Iványi Béla: A római szent birodalmi széki gróf Teleki-család gyömrői levéltára. (Szeged, 1931.)

látván szegény Zejk János ur, a ki is Hunyad vármegyei ordinarius nótárius vala, hogy nintsen segítségek, s el kell vesznek, felültette a Hunyad vármegvei és dévai nemeségeket, a kit kaphatót s meg is oltalmazta Dévát, noha kétszer reája ütötek és meggyujtoták az hostátot." Azonban Zeyk a fáradalmaktól nemsokára „hektikában" meghalt. A levélhez mellékelve van a: „Paraszt had leírása." „Ezen folyó 1784-ki esztendőben octobernek 28 dik napján a Zarándi circulusban Brádon esni szokoti heti vásárban megjelenik egy topánfalui Horé vagy Horja nevezetű olá ámitó (aki ezelőtt két esztendővel a topánfalvi vásárban az arendator örmények boros hordójok kivágója volt) és hitegetni kezdi a parasztokat, hogy, ő Bétsben járván, a császártól azért küldetett volna, hogy az olá jobbágyokat a nemesség keze alól kivévén" felszabadítsa. Azután a november 1-től 13-ig történt események napról-napra le vannak írva. 14. 1784. december 18. Szeben. Gróf Teleki Samu levele gróf Teleki Józsefhez az oláh lázadásról. Kedves édes bátyám! Szirákról 3= dec. irott leveledet mult postával vettem. Édes hazánknak, nemzetünknek mostani siralmas állapottyát ki nem írhatom. Boldog vagy! kiket hírül sem halhatod, a miket mi szemeinkel látunk. Nem képzelheted a mi nagy romlásunkat és veszedelmezésünket, mely annyival is keservesebb, hogy a mint a lejövő resolutiokból ki-hozhattyuk, a dolog valóságánál sokkal gyengébben és talám más szin alatt adattatott fel. Élni akarván rosz akaróink ezzel is a mi kárunkra, az egész magyar nemzetnek ezen hazából kiirtására titkosan egyben eskütt és már Hunyad, Zaránd, Fejérvármegyékben sok ezerenként felfegyverkezett, más helyeken pedig az öldöklésre készen álló paraszt oláságnak dühfcsségét a földös urak keménységeknek akarják tulajdonittani. El halgatok sok gazdag uri és nemes házakat, egész famíliákat, kik mindenestől fogva felprédáltattanak, mindenekből, sőt még leveleiktől is megfosztattanak, rész szerint kegyetlenül megölettettenek, rész szerint koldulásra, idegen kenyérre szorultanak vagy vérekben sházoknak hamvában fetrengenek; csak azt emlittem, hogy a gyilkos kezek az ártatlan kisdedek25*