Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

Nemeskérben birtokrész, Alsó-Szaporon birtak, Lóósvn szőlő, a Fertőn halászatijog,aLövöUjkérésPuszta-Csalad közt fekvő Nagyerdő. A meglehetősen nagy vételárat Draskovich nem tudta kifizetni, azért már a birtokok átvétele előtt abban állapodott meg Széchényi érsekkel, hogy a Sárvárhoz tartozó felsővidéki javainak nagyobb részét neki zálogként átengedi, tudva azt, hogy az érsek állandóan nagy készpénzzel rendelkezik. Széchényi nem idegenkedett a vállalkozástól, ugyanazon évi július 7-én rákosi palotájában elkészítette a szerződés fogalmazványát, aláírták, s a zálogösszeg egy részét nyomban ki is fizette. Mármost csak az hiányzott, hogy Draskovichék a bevallást valamelyik hiteleshely által írásba foglaltassák, s Széchényi a birtokba bevezettessék. Ennek megtevését azonban Draskovich halogatta, talán azért, mert Győrvárt nem akarta a birtokok közé felvenni, késedelmeskedése okául azt hozván föl, hogy a kamara nem akar hozzájárulni az elzálogosításhoz. Az érseket ez széljárás kihozta a sodrából, augusztus 9-én Egervárról erősen szemrehányó levelet írt Falusy Miklós kamarai tanácsosnak. «Ajánlom kegyelmednek szolgálatomat. Én nem mondtam, nem is mondom senkinek is (mert tudom, hogy lator a jobbágy) hogy kezemhez jön-e ez a győrvári jószág, de valóba nagy annak a híre itt mindenütt, hogy szent Mihály napjára Draskovich uram kezéhez megyen az jószág, a minthogy gróf uram oda is külte volt szolgáit, és mind Győrvárott mind pedig Boldogasszonyfalván és Szentivánfalván megszámlálták a jobbágyokat, zselléreke t, és szorgalmatosan fölírták minden jövedelmét a j ószágnak! Én is most veszem eszemben, hogy nem sincere ágálták én velem, és nem a volt oka, s most sem az, nem lehet meg a fassio, mivel a kamarával (meg van azzal, s ha meg nem volna is, nem függ ez a fassio attúl a végezéstűl, azt tudják az emberek, hogy bolond vagyok), nem végezett ő kegyelme hanem ez a cserélés, s most hasonló állapotok a Fölsővidékbe, kit intendál ő kegyelme, ennek okai, és nem tudom, miért köllötl a minap is haragudni ő kegyelmének Kollonics uramra, hogy profetáit a dologba. Megbánom ezt az alkut a fölsővidéki jószág dolgába, nem tudod, kivel vagyon közöd, etc. Mert a bizony mind úgy van, és ha ugyan a fassiót nem celebrálja ő kegyelme kívánságom szerént, eléggé megneveti dolgunkat,