Iványi Béla: A római szent birodalmi széki gróf Teleki-család gyömrői levéltára. (Szeged, 1931.)
nomiából naponta egy órában és Gansot 3 3) a história philosophiájából hetenként négy órában. Ezenkívül még angolul is tanul. November elején az egyetemen elkezdték az előadásokat és nov. 9-én László azt írja haza, hogy „már hozzáfogtam az iskolai munkásélethez." Berlinben ekkor egy gróf Trautmannsdorf volt a monarchia nagykövete, a kihez tiszteletét tenni és támogatását kérni László gróf is elment. Valóban nagyszerű az a szellemes gúny, a mellyel László gróf József bátyjához írt levelében ezt a magát a ceremoniáskodásban kiélő és szinte komikus figurának beállított férfiút elintézi, viszont más részt forr benne a méreg ama furcsa elbánás miatt, a melyben ez a jeles nagykövet őt részesítette. Mindezekről 1833. okt. 12-én kelt levelében József bátyjának ezeket írja: „Kedves Barátom ! Leveledet nézvén, mint már utolsó iratomban említém, mindjárt elmentem vele nagy hírű követünkhöz gróf Trautmannsdorfhoz. — — — Ez a jó ember minket gyönyörűen fogadott, szavai édesek voltak, mint a méz. Complimentjei meg igen is mélyek, egész 95 grádusig, úgy hogy teste majdnem egyenes szögletet formált. En azonban Jósikának egykor Bernhard Kellnerhez intézett beszédjét: „Geben sie mir weniger Titeln und mehr zu essen — itt igen szívesen applicálnám, csupán azzal a külömbséggel, hogy a' mehr zu essen helyett azt mondanám mehr Protection ; — mert a mondott nagylelkű gróf, mind a' mellett is, hogy a hatalmas Attila elfeledhetetlen példája szerint (denn diesen nahm er sich gewisz zum Vorbild) minket jó puha selyem canapére ültetett, mig maga (a nevezetes ember) előttünk fa székbe ült — mind e mellett is mondom — pártfogásában ugyan keveset részeltetett, — úgy hogy mindeddig se ebédre nem hívott, se kedves feleséginek bé nem mutatott. Ich bin höchst unzufrieden und tief gekránkt . . . gróf Reviczky kért engem (a mint talán tudod is) írnék neki néha egy-egy levelet — irni fogok neki — fogok — és hozzá intézni panaszaim — mert keblem dagad a méregtől." László gróf Berlinből egy ízben kérdést intéz József bátyjához, hogy mint leendő ref. főgondnok ne hallgasson-e theo33) Gans Eduárd (1797—1839.) liberális irányú professor, kit László kedvel.
