Iványi Béla: A római szent birodalmi széki gróf Teleki-család gyömrői levéltára. (Szeged, 1931.)

csontkezét a könyörtelen Végzet. Egyszerre egy pisztolylövés dördül el, s a fényes elméjű politikus és diplomata, a nagynevű író, a gáláns gavallér, a nemzet „nagy oszlopa" belezuhan az örök nagy sötétségbe. „El kell válnunk" — írja utolsó levelében testvéreinek — „meg kelle lenni!" Es 1861. május 8-án megtörtént az örök elválás. Tavasz kezdetén, a zöldelő, virágzó május 10-én ezernyi ezer nép temeti Teleki Lászlót és egy F. betű mögé rejtőző alkalmi költő egy papírlapon nyomott gyászversét osztogatják a gyászoló néptömeg között. „Fájdalmas sírással zúgnak a harangok, Több ezerre megy a gyászlobogók száma: Mit jelenthetnek e szivrázó mély hangok? Hiszen el sem mult még a nemzet nagy gyásza. Ah! borzadj el magyar: Telekit temetik, Telekit viszik ki örök nyughelyére, A népek ezrei zokogva kisérik, Mint igaz vértanút a halál éjjelébe. Oda a nagy oszlop melyre támaszkodánk, Oda alkotmányunk legelső bajnoka, Oda Teleki, vezérünk, jó atyánk, Hej be árva lett e szerencsétlen haza!"

30 íme, így szállott sirba a Teleky nemzetség gyömrői ágának egyik legnagyobb, legérdekesebb alakja. A mult század második felében gr. Teleki Sámuelnek 1857-ben bekövetkezett halála után fia, Sándor veszi át Gyömrőt, s a család gyömrői ágának ő a propagálója. Gr. Teleki Sándornak feleségétől, gr. Teleki Jozefintől származó gyermekei közül még ma is élnek: József, László, Katinka és Tibor, akik közül ez utóbbi Gyömrő mai ura. A gróf Teleki család gyömrői ágának leszármazása a következő: Borosjenei Teleki (I.) Mihály — Garázda Anna Báthori István és Bocskai István testőrző kapitánya. István T.János—Bornemissza Anna Jenő vár kommendánsa, Zaránd vármegye főispánja, a hajdúk kapitánya. 3

9) „Gyászhangok gróf Teleki László országgyűlési képviselő temetésére, május hó 10-én 1861." — Nyomatott egy levélen Bucsánszky A. nyomdájában. Pesten.