Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-07 / 1. szám
lyebbre nem tekintő felszinesség vett erőt úgyis az elméken. Az élet csupa lemondás, betöltetlen vágy. Igaza van egy nemrég elhunyt neves Írónak: Ritkul a dal, nóta, a vidám tréfa; annál gyakoribb az Istenkáromlás, a hitetlenség . . . Tanácskozási termeink üresek. Kínálkozó botrány, szenzáció kelt csak érdeklődést. Ritkul a férfias, igaz szó, a magyaros, nyílt, egyenes cselekvés, mert az igazság kimondása bizonyos kényelmetlenséggel jár s nem hoz, de inkább elviszi — a konyháról a kenyeret . . . S ezen a kóros, beteges állapoton csak egy segíthet: a magyar társadalom felébredése, az egészséges közszellem megteremtése nemzeti alapon! Ezt próbáljuk keltegetni, élesztgetni . . — Ezért Írunk, ezért agitálunk. Tudjuk, érezzük azonban, hogy azt az egészséges közszellemet nem mi fogjuk megteremteni, mert ahhoz gyengék vagyunk. Épen ezért a mi gyengeségünkhöz magától a nagyközönségtől várjuk az — erőt, a szellemi és anyagi támogatást. bizalommal kérjük erre Tolna- vármegye művelt közönségét. Mi legfeljebb csak azt az Ígéretet tehetjük, hogy a becsületes törekvés sohasem fog hiányozni belőlünk s szóval és tettel mindég ott leszünk, a hova a közérdek kiáltó szava hiv bennünket ! Hazafias üdvözlettel: a „KÖZÉEDEK“ sze kesztősége. K 0 V A T A I N K. — Vtsérczikk. — A közélet, társadalom felszínre kerülő fontosabb kérdéseit vitatjuk meg e helyen, el- fogulatlau, tárgyilagos kritikával, a szenvedélyesig. durva hang kizárásával Hívok, magasabb eszmék küzdőporondja lesz e hely, egyének elvérezhetnek, de az igazságnak gyötnie kell. Közéletünk nem egy kitüuösége tett már Ígéretet, hogy a fontosabb vármegyei, közgazdasági és tár--tilalmi kérdésekben hallatja majd véleményét. Ötömmel várjuk a sok ígéret teljesítését, da rajtuk kívül nyitva lesz e hely mindenki előtt, a kinek a közjó előmozdítására ideája, praktikus gondolata, érdekes eszméje akad. Sőt fontosabb elvi kérdésekben nyitva lesz e hely a velünk ellentétes nézeten levőknek is, mert a gyémántot gyémánt köszörüli a a felvetett eszmének is csak a megvitatás, a tárgyilagos kritika adhatja meg a ti».) .. Z, A vár—megye ! Szándékosan választom el ez ösz- szetett szó részeit egymástól, mert ha az első után csak akkora teret engedünk is a gondolkodásnak, mint egy kötőjel hossza, mindjárt szembe ötlőbbé válik az intézmény jelentősége, melyet már neve is kifejez. Mint eszme eredeti, — mint typus magyar, mint intézmény a múlandósággal szemben hazánkban minden másnál ellenállóképesebb, István király államalkotó bölcseségének és szervező képességének ezer éves tanúsága, — — lehet mondani — a nagy, teremtő agynak királyi gondolata a Vármegye! Vár volt eleinte a szó szoros értelmében ; majd az idők folyamán felszívta magába a mai önkormányzati egység közjogi attribútumait, 8 ez az átalakulás, a korszellem igényeihez való ezen idomulása, fejlődésképességének legfényesebb bizonyítéka. Fejlődésképessége viszont kulcsa az ezer : évvel való diadalmas daczolás titkának. Az egymást követő különböző korszakokban más és más volt a várak helyőrsége is: kezdetben fegyveres csaptitok; később a politicai jogok ki- * zárólagos birtokosa — a nemesség; s ma a jogegyenlőség szabadabb szellemétől áthatott korunkban, a terület ; szerinti illetékesség által megvont határok közt élő nagy közönség széles rétegeinek a közjó szolgálatába sze- i gődött, mandatáriusai. l)e bár korszakok váltották fel egymást, változott az őrség, változtak a fegyverek, melyekkel harczoltak, letűntek és keletkeztek intézmények, pusztult, — majd idegen elemek beolvasztásával felfrissült az ország népe, az emberi művelődés terjedése és haladása a cultura minden terén ezer meg ezer ujitást hozott létre, eszmék avultak el éH helyükbe újak születtek, átalakult sokszorosan az egész társadalom, szóval a várak körül megváltozott minden, sőt magát a várat is nem egyszer megreformálta a korszelleme ; — ezer éven keresztül nem változott a czél, melyért e várak küzdöttek, ezer év óta e^y a jelszó, melyért lelkesednek : Ilaza ! Az államczél síerjpontjából tekintve, a vármegyék tülijionképen nem egyebek, mint a haza Védelmének, a haza szeretetéuek, ji haía boldogitásá- nak mindnyájukkal kUös