Barabás Samu: A római szent birodalmi gróf széki Teleki család oklevéltára. II. 1438–1526. (Budapest, 1895.)
1515. nov. 4. etiam nonnullis inibi legitime convocatis et presentibus accessissent, ibique prelibatus homo prefati domini nostri regis dicto nostro testimonio presente introduxisset annotatum Martinum Erdély de dicta Somkerek et heredes eiusdem universos in domínium earundem possessionum ac portionum possessionariarum prescriptarum, statuissetque easdem eisdem simul cum cunctis suis utilitatibus et pertinentiis quibuslibet prescripti iuris regii titulo ipsis incumbenti perpetuo possidendas, nemine contradictore apparente, legitimis tribus diebus in faciebus earundem, prout regni requirit consuetudo, permanendo et pausando. In cuius rei memóriám firmitatemque perpetuam presentes literas nostras privilegiales pendentis et autentici sigilli nostri munimine roboratas duximus concedendas. Dátum vigesimo die diei introductionis et statutionis predictarum, anno domini Millesimo quingentesimo decimo quinto. Eredetije hártyán, zöld selyem zsinóron függött pecsétje híjával, 7309., s hátán a következő két, egykorú és közeikorú foljegyzéssel : Introductoria ad pertinentias Swkienses et Mezewfewld. Introductoria conventus de Colosmonosthra pro Martino Erdély de Somkerek in domínium Swk et bonorum Mezwsegh a Wladislao rege iure regio impetratorum. CCXII. (Kolosmonostoron) 1515. nov. 6. A kolosmonostori convent bizonyítja, hogy a II. Ulászló király parancsára Erdélyi Mártont az egész Gernyeszeg, Sárpatak, KÖrtvélykapu, Sáromberke, Asszonyfalva, mindkét Kalyán, Vissa, Sármás és Mezőszilvás s a csanádi, szederjesi, suki és méhesi részek birtokába ellenmondás nélkül beiktatta. Conventus monasterii beate Marié virginis de Colosmonostra Christi fidelibus omnibus tam presentibus quam futuris presentes visuris salutem in salutis largitore. Ad universorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod nos literas serenissimi principis et domini domini Wladislai dei gratia regis Hungarie et Bohemie etc. introductorias et statutorias nobis preceptorie sonantes et directas cum obedientia ac reverentia recepimus in hec verba:
