Barabás Samu: Székely oklevéltár 1219-1776. (Budapest, 1934.)

— amint a kötet végéhez csatolt Javítandók jegyzékéből is látható — a legnagyobb erőfeszítéssel sem voltam képes valóra váltani. És ez az impériumváltozással járó rendkívül nehéz közlekedési viszonyok miatt, melyek a nyomdával való közvetlen érintkezésemet lehetetlenné tették, nem is lehetett másképen. Ugyanennek a körülménynek tudható be az is, hogy a kötet első tizennégy ívét, amelyet tördeletlen, úgynevezett kutyanyelvekben vettem javítás végett a kezeimhez, már csak a kinyomtatott szemleívekben láttam viszont. Szerkesztői felelősségem tudatában azt a reám nézve fájdalmas körülményt sem hallgathatom el, hogy az Oklevéltárnak a 178. sz. (1594. jún. 20.) oklevéllel kezdődő utolsó íveit a nyomdában, vagy a tört. bizottság néhai előadójának hagyatékában elkallódott kéziratom nélkül voltam kénytelen kijavítani. Az oklevelek közzétételére vonatkozólag még megjegyzem, hogy a kötetben több olyan XV. századi oklevél olvasható, melyek csak az erdélyi kir. tábla XVIII. századi másolataiban állottak rendelkezésemre. Ezek közlésénél a tört. bizottság okirat közlési szabályzatának a mohácsi veszedelmet követő időkben keltezett oklevelekre vonatkozó rendelkezéseit tartottam szemeim előtt. A kötetben foglalt oklevelek egyenként való ismertetését feleslegesnek tartottam. Erről a Tartalommutatóból bárki is részletesen és könnyen tájékozódhatik. Mégis legyen szabad az először itt közzétett, továbbá a korábbi kiadásokból már ismeretes néhány fontosabb oklevélről röviden e helyütt is megemlékeznem. Az előbbiek sorából az 1505. nov. 20-án Udvarhelyen tartott székely nemzetgyűlés végzéseit tartalmazó eredeti oklevél emelkedik ki, melynek XVII. századi magyar fordítását legutoljára Szabó Károly a Székely Oklevéltár I. kötetéhen tette közzé. Érdekes adaléka a kiskorúak házasságkötésének az az 1498-iki egyesség, melyet a szülők, szentannai Tóth Miklós és özvegy Káli Jánosné kiskorú gyermekeik eljegyzése alkalmával kötöttek egymással.