Iványi Béla: A római szent birodalmi széki gróf Teleki-család gyömrői levéltára. (Szeged, 1931.)

Kegyelmes Lraml Közel husz esztendeje immár, hogy Istenben boldogult Édes Anyád, Gyömrő egykori nagy aszszonya, hozzájárulástokkal engedélyt adott nekem, hogy a gyömrői családi levéltárban kutatásokat végezhessek. A mikor a levéltárban először vettem kezembe a már poraikban is rég eltűnt középkori családok, leányágon messze távoli Teleki ősök ódon írásait, felvillant bennem a gondolat, hogy hasznos lenne ezeknek az írásoknak a tartalmát közkincscsé tenni. Es e gondolat annál inkább erősödött bennem, mennél jobban megismertem a távolabbi és közelebbi Teleki ősök életének egyes epizódjait. Ezek a régi írások a Nálatok töltött téli esték kellemes csendjében sokat meséltek nekem Őseidről, a bölcs és megfontolt államférfiakról, a magas állású és nagytudásu hivatalnokokról, a csendes falusi magányba húzódó, de a magyar kulturélet minden mozzanatából hatalmas részt kérő európai műveltségű férfiakról, Isten áldotta, teremtő erejű, sziporkázó szellemű zsenikről, a magyar tudomány és irodalom büszkeségeiről, a kik akár polgári, akár katonai szolgálatban — mind mind felülmúlhatatlanok és egygyek voltak a Haza imádatos és áldozatos szeretetében. Családod körében és levéltárad írásai közt töltött sok-sok idő alatt megtanultam őszintén tisztelni és szeretni Benned a magyar fajtáért vas szorgalommal és lankadatlan kedvvel, kitartással dolgozó magyar arisztokrata — sajnos — ma már kiveszőfél-