazafias üdvözlettel: a „t-iözéhdeh:“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Közügyek. A modern átalakulás egyik szo­morú tünete a legmértéktelenebb ön­zés, mely nemcsak egyeseket, hanem egész társadalmi osztályokat jellemez. Szinte csodálkozni kell, ha akad egy olyan ember, a ki kész saját anyagi károsodásával embertársán segiteni, a ki nem töró'dve bizonyos fölfogások­kal megy a maga utján, a melyet becsületesen érző szive jelölt ki. De bányán vagyunk, a kik becsületes meggyőződésünket alárendeljük önző czéljainknak, a kik kényelem szem­pontjából hallgatunk akkor is, a mi­kor szükség volna a bátor, igaz szóra. Vájjon mit látunk az életben? Egyik vagyon után futkos, a másik a csillogó látszat kedvéért áldozza fel nemesebb énjét, a harmadiknak ki­tüntetés kell, a negyediknek, ötödik­nek és a többieknek ismét más kell. De mindenkinek kell valami, majd­nem mindenki vár valamit s igy majd­nem mindenki erkölcsi vagy anyagi függésbe kerül. Ez a társadalom nem egészséges, mert nincs elégedettség, nincs szere­tet, csak önzés és ismét önzés min­denütt. Ha a kalmár önző, nincs ellene senkinek kifogása, foglalkozásával jár az ész szeretete, de ha a közélet em­bere nem tudja érvényesíteni neme­sebb érzelmeit, az már baj. A köz­életben való szereplés önfeláldozással jár s ha az önfeláldozás gondolata elhomályosul, tisztességes közfelfogás megromlását jelenti. De még rosszabb, TAECZA. Koldus. »Dicsértessék az Úr! Könyörgöm alásan, Rokkant ember vagyok, törve kezem-lábam. Meggyengült szememmel szivszorulva látom, Hogy éhezik otthon hat tagú családom. Oh én szegény féreg, Alamizsnát kérek!« Szavaiban annyi a kín és a bánat, Hogy az elmenőkben könyöriilel támad. Rimánkodó hangja nincsen is híjába, Egyik is, másik is dob a kalapjába- Ez is, az is ad-ad; A ki mennyit adhat. »Isten fizesse meg. Oh köszönöm szépen . . . A nyomorult csak egy krajczárt adott épen. Ej, ha tudtam volna, hogy ily szűkén méri, Tanúm a szent Péter: nem könyörgök néki, Sőt ha jókor látom, Szeme közé vágom.« *Nem vagyok én apró fillérekhez szokva, Uraktól koldultam mindöröktől fogva. Úri koldus vagyok. lm itt jön egy épen. Rendes forintomat tartja már kezében. A mindenek atyja Százszor visszaadja !< o, csakhogy sötét van ! Most már nem lát senki, Görbének, sántának, vaknak sem kell lenni. Félre a mankókkal, elő szép ruhámat! Czifra szeretőm, most megyek te utánad ; S elmulatjuk ketten, A mit összeszedtem.« IIORTl BÉLA. Szőkét kelesek. A harminczadik évemet már betöltöt­tem néhány esztendő előtt, s kezdtem érezni az egyedüllét terhességét. A házas életet azonban sohasem tartottam a legnagyobb földi jónak, s hogy ez igy van, tanúsítja éveimnek száma. Részint hallomásból, részint tapasztalásból tudom, hogy az asszony sok kellemetlenségnek okozója, s én nem szere­tem a kellemetlen dolgokat. Arra nem voltam ráutalva, hogy pénzért vagy más érdekért nősüljek s a szerelem nem bántott. Azok a hölgyek, a kikkel összekerültem, megengedem, hogy szépek is, jók is, okosak is, hamisak is voltak : azt is tudom, hogy szívesen összekötötték volna sorsukat az enyimmel, de bizony én mind­egyikben találtam valami hibát. Valószínű - leg nincs igazam, mikor igy beszélek, de hát nem tehetek róla. Több ízben el is határoztam, hogy soha­sem nősülök meg, de végre is gyenge az ember. Aztán közbe jött egy bál. Ezen a bálon fölfedeztem, miért nem vagyok én szerelmes. Ezen a bizonyos bálon ugyanis feltűnt, hogy a jelenlevő hölgyek mind bar­nák ; ha nem is fekete, de sötét gesztenye szinti a hajuk. A sötét színeket pedig soha­sem szerettem. Egy gondolat villant meg agyamban, s tisztában voltam vele, hogy rögtön szerelmes leszek, ha szőkét találok. Ezt el is mondtam az egyik kisasszonynak, a ki valamennyi között a legbarnább volt, de a kivel valamennyi között leginkább sze­rettem tánczolni és csintalankodni, mert ez a kisasszony őszintén szólva, egy kicsit tetszett nekem. Mikor a kis Margitnak, igy hívták azt a bizonyos kisasszonyt, elmondtam, hogy szőkét keresek, a kis Margit elszomorodott. Határozottan láttam az arczán, hogy elszo­morodott; de azért azt mondta, hogy szíve­sen szőkére festené a haját, ha a sors úgy hozná, hogy egy hóbortos férfiba lenne sze­relmes. Vegyes érzelmekkel fogadtam a nyilat­kozatot, de az mégis nagyon boszantott, hogy engem hóbortosnak nézett; s nyomban meg­magyaráztam neki, hogy én nemcsak szőke hajat, hanem szőke hölgyet keresek. Szőke hölgyet, a kinek legelső sorban a haja olyan mint a selyem, mint az aranyos selyem; a kinek a szemé kék, mint az ég ; a kinek az arcza hamvas, mint a sárga baraczk, a ki­nek a termete karcsú, mint a czédrus; a

Next

/
Thumbnails
Contents