Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

^••

^ELJESKN kimerítő leírását a Széchényi család birtokai megszerzésének azért nem adhatjuk, mert mint már többÍ^MÉÉ szőr megemlítettük, a családi levéltár anyaga a többszörös pusztulás által igen megcsonkult. A családi vagyon alapját kétségtelenül Széchényi György érsek birtokszerzeményei képezik, de ezeken kívül vettek családi birtokrészeket Széchényi Lőrincz, Márton és György gróf is. Az érsek törekvése az volt, hogy a szerzett vagyon egy részét, mint láttuk, a kisebbet, Lőrincz öcscsének és ennek fiúutódainak biztosítsa, e mellett megnyilvánul végrendeleteiben az a törekvése is, hogy a vagyont a családnak legidősebb férfitagja bírja, atöbbi elégedjék megatőle kapott pénzbeli segítséggel. Láttuk azt is a fentebbiek során, hogy elhatározását az egyes birtokok hovafordítása felől többször megváltoztatta, ugyanazt jótékonyczélra, később családjának hagyta vagy megfordítva, hogy tehát rendezett birtokállapotot nem hagyott maga után. Míg ő élt, a vagyon tényleges kézhez vételéről nem is lehetett szó, majd minden esetben fentartotta magának a vagyon egyik vagy másik irányú jövedelmét, tizedét, vámját,máskorbérlésiösszegétstb. Acsaládi javak két legnagyobb alkotó része : az egervári és sárvár-fölsővidéki közül tulaj donképen csak az elsőt lehet a prímás örökjogú birtokrészének tekinteni, a másodiknak csak zálogösszegét fizette ki, örökjogú vételárát György gróf adta meg. Több ízben támadt per abból is, hogy a prímás a leányág örökösödési jogát a fiúág kihalása esetére fentartotta ugyan, de nem rendezte, úgy hogy egy-egy zálogos birtokrész eladását a család nőtagjai sérelmesnek tartották magukra nézve. Igaz ugyan, hogy Lőrincz leányai mindegyikének adott életök tartamára egy-egy majorságot, Erzsébetnek Szentgrótot, Katának Német-Lövőt, Juditnak Pereszteget, B. Szabó L. : Gróf Széchényi család története. 28