eszméjétől áthatott állam-microor;raxiismiisok. S habár az állairí let fejlődésével és belterjességének /növekvésével természetszerűleg velejár, hogy az államhatalom erősbödése aranyában mindig több és több él«;tíiin<>tiót von saját működése körébe., —t e microorganis- musok még sem váltak feleslegessé, mert a viszonyoknak. a közműveltség terjedésével kadbs^átos szakadatlan átalakulása, a helyi, szükségletek iránt elevenebb érzékkel l)iró önkormányzati tevékenység fej iái étinek oly irányú törvényszerűségéi rejti magában, melynél * 6va mindig ujtbb és újabb olyan Közérdekkel les?, xéijytelen foglalkozni, mely a közigazga^ ,;aak kevésbbé össze tett viszonyok !: ü '’legi'éTéiéTkezdetle- gesebb állapotába ., szabályozás tárgyát még egyáltalában nem is képezhette. ; A folytonos átalakulással járó fejlődésnek ezen szükségszerű rendje , tehát az okoskodás segélyével ugyanazt a perspective nyitja legrégibb , typicus magyar intéményünk jövőjét illetőleg, min amilyet a föllendülés t és hanyatlás korszakainak váltakozá- . saitól sűrűn bbkitott s ennélfogva át- < alakulásokban szintén gazdag ezer éves mult lant l. ágai mutatnak. S enné1 uz eredménynél megál- I lapodhatunk: mert bizonyára minden jó magyarba/, fira nézve csak megnyugtatói Is'. tetA az a tudat, hogy abban a talál nem is nagyon messze jövőben,.Jíii|iie>,yben a legnagyobb társadalmi problémák kerülnek megoldásra s melyet ma még a legélesebb r tekintetű soc’njlog szemei elől is sürü . ködpárák födnek el, — mert az uj rend, melyrif ti folyamatban levő evolúció, mii t Éredménynél megállapodni fog, megijaáírozhatatlan: — hazánk ^ egy ezrplóyhek sokszoros átalakulásai által kip óbíílt, intézmény megbecsül- ( heteden kincseket erő elasticitására - támaapkrdhátik. Simontsits Elemér. Nagy súlyt fektetünk erre a rovatra. Verteil jónevü poéták írják, de azért nem ragaszkodunk felkapott aevekhez. Téri nyitunk annak, a mi szép, a mi jó; másodrangu ké.dés, hogy azt a szépet és jót ki Írja? Áll ez a prózai dolgokra is. Nem futunk a fővárosi >nagyirók< uláu, úgyis legseiejtesebb dolgaikat adják csak vidéki lapoknak. Megjelent, sikerültebb tárczáikat sím adjuk eredeti gyanánt. A vidéknek írunk, Írjon a vidék nekünk de a vidék színe java írjon. Mert a téren is osztják jogosultságát annak az újabb áramlatnak, mely minden vidéknek nemcsak külön gazdasági, de külön irodalmi középpontot kíván. Ugyan a sajtó decentralizálása ez, de üdvös és szükséges is, mert ideálunkat, a magyarság karakterét, az irodalom nemzeti irányát sokkal inkább kidombori'batja a vidék hamisítatlan magyarsága, mint a kozmopolita főváros nagyhangú magyaro - sága és csinált nepiassége. — Tárcsánkból kizárjuk, a ledér, sikamlós irányt, az arezpiritó mezítelenséget. Nem akarunk úttörők lenni a modern klassicitás terén, de haladunk a régi jó Ízlés ösvényén, úgyis nagyon benőtte már a dudva és a — gaz. — haldoklik ♦. . haldoklik a szép czígány lány Otthon, árván, egyedül . . . Míg apja a palotában Hz uraknak hegedül. Mi van azzal a rongy fával hogy így megsír, kesereg? JSótáítul, neki bueul' H vidám vendég sereg. öjráztatjáh . . . s a dal rózsák Szomorúan hullanak, Otthon meg a szép ezígány lány s Elszenvedett az alatt! RHCrore LH8ZLÓ. A „Rubinszki“ és „Peesovies“- világ Tolnavánmegyében.* |Irta: Bodnár István A nemzeti megújhodás örökre emlékezetes korarakában, a múlt század huszas éveitől kezdve 1848-ig, Tolnavármegyének jelentős szerep jutott. /Nagyjai a közéletben s a diétákon az első sorban küzdöttek s a liberális eszmék legelső zászlóvivői közé tartoztak. Csapó Dániel az „első magyar nemzetgazda“, az Országos (iazdasági Egyesület egyik fóalapitója; Bezerédj István az első jobbág- szabadító s önkéntesen adózó magyar nem Bérezel Mór, „Rákóczi Ferenczután az . . msurgens „kuruc“, illetőleg honvéd tábori.oka a magyaroknak;“** továbbá Nemeske •; Kiss Pál fiumei kormányzó; unokaFelelős szerkesztőnknek a Vasárnapi Újságba!. épen most folyó eme hosszabb közleményét iS»rgull lapok Tolnavármegye történetéből« czimü most kimaradt rovatunkba szántuk, de mert sok időszerű közlemény jött össze. Tárcza rova- tuokbi inkább ennek a vármegyénk nem egy család.,! közelről érdeklő czikknek köilését gondolta) elöbbrevalóaak. I* Perczel Mór saját szavai.
