Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
Felsőszéchényi István fia Andrást is kijelöli, a miből nemcsak arra következtethetünk, hogy Szécsényke már megelőzőleg két részre vált, a mit az 1361-ik évi oklevélből egyébként is megtudunk, mivel csak Alsó-Szécsényt emleget, hanem azt is, hogy a GyürkySzéchényiek szintén valamely nemzetség tagjai, a kik már a XIV. század legelején elszaporodván, egymás között a birtokokat is megosztottak. Nincsen tehát semmi akadálya annak, hogy a szintén Szécsénykén is birtokos azon Gyürkyeket, kikről a megelőzőkben szóltunk, a Gyürkyek eme törzsével egynek vegyük, tehát hogy a Gyürky családot a maga teljességében a Zách nemzetség hajtásának minősítsük. Ha nem látjuk a kérdést mégis minden oldalról megvilágítva, annak kell tulajdonítanunk, hogy a leszármazásra nézve igen kevés okleveles adattal rendelkezünk. Nem is említem újra azt, hogy a Széchényiek levéltára csak egy a XVI. század közepéről való eredeti oklevelet őrzött meg, a melynek hasznát vehetjük. A Gyiirky-levéltár szintén igen töredékes állapotban jutott korunkra. Legrégibb oklevele 1339-ből való ugyan, a mely igen becses adatokat tartalmaz, de az alig 10-re menő középkori oklevélnek csak a felét használhatjuk, a XV. és a XVI. század két első évtizedére vonatkozók ugyanis az Ipolykeszői Keszői családra tartalmaznak adatokat. 4 7 Gyürkire nézve, mint láttuk, a sági konvent 1262-ik évi oklevelében találunk adatokat, a mikor László honti főesperes és testvére Mihály megszereznek ott bizonyos birtokrészeket. Hogy az eladókként szereplő Pósa, Achilles és Márk milyen nemzetségbeliek, nem tudjuk. Ezen Gyürkyekkel egyidőben élt az a Célén, a kit a Gyürkyek első őseként ismerünk. 1339 július 20-án Károly király két oklevél kiállítására ad utasítást kanczelláriájának. Az egyik szerint megengedi, hogy a fiutód nélkül megöregedett Szelényi Villám fia András, Hont megyei nemes, Szelényben levő birtokrészeit Célén fia Elek fia Jánosnak adja, az ő kedvelt udvari katonájának. A másik oklevél ugyanazon napon kelt, a király ebben hozzájárul ahhoz, hogy az így ajándékba nyert Szelényi részbirtokot Elek fia János szolgáinak, Péter fiai Dénes és Pálnak adja hűséges szolgálataik jutalmazására.
