Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

tiltatta, hogy a király beleegyezése nélkül a birtokra nézve valami intézkedést tegyenek.^ V. Istvánnak 1270-ben hozott Ítélete azonban nem Paznánra nézve volt kedvező, a király elutasította azon kívánságával, hogy mint nemzetségi birtokot csak ő szerezhesse meg, mert Mihály mester vejei oklevéllel igazolták, hogy földjeiket annak idejében Dobrok fiaitól vették. Ezen alkalommal megjárták Szelény felerészének határait is.

4

9 Paznán törekvése mindamellett nem szűnt meg a birtok visszaszerzésére. 1274-ben V. László előtt tiltakozik ismét az ellen, hogy Szelényt Mihály veje örökölje.

5

0 Mindez azonban hiábavaló volt, mert a birtokot visszaszerezni a maga egészében nem tudta. Az 1302-ik évi osztályban, a mely Kóvári Miklós fiai között ment végbe, Szelény felének fele Kóvári Lászlóé lett, másik felét 1303-ban Paznán leányának, Pannoniának adta. Szelénynek azon felerésze, mely Mihály mester két vejének jutott, szintén két részre oszlott föl, Szelényi Villám tehát az egésznek hasonlóképen negyedrészét bírhatta. Ezen Villám fia volt az a Szelényi András, ki fiutód nélkül maradván, 1339-ben saját birtokrészét Gyürky Elek fia János mesternek átengedte, a ki viszont szolgáit jutalmazta meg vele. 1342-ben Szelényi András hontmegyei szolgabíró.

0

1 Az adatokból az 1339 előtti Szelényiek leszármazása így alakul ki (a későbbiek Gyürky János szolgáinak ivadékai) Horváti Wiesk Mihály 1218 Leány Leány (Szelényi Ipoly fia Villám) (Isztrói Mihály) 1270 1270 Szelényi András 1339, 1342 E kitérés után lássuk tovább a Gyürkyek történetét. Gyürky Eleknek Tamás nevű fiával, egyúttal a nemzetségnek negyedik árpádkori tagjával ismerkedünk meg a váczi káptalan 1342 augusztus 19-én kelt oklevelében, a mely napon a Hont megyei Gyiirki faluba való Ugrin fiai Dezső és János kijelentik, hogy gyürki birto-