Barabás Samu: Székely oklevéltár 1219-1776. (Budapest, 1934.)

etiam, quod quosdam Rutenos a patre suo sibi commissos iidem Sandrinus, Egídius et Opor pro portioné sua in Zarazpotok occuparunt. Kívül: Magnifico viro Thome voyvode Transsilvano, eomiti de Zonuk et de Cybinio amico suo. Sándor országbíró mérlegelvén a jelenlévő s névszerint felsorolt országnagyokkal az esztergomi káptalan és az Aranyos melléki kézdi székelyek közt Felvinc felett folyó s több ízben elhalasztott perben általuk bemutatott 1219., illetve 1291-ik évi kiváltságleveleket, megállapítja, hogy II. András korábban adta Aranyosvincet a káptalannak s annak birodalmába Neuke akkori erdélyi vajda által be is iktattatta. Ellenben III. Andrásnak a székelyek javára szóló kiváltságlevele későbbi, királyi ember őket a kérdéses föld birtokába nem iktatta be, adománylevelüket eddig titokban tartották, nevezett András (rex pretendens) a kanonokoknak 11. András adta földet nem vette el és végül a székelyeknek IV. László adta kiváltságlevél Felvincet nem említi. Az elmondottak alapján nevezett országbíró Felvincet a káptalannak, a székelyeket pedig örök hallgatásra ítéli. Ezenfelül ezeknek bármilyen Felvincre vonatkozó, eddig esetleg eltitkolt kiváltságleveleit semmiseknek nyilvánítja. Átirata az esztergomi keresztesek conventjének Í327. június 11-én, hártyán kelt oklevelében, az esztergomi káptalan lt. Lad. 66. I. 4. Nos comes Alexander iudex curie serenissimi principis domini Karoli incliti regis Hungarie. Memorie commendantes significamus quibus expedit presentium per tenorem universis, quod cum anno Incarnationis dominice M'

m

o CCC"

m

0 XX*

m

o Gregorius filius Petri de Gyogh homo domini nostri regis sub testimonio honorabilis capituli ecclesie Transsilvane syculos de Kyzd iuxta Aranas existen1320. 7. 1327. jun. 4