Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

egyike lehet. Hogy a megfejtésben helyes uton járunk, Oszlár tör­ténetének további nyomozása mutatja. 1274-ben a váczi káptalan előtt a Péter nemzetségéből szár­mazó Kristóf, Oltoman fiai István és Sándor, továbbá Péter maguk és rokonaik nevében megegyeznek István ispánnal, a margitszigeti apáczák megbízott jávai ugyanazon Oszlár birtok határaira nézve. A per Oszlár déli mesgyéi miatt indult meg s Gyömrői Miklós fia István királyi ember jelenlétében békés megegyezéssel ért véget. 5 3 Ezen ujabb adat tehát Péter nemzetségbelijeinek nevezi előbb Gurka ispán nemzetségéből származtatott Péter utódait. Péter nemzetségét közelebbről nem jelöli meg az irat. De ha jól szemügyre veszszük az 1274-ben szereplő Péterieket, rájövünk, hogy néhá­nyával már találkoztunk a Széchényiek között. Az aradi káptalan 1330 május4-én keltoklevelében olvassuk, hogy az Arad megyei Fejéregyháza birtokot Széchényi Kristóf fia, Marczell és Széchényi István a királytól Szobrivojért cserébe kapták. Fejéregyház előbb az Ákos nemzetségé volt. Ha az ott élő Széchényi­eket férfikorúaknak tartjuk, 1300 körül kellett születniök, a mely esetben semmi akadálya sincs annak, hogy az 1274-ben megnevezett s Péter nemzetségéből származó Kristófot egynek vegyük Széchényi Marczell atyjával, valamint az ellen se lehet döntő ellenérvet fel­hozni, hogy az ugyanott megnevezett Pétert tartsuk Széchényi Ist­ván atyjának.Döntő bizonyítékul szolgál ellenben az,hogy Oltoman fia István fiát Andrást Bebek országbíró 1361-ik évi oklevele Felső­széchényinek nevezi, ő az, ki királyi emberként jár el rokonai beik­tatásánál Alsó-Szécsénybe (helyesebben Alsó-Szécsénykébe) és Péte­ribe, 1379-ben a Péteri ágbeli Széchényi Jánossal kiegyezik nővére leánynegyedére. Ezen András feleségével és fiával Garai Miklós 1423 november 22-én kelt oklevelében ismerkedünk meg. 8 4 Az igen hosszú szövegű itéletlevél megírására az adott okot, hogy a néhai Fogacsi Gergely ispán két leányának, Erzsébetnek és Anasztáziának leszármazóLtai összevesztek az örökölt birtokokon : Fogacson, Csekén, Bábon, Zámon, Súlyon és Agáron. A per folya­mán Erzsébet ágazata több oklevelet mutatott be, azok alapján bizonyítgatta, hogy Anasztázia örököseivel egyenlő részhez van joga a vagyonból. A nádor úgy itélt, hogy két egyenlő részben örö­köljék az említett földeket, akkor azonban Fogacsi Miklós és János

Next

/
Thumbnails
Contents