Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

tenie, hogy igazságához juthasson, bizonyos ügyekben a megye önállóan is itélkezhessék. De bizony nem jutott vissza Pozsonyba, az aratás elfoglalta. Az országgyűlés bezárásáról fiának 1723 július 21-én kelt leveléből értesülünk : «Itt az országi dolgok pro coronide diaetae éjjeli nappali fáradságokkal admaturáltatnak, királyi eommissarius gróf Starumberg uram ő excellentiája is az elmúlt hétfőn elérkezett, Manageta uram pedig az articulusokkal csak tegnap előtt jött le, kik még most sem publicáltattak a végre, hogy se az új regulamentumval, se a conscriptio ideájával is, ugy az salis negotiumjával is el nem készültek, taláng holnap azok is exoperáltatnak, ugy vagy a jövő szombaton, vagy a jövő vasárnap lészen említett királyi eommissarius uramnak ő excellentiájának az ország házában való ainezugja, azzal az articulusoknak is publicatiója.» A tárgyalás ezen gyorsasága csak úgy volt lehetséges, hogy némelyik nap a 9 —l-ig tartott tanácskozáson 21 törvényezikket olvastak fel, revideá'tak és javítottak. Széchényi György se a gyorsasággal, se a tárgyalás nívójával nincs megelégedve, komolyabb, az ország sorsára kiható mivoltánál fogva alaposabb munkát kívánna a rendektől. «Immár végtére olyak jönnek ki, és koholtatni fognak (mivel ezen ország gyűlése az törvényünk kívül több holnapig prolongáltatik, és ha még tovább fog tartani, mindent fölforgathatnak), az melyek után országunk elvész, és új nemzetség fogja megszállani, az mely nemzetség magával fogja behozni az állandó, nem változandó törvént» írja 1723 május 27-én vejének. A nyarat Spáczayval együtt újra Balfon tölti, azután savanyúvíz kúrára fogja magát. A szüret őszszel rossz volt, a sok eső miatt megpenészedett a szőllő. Leveleiben vigasztalja a halálsejtelmekkel bajlódó Ebergényit, hogy ő betegebb, idősebb, előbb várhatja eltávozását a világból. A Gondviselés azonban úgy döntött, hogy a grófnak veje ha álát is meg kellett érnie. 1723/24 telén hosszú ideig az ágyat nyomja Széchényi, nagyfokú köszvény kínozza, csak május elején kerül ki a levegőre. Egyik este járkálás közben elájult, elesett s nagy sebet ütött a fején, fejbőre homlokán egyik halántékától a másikig megrepedt. A soproni borbélyok nagy igyekezettel fognak a seb gyógyításához, egyik lukat a másik után támasztják a fején, írja május 23-án a szintén nagybeteg Ebergényinek. Csak attól kezdve gyógyult, hogy a vadhúst és a