Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

«Szeptember 12-én reggel elkezdtük az ásatást, még pedig Schmitthet követve,

1 a Pázmány által emeltetett mausoleum előtt. A márvány lapok felszaggatása után alig hányt félre kőművesünk egy-két ásónyi földet, azonnal bolthajtásra akadt. Képzelhetni örömünket. Kőművesünk elővevé kalapácsát s áttörvén a bolthajtáson, égő gyertyát ereszténk le az ismeretlen űrbe : s ime közepén egy magánosan álló, félig összedőlt koporsónak árnyalatait pillantok meg a félhomályban ! Halasztás nélkül megnagyobbíttattuk a nyilást és lajtorját eresztvén le, égő gyertyával kezében, lement Geiger József segédlekész az említett kőművessel, míg mi a legnagyobb feszültséggel vártuk az eredményt. Természetesen legelső dolga volt a koporsó oldalain mutatkozó betűket szemügyre venni; hogy megtudhassuk, kinek hamvai nyugszanak itt. Nem sokára c betűket jegyzém fel, mondolása után : C. R. P. -f D. D. G. S. A. S. P. H. (a koporsó jobb-), L. N. S. S. C. S. C. R. -j-M. I. C. (baloldalán ; lábánál pedig :) M. R. A. 1665. De most, hogy boldoguljunk e betűkkel : mikor ezek nyilván csak kezdő-betűk ? Ugy voltunk az évszámmal is : miután a nálam volt Schmitthből láttam, hogy ez évben egy esztergomi érsek sem halt meg. Lementem én is a sírboltba ; de szorgos vizsgálat után is csak az évet olvastam máskép : tudniillik 1605. De hisz ekkor sem halt meg egy érsek is. Felhozattuk tehát napfényre bővebb megvizsgálhatás végett a koporsó oldalait és ott vettük csak észre, hogy az évszámban mindketten hibáztunk, hogy az : 1695, mit a sírboltban lévő félhomály miatt azért nem vettünk észre, mert a betűk és az évszám aranyozott szegekből levén kiverve, a kilenczesnek alsó szárát képzett szegek fejei kiestek ; de nyilván láttuk a napvilágon helyeiket; tovább a fejoldalon levő deszkadarabokon mellyhez lent, közel levén a falhoz, nem férhettünk, e betűket találtuk : J. H. S. AE. 103. Tehát egyszerre vége volt minden kétségnek. Két évszám útbaigazított és megtudtuk, hogy a 103 éves Széchényi György esztergomi érseknek tisztes maradványai feküsznek előttünk s ekkor már minden nehézség nélkül így értelmeztük a fönebbi kezdőbetűket: «Celsissimus. Reverendissimus. Páter + Dominus. Dominus. Georgius. Széchényi. Archiepiscopus. Strigoniensis. Primas. Hungáriáé. Legátus. Natus. Summus. Secretarius. Cancellarius. Sacrae. Caesareo. Regiae -f~ Maiestatis. Intimus. Consiliarius.» Fejénél «Jesus. Honi. Salvator.» (vagy a régi írásmód szerint pusztán : Ihesus) «Aetatis. Suae. Anno. 103. Lábánál pedig Maria 1695.» így bizonyságot szerezve, a hulla közelebbi vizsgálásához fogtunk. A koponya hátsó része még ép, melyen szőke hajszálak láthatók, megvan a szakáll és bajusz egy része is. Maga a hulla veres selyem reverendába van takarva ; melynek csak felül a nyaknál van egy gombja, onnan végig nyitott s csak egymásra van hajtva, olyformán, mint a jezsuiták reverendája ; s derekán nagy kötött öv tartá össze ; ujjai középen bővebbek s végeinél három-három gombbal ellátva : melyek közül csak az alsó volt begombolva. A reverenda fölött két finom sárga selyem tunicella, 1 Hivatkozás Schmitth Archiepiscopi Strigonienses, Nagyszombatban 1758-ban megjelent művének II. kötete 123. lapjára.