Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
Koldusoknak d. 25 Bolybélynak beretválásért d. 25 4" 7 A tél nagy hófúvásokkal kezdődött, sehova se tudnak mozdulni; a böjti ételekben is szükséget szenvednek. El-elgondolja Széchényi, mennyivel jobb lenne, ha a betegeskedő öreg Angranóné helyett saját felesége vezetné a háztartást Széplakon. «Én régen megházasodtam volna, írja 1718 deczember 18-án, de félek attól, hogy az mely jót elvesztettem, olyanra ne akadjak, az ki nekem parancsoljon». Ujesztendőre szokott melegségével üdvözli vejét: «Hogy az úr Isten tovább is mind ennek az belépett új esztendőnek mind elejét, közepit s végét számosabbakkal engedjen érni s mulatni, s friss jó egészséggel s békességgel, Istennek bő áldásával, tiszta igaz szívvel kívánom úri házával s hozzátartozandóival együtt». 1719 megint rossz termést adott, a búza megdőlt, a rozs valamivel jobb volt, bora viszont annyi termett, hogy nem fért el a pinczékbe. Csak az volt a baj, hogy semmi ára nincsen : akója másfél forinton, a must 50 dénárjával kelt. 1720 február 20-án kelt levelében azon panaszkodik, hogy soproni házának felső szomszédja Lőffelholz tábornokné lett, ki bécsi módra akarja sajátját átépíteni az övére támasztván, nem tudja, megengedje-e neki ? «Az én házam, ha szabad és nemes ház volna, közfalt tennék, de mivel purger ház, hitemre, inkább kiköltözöm házambúi, mintsem luteranust szenvedjek szomszédságomban». Azt sajnálja ekkor a legjobban, hogy Ebergényi Belatinczra ment le lakni, azért ritkábban találkozhatnak; köszöni a küldött csigát és friss gesztenyét, még mindig kevés a böjti eledele. A nyár folyamán megindul szokott körútjára, július 21-én jön meg Szombathelyről, az előző éjjelt a horpácsi majorban töltvén. Otthon szomorúság várt rá. Angranóné a kastélyon javítást végző kőműveseket megsürgette, a mire azok becsmérlő szavakkal válaszoltak. Az idős asszonyt annyira felizgatták, hogy nyelvét és fél testét a guta megütötte, Gansl nem bízik hozzá, szavát is alig érthették. Július 25-én a ház hű gondviselője öt napi szenvedés után csakugyan meghalt. Ott temették el a széplaki templomkriptájábavasárnap este, másnap miséket mondottak érette.
