Kredics László-Solymosi László: A veszprémi püspökség 1524. évi urbáriuma - Urbárium episcopatus vesprimiensis anno MDXXIV. Fontes Minores ad Históriám Hungáriáé Spectantes. (Budapest 1993. Új Történelmi tár 4.)
gomi érsekéhez hasonlóan a világi nagybirtokosok sorában középtájon elhelyezkedő bárók birtokainak felelt meg. 1 2 A Veszprém, Zala, Somogy, Tolna, Fejér, Esztergom és Pilis megyékben, nagy területen rendkívül szórtan fekvő püspöki birtokállomány - a Somogy és Tolna megyei határvidék néhány települését kivéve - sehol sem lépte túl a Duna-kanyartól a Dráváig húzódó veszprémi egyházmegye határát. így a hét megyében elhelyezkedő birtokok zömén a veszprémi püspök földesúri és püspöki joghatósága egyaránt érvényesült. Az Esztergom megyei Gyermely a közeli budavári püspöki rezidenciához, a többi birtok pedig a sümegi vagy a veszprémi vár uradalmába tartozott. Az előbbi a Sümeg környéki birtokokat ölelte fel, míg az utóbbit több egység, mindenekelőtt a veszprémi vártartomány Veszprém környéki és Fejér megyei falvai, továbbá a Balaton-felvidéken a nevegyvölgyi (másként németvölgyi) és a kálvölgyi birtokok, Zalaegerszeg mezőváros, a novai birtokegyüttes és a Balatontól délre fekvő birtokok csoportja alkotta. A nagy távolság miatt ezeknek az officiálisok által igazgatott kisebb-nagyobb egységeknek megvolt a maguk központja, így a Somogyban, illetve Somogy és Tolna megye határán meglehetősen szórtan elhelyezkedő birtokok központja Peremarton volt. Csánki Dezső nyomán ezt a települést mind ez ideig a Berhida és Ősi között fekvő Veszprém megyei Peremartonnal azonosították. 1 3 Ez a lokalizálás nem számolt azzal a furcsasággal, hogy ebben az esetben a két 1 2 Az összehasonlításra felhasznált táblázatot összeállította Engel Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV. században. 2. Egyetemi Könyvtár Évkönyvei 5 (1970) 305. 1 3 Csánki i. m. III. 215. Csánki tévedésének népszerűsítői közül elégséges a remélhetőleg utolsóra, a jelen sorok írójára utalni. Solymosi: Adólajstrom 158, 228 (107. jegyzet). - Sajnos, a kézirat leadása és megjelenése közt eltelt hat év alatt két alkalommal is a téves lokalizálást követték. Kubinyi András: Mezővárosok egy városmentes tájon. A középkori DélnyugatMagyarország. A Tapolcai Városi Múzeum Közleményei I. 1989. Tapolca 1990. 326 (23. jegyzet), 329, 330; Anjou-kori Oklevéltár I. 1301-1305. Szerk.: Kristó Gyula. Budapest-Szeged 1990. 126, 488.